Vámpírakadémia (Vampire Academy) - írta: Luke

Rose, egy zabolátlan dampyr (félig ember, félig vámpír testőr), akit mora barátnőjével, Lissával együtt szökés közben kapnak el és visznek vissza az eldugott Szent Vlagyimir Akadémiára. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa egy mora (halandó vámpír) nemesi család sarja, egy hercegnő, ami miatt folyamatos életveszélyben van. Mindketten az átlagos vámpírdiákok életét próbálják élni, de Lissa különleges mágikus képességei és a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem nem javít a helyzeten. Az iskola valószínűleg a legrosszabb búvóhely számukra, ezért Rose keményen edz, hogy hivatalosan is Lissa testőre lehessen. Addig is kénytelenek szembenézni a belső és külső támadásokkal, amit a kegyetlen strigák (halhatatlan vámpírok) jelentenek, akiknek mindent megér, hogy levadásszák a mora trónörököst, Lissát.

Jó néhány hónapja nem olvashattatok értékeléseket a blogon, de mostantól igyekszem ismét viszonylag rendszeresen jelentkezni velük. Ráadásul most szinte kötelességemnek is érzem, ugyanis annyi rosszat olvastam mindenfelé a Vámpírakadémiáról, hogy úgy érzem, "védelmembe" kell vennem a filmet. Érdekes a helyzet, ugyanis az előzetesek egy kissé félrevezetőre sikerültek, így könnyen előfordulhat, hogy az ember nem azt kapja, amit azok alapján vár, bár ez esetben ez talán nem is baj. Például abszolút kellemes meglepetés volt, hogy a film egy teljesen komoly vámpíros jelenettel kezdődik: vérszívással, verekedéssel és vámpírharccal, illetve egész pontosan dampyr-striga harccal. Mivel azonban a történet nagy része egy középiskolában játszódik, amibe ugyan vámpírok járnak, és a tanítás sem teljesen hétköznapi, nem meglepő, hogy tipikus gimis elemeket is kapunk némi vámpíros intrikával fűszerezve.

Az egyensúly viszont végig tökéletes: akad bőven poén, több szerelmi szál, akció és a történetről se feledkeztek meg. Bár nem olvastam a könyvet, mégis úgy éreztem, remekül építenek fel egy komplett mitológiát, aminek a gyökerei ugyan részben a klasszikus vámpírtörténetekbeől erednek, mégis jóval összetettebb és sokrétűbb annál. Természetesen akad néhány "beszólás" az Alkonyat Sagára is, például, hogy itt senki sem csillog, ugyanakkor a Christiant alakító Dominic Sherwood kísértetiesen emlékeztet Edwardra, és nem csupán külsőre, hanem gesztusaiban, nézéseiben és megmozdulásaiban is.

És ha már ő szóba került, vegyük sorra a többi szereplőt is. Olga Kurylenkónak ezúttal egy elég utálatos karakter jutott az igazgatónő személyében, és bár szokatlan volt ilyen szerepkörben látni, jól megoldotta a dolgát. Sarah Hylandet Natalyaként láthatjuk, aki a film nagy részében leginkább esetlenségével és szünet nélküli csacsogásával szolgáltatta a poénokat, a Miát alakító Sami Gayle pedig számomra - minden bizonnyal a külső hasonlóság miatt - Mena Suvarit idézte, és úgy tűnik, tehetségből is kijutott neki. Mindenképp említést érdemel még a jó néhány BBC-s sorozatból ismerős Claire Foy, aki egy kicsi, ám jelentős szerepben brillírozhatott. Végül pedig ott van Lucy Fry és Zoey Deutch, vagyis a két főszereplő, akik nagyszerű párost alkotnak, és mindketten jól hozzák a karakterüket. Rose különösen zseniális, és nem egy tipikus figura, aki a legnehezebb helyzetből is képes lazán vagy poénnal kivágni magát, Zoey Deutch pedig abszolút uralja is a vásznat, de ez nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy Lea Thompson lányáról van szó.

A megoldások közül külön elismerést érdemel, ahogy megoldották, hogy Rose "belelát" a Lissával történő dolgokba, és érzi, amit barátnője érez, bemutatva ezzel a köztük lévő különleges köteléket. Emellett nem elhanyagolható, hogy a vámpírok - vagyis elsősorban a strigák - és a pszi-kopók megjelenítésére is ügyeltek, így semmi nem hat gagyinak. Ráadásul a film végi néhány képkockával előre is utalnak a következő részre, melynek elkészülése azonban sajnos erősen kérdéses. Mindenesetre én a magam részéről nem értem a fanyalgókat, ugyanis minden szempontból jól szórakoztam, és a DVD-megjelenés idején biztosan újranézős lesz a film, addig pedig jöhetnek a könyvek. 8/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.