A király nevében 2. - Két világ (In the Name of the King 2: Two Worlds) - írta: Luke

Elianna (Natalia Guslistaya), egy középkori varázslónő napjaink Vanocouverébe érkezik, hogy magával vigye a kiválasztottat, aki békét hozhat a királyságba. Ez a "hős" pedig nem más, mint Granger (Dolph Lundgren), aki fiatalon egy különleges katonai alakulat tagjaként számos bevetésen vett rész, de most már visszavonultan él, és gyerekeknek tart karateedzéseket. Mikor azonban Eliannával néhány gonosz katona is átjut, a nővel tart az időkapun át, és a királyságban találja magát, méghozzá egy olyan harcban, amelyben mágia, ármánykodás és egy ősi szörny is a képbe kerül, ráadásul ha nem sikerül időben helyreállítania a békét, mindkét világ megsemmisül.

Bizony, jó hír Uwe Boll rajongóinak: a mesternek ismét sikerült pénzt szereznie, és ezt jó szokásához híven ezúttal is egy film elkészítésébe fektette. A 2007-es első rész sokak szerint rendezőnk talán legnézhetőbb alkotása, így elképzelhető, hogy emiatt döntött a folytatása mellett. Vagy nem. Egyébként nem is igazi folytatás ez, hiszen néhány említésen kívül nincs kapcsolat a két film között. Olyannyira nincs, hogy a főszereplők is kivétel nélkül lecserélődtek. Ahhoz képest, hogy a 2007-es első részhez még sikerült megszereznie Jason Stathamet, Burt Reynoldst, Ray Liottát, Ron Perlmant, Kristinna Lokent és Claire Forlanit, ezúttal csak Dolph Lundgrenre futotta, aki azonban ismét bebizonyítja, hogy mennyire kúl, és még egy ilyen filmet is simán elvisz a hátán, és megment. A halálos egymondatos poénjairól már nem is beszélve, amik egyértelműen a film legjobb pontjai.

Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy egyébként sem lenne ez szükségszerűen rossz film, mert az alapötlet a számos klisé ellenére is működhetne, és az a csavar, hogy jóképű fiatal szőke herceg helyett Dolph Lundgrené a főszerep, még érdekesebbé is tehetné a dolgot. De persze a helyenként meglehetősen amatőr megvalósítás és a költségvetés szemmel látható hiánya, na meg persze a forgatókönyv gyengeségei ezt nem teszik lehetővé. Ezzel együtt egy fájdalommentesen végignézhető filmről van szó, és ez Uwe Boll esetében azért nem kis szó, ráadásul Lundgren tényleg annyira ász, hogy akik kedvelik őt, mindenképpen szánják rá ezt a másfél órát. De ez a pontokat tekintve így is csak 4/10.