A 17 éves Ree (Jennifer Lawrence) két kisebb testvérével és depressziós édesanyjával él egy lepusztult hegyvidéki faluban. Apja hónapokkal ezelőtt eltűnt, így azóta ő neveli testvéreit, ám hamarosan a seriff azzal keresi fel őt, hogy elveszítik házukat, amennyiben apja nem jelenik meg a tárgyalásán. Ree tudja, hogy apja részt vett a helyi kábítószer kereskedelemben, ezért minden környékbelit felkeres, hogy segítséget kérjen tőlük, de még nagybátyja is azt mondja, hogy ne üsse bele az orrát a dologba, és egyébként is, az apját valószínűleg meggyilkolták. Ree azonban nem adja fel ilyen könnyen, és elhatározza, hogy akármibe is kerül, kideríti az igazságot.
Debra Granik neve valószínűleg csak a legnagyobb filmrajongóknak cseng ismerősen, ami nem is csoda, hiszen eddig csak a 2004-es Down to the Bone és az 1997-es Snake Feed című rövidfilm köthető a nevéhez, melyeknek a rendezője és a forgatókönyvírója is ő volt. Ugyanez a helyzet a Winter's Bone-nal is, bár a szkriptbe ezúttal Anne Rosellini is besegített. Bár a rendezőnő korábbi két alkotását nem láttam, a Winter's Bone alapján elmondható, hogy egy nagyon egyedi látásmódú direktorról van szó, és magáról a rendezésről is elmondható az, ami az egész filmről, hogy az egyszerűségében rejlik az erőssége. Érdekesség továbbá, hogy a film során szinte csak akkor hallhatunk zenét, amikor valamelyik szereplő játszik, ezzel is erősítve az egyébként is komor hangulatot.
A szereplők között nem sok ismert arcot találunk, de mindenkiről elmondható, hogy hozzátette a magáét a filmhez, és senki alakítására sem lehet panasz. Természetesen muszáj külön kiemelni Jennifer Lawrence-t, akitől egy hihetetlenül erőteljes alakítást láthattunk, pedig még csak 20 éves. Ilyenkor lehet sajnálni, hogy olyan erős az idei mezőny, mert ő is igazán megérdemelne valamilyen komolyabb díjat a játékáért.
Tudom, hogy unalmas közhely, de a Winter's Bone-ra is nagyon igaz, hogy nem mindenkinek ajánlott, hiszen egyfelől a mondanivalója is elég komoly, amelyen érdemes is elgondolkozni, másfelől pedig akad néhány durvább jelenet is. Ugyanakkor aki szereti az erőteljes alakításokkal tarkított, lassú folyású drámákat, az garantáltan nem fog csalódni. Én a magam részéről egy 8/10-et adnék rá.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek