A zord hegyvidéken Ree Dollynak (Jennifer Lawrence) kell nevelnie testvéreit,  depressziós anyja tehetetlensége és drogot gyártó apja eltűnése után. A mindennapok nehézségein túl a börtönbüntetéssel fenyegetett apa sem jelenik meg a bírósági tárgyaláson, így az óvadék biztosítékát jelentő ház veszélybe kerül.

Reenek hét napja van, hogy apját előkerítse, ebben segítségére van amfetaminfüggő  nagybátyja, Teardrop (John Hawkes - Deadwood). Azonban a környéken senkinek sem érdeke kideríteni az apa hollétét, különösen a helyi kiskirály, Thump Milton (Ronnie Hall) érdekeit veszélyezteti a kutatás. Ree-nek a titkok, hazugságok és fenyegetések között kell helytállnia, míg az információkból összerakja az igazságot

A Sundance Fesztiválon is kitüntetett forgatókönyv pontosan írja le a hegyvidéki emberek habitusát, életkörülményeit. A hitelességet fokozza, hogy a forgatás eredeti helyszíneken zajlott, amatőrökkel, kezdő színészekkel. Az eredmény egy egyszerre kemény és ártatlan film: mint maga a hegyvidéki emberek élete.

Ez az összesen harminc díjjal kitüntetett kortárs western kietlen vidékre, hallgatag emberek közé vezeti a nézőt, ahol a vadon érzelmekkel telik meg, de a boldogság csak pillanatokig tarthat.

Az Amerikai Filmakadémia Oscar– díjra jelölte az alkotást a Legjobb Film, Legjobb Női Főszereplő, Legjobb Férfi Mellékszereplő, Legjobb Eredeti Forgatókönyv kategóriáiban.

Hazai mozipremier: 2011. május 19.  Forgalmazza: Mokép-Pannónia

A 17 éves Ree (Jennifer Lawrence) két kisebb testvérével és depressziós édesanyjával él egy lepusztult hegyvidéki faluban. Apja hónapokkal ezelőtt eltűnt, így azóta ő neveli testvéreit, ám hamarosan a seriff azzal keresi fel őt, hogy elveszítik házukat, amennyiben apja nem jelenik meg a tárgyalásán. Ree tudja, hogy apja részt vett a helyi kábítószer kereskedelemben, ezért minden környékbelit felkeres, hogy segítséget kérjen tőlük, de még nagybátyja is azt mondja, hogy ne üsse bele az orrát a dologba, és egyébként is, az apját valószínűleg meggyilkolták. Ree azonban nem adja fel ilyen könnyen, és elhatározza, hogy akármibe is kerül, kideríti az igazságot.

Debra Granik neve valószínűleg csak a legnagyobb filmrajongóknak cseng ismerősen, ami nem is csoda, hiszen eddig csak a 2004-es Down to the Bone és az 1997-es Snake Feed című rövidfilm köthető a nevéhez, melyeknek a rendezője és a forgatókönyvírója is ő volt. Ugyanez a helyzet a Winter's Bone-nal is, bár a szkriptbe ezúttal Anne Rosellini is besegített. Bár a rendezőnő korábbi két alkotását nem láttam, a Winter's Bone alapján elmondható, hogy egy nagyon egyedi látásmódú direktorról van szó, és magáról a rendezésről is elmondható az, ami az egész filmről, hogy az egyszerűségében rejlik az erőssége. Érdekesség továbbá, hogy a film során szinte csak akkor hallhatunk zenét, amikor valamelyik szereplő játszik, ezzel is erősítve az egyébként is komor hangulatot.

A szereplők között nem sok ismert arcot találunk, de mindenkiről elmondható, hogy hozzátette a magáét a filmhez, és senki alakítására sem lehet panasz. Természetesen muszáj külön kiemelni Jennifer Lawrence-t, akitől egy hihetetlenül erőteljes alakítást láthattunk, pedig még csak 20 éves. Ilyenkor lehet sajnálni, hogy olyan erős az idei mezőny, mert ő is igazán megérdemelne valamilyen komolyabb díjat a játékáért.

Tudom, hogy unalmas közhely, de a Winter's Bone-ra is nagyon igaz, hogy nem mindenkinek ajánlott, hiszen egyfelől a mondanivalója is elég komoly, amelyen érdemes is elgondolkozni, másfelől pedig akad néhány durvább jelenet is. Ugyanakkor aki szereti az erőteljes alakításokkal tarkított, lassú folyású drámákat, az garantáltan nem fog csalódni. Én a magam részéről egy 8/10-et adnék rá.