A Lionsgate a Fedőneve: Pipő után ismét úgy döntött, hogy kipróbálják magukat az animációs filmek terén, és ezúttal farkasokat választottak hozzá főszereplőnek. Főhőseink, Kate és Humphrey jó barátok, bár alapból elég különböző egyéniségek, ráadásul Kate alfa, míg Humphrey omega farkas. Az élet aztán úgy hozza, hogy hőseinket együtt viszik el a vadőrök egy nemzeti parkba, így az út során kénytelenek még közelebb kerülni egymáshoz, és együtt megtalálni a haza vezető utat, melynek során számos érdekes szerzettel találkoznak, köztük egy francia akcentussal beszélő madárral. A kérdés már csak az, hogy sikerül-e időben hazaérniük, hogy megakadályozzák a két falka között kirobbanni készülő összecsapást?

Az animációval kezdeném, amiről több helyen is olvastam, hogy lehetett volna jobb is, és ezzel némileg én is egyetértek, mert pár jelenetnek sajnos elég gagyi hatása volt, ugyanakkor Kate és Humphrey nagyon helyesek, így azért nagyon nincs ok a panaszra.

A poénok tekintetében már akad, és ennek az elsődleges oka alighanem az lehet, hogy a Lionsgate túl aranyosra vette a figurát, ami alapesetben nem is lenne baj egy rajzfilmnél, de ennek eredményeként a legtöbb poénosnak szánt jeleneten már a nagycsoportos óvodások is maximum csak mosolyogni fognak. Ugyanakkor a romantikusabb részek jól sikerültek, a két madár jelenetei pedig a rajzfilm legjobb pillanatai.

Az Alfa és Omega tehát közel sem hibátlan, de ennek ellenére is egy szerethető alkotás, amit egyszer mindenképp meg lehet nézni. Pontokat tekintve viszont csak egy 6/10-ben maradunk.

Sophie (Amanda Seyfried) kedves, fiatal lány, aki egy magazinnál dolgozik hírellenőrzőként. Nagy álma, hogy egyszer majd író legyen belőle, de ez egyelőre még várat magára. De Sophie így is boldog, annál is inkább, mert étterem tulajdonos vőlegényével, Victorral (Gael García Bernal) Veronába utaznak amolyan előnászútra. Victornak azonban kint is dolgoznia kell, így Sophie úgy dönt, bejárja a környéket, és eljut ahhoz a házhoz, ahol a legenda szerint Rómeó és Júlia szerelmet vallott egymásnak. A hely mára az összetört szívek zarándokhelye lett, és aki ott jár, levelet ír Júliának szerelmi bánatáról. Sophie rátalál egy 50 évvel ezelőtti levélre, melyet egy Claire (Vanessa Redgrave) nevű nő írt, és udvarlóját keresi benne. A lány gondol egyet, és válaszol a levélre, és legnagyobb meglepetésére másnap meg is érkezik a városba az azóta már nagymamakorú Claire, és felnőtt unokája, Charlie (Christopher Egan). Claire-nek feltett szándéka, hogy megtalálja szeretett Lorenzóját, Sophie pedig úgy dönt, csatlakozik hozzájuk, elsősorban annak reményében, hogy egy jó sztorit írhat róla. Az utazás azonban mindhármuk számára tartogat meglepetéseket.

Gary Winick rendező otthonosan mozog a romantikus vígjátékok terén, hiszen neki köszönhetjük a Mostohám a zsáneremet, a Hirtelen 30-at és A csajok háborúját is. A Levelek Júliának is egy igazi romantikus vígjáték, amely ugyan újdonságokat nem hoz, de a főszereplők és a szép tájak miatt egyszer mindenképp érdemes megnézni.

Amanda Seyfried a Mamma Mia után ezúttal is egy aranyos karaktert alakít a bájosan naiv Sophie személyében, Gael García Bernal a munkamániás vőlegény szerepében a film egyik legjobb figurája, illetve még kapunk egy kis jutalomjátékot a két színésznagyságtól, Vanessa Redgrave-től és Franco Nerótól.

Mint már említettem, a tájak egyszerűen gyönyörűek, ami egyúttal a fényképezést is dicséri, illetve az enyhén barnás szűrő használatát. További jó pont, hogy több olasz slágert is hallhatunk, amik csak még telesebbé teszik a hangulatot.

A film azon része, mikor a három főszereplő beutazza a tájat, meglepően jó, de Winick nem mert meghúzni valami újat, és az utolsó 40 percben már klisét klisére halmozva jut el az első tíz perc után egyértelművé vált lezáráshoz.

A Levelek Júliának tehát aranyos film, de nem különösebben jó, viszont egyszer mindenképp meg lehet nézni. A pontok tekintetében pedig egy 6/10 jár érte.

Derek Thompson (Dwayne Johson) hajdan a profiligában jégkorongozott, az utóbbi években viszont már csak a másodosztályban játszik, jobban mondva veri ki az ellenfelek fogait. A fogtündér becenevű hokis ugyanis arról vált ismertté, hogy olyan erővel csapja neki a palánknak a másikat, hogy kirepül néhány foga. Dereket azonban egy cseppet sem zavarja, hogy emiatt figyelnek rá az emberek, és magánéleti dolgai is egészen jól állnak, hiszen a szép és kedves Carlyval (Ashley Judd) jár, akinek van egy tündéri kislánya, Tess (Destiny Whitlock), és egy fia, Randy (Chase Ellison), akivel Derek nehezen találja a közös hangot.

Tessnek az egyik este kiesik egy foga, és Derek elfelejt pénzt tenni a kislány párnája alá, és kis híján azt is elmondja neki, hogy a fogtündér nem is létezik. Ebben azonban nagyot téved, ugyanis az este egy idézést talál a párnája alatt, mely Tündérországból érkezett. Hősünk hamarosan rózsaszín tütüben és szárnyakkal felszerelve találja magát, és a tündéranya (Julie Andrews) közli vele, hogy hitetlensége miatt két hétig fogtündérként kell dolgoznia. Derek azt hiszi, hogy ez csak egy rossz álom, hamarosan azonban különböző gyerekek címeit kapja meg, akiktől el kell hoznia a fogukat, és idióta koordinátora is lépten-nyomon felbukkan. Semmi kétség: ez lesz Derek legkeményebb két hete.

Michael Lembeck rendező neve vélhetőleg nem sokaknak ismerős, ugyanis A fogtündér volt az első nagyobb filmje, bár neki köszönhetjük a Télapu 2. és 3. részét is. Ezúttal sem rugaszkodott el messzire a zsánertől, ugyanis A fogtündér is egy olyan vígjáték lett, amely a kicsiknek is nagyon tetszhet.

Dwayne Johnson már többször bizonyította, hogy vicces szerepekben is jól megállja a helyét, és a fogtündér karaktere is nagyon jól állt neki. Ashley Judd és a kislányát alakító Destiny Whitlock egyszerűen imádnivalók, és még a kisebb szerepekben is olyan sztárok tűnnek fel, mint Brandon T. Jackson, Julie Andrews, Seth MacFerlane, vagy éppen –legnagyobb meglepetésemre- kedvenc deszkásom, Ryan Sheckler. A szereplőgárdába tehát nem lehet belekötni.

Magába a filmbe viszont bele lehetne, hiszen nagyon sok klisés jelenet volt benne, de ezekkel együtt is egy aranyos és vicces alkotás lett, így a hibákról nem is ejtenék több szót.

A szereplők kapcsán azt írtam, hogy senkibe nem lehet belekötni, és ugyanez igaz az Aprics László rendezte szinkronra is, hiszen mindenki nagyon jó magyar hangot kapott. Dwayne Johnsont ezúttal is Galambos Péter szinkronizálja, aki nagyon jól passzol a színészhez, és ezúttal is remek munkát végez. Ashley Judd Györgyi Annát kapta, aki csak még aranyosabbá tette a színésznő karakterét, és még Harsányi Gábornak is jutott egy jópofa figura.

A fogtündér tehát nem nyújt semmi újdonságot, de a vicces alapötlet és a szereplők így is egy szerethető filmet varázsolnak belőle. Pontok tekintetében egy 6/10-est adok rá, és várjuk Dwayne Johnson következő vicces karakterét.