Beautiful Creatures - Lenyűgöző teremtmények - írta: Luke

A Gatlin nevű kisvárosba újonnan érkező Lena Duchannes (Alice Englert) hamar felkelti Ethan Wate (Alden Ehrenreich) érdeklődését. A fiú elvágyódik a szerinte reménytelenül unalmas városkából, ám rövid időn belül annyi izgalom zúdul rá, amennyire sosem számított: Lena ugyanis természetfeletti képességekkel bír. Lena és Ethan bimbózó szerelmét Lena családjának sötét öröksége is veszélyezteti, és hogy a lány Igéző, akinek a tizenhatodik születésnapján örökre eldől: a Fényé vagy a Sötétségé lesz-e, a jó vagy a gonosz oldalára áll-e.

Előzetesen nem sokat tudtam a filmről, bár az előzetessel többször is találkoztam, és ez elég is volt ahhoz, hogy beüljek rá, és valahol legbelül talán abban is reménykedtem, hogy kicsit pótolja majd a Twilight hiányát. Azt viszont biztosan nem gondoltam, hogy ennyire jó lesz.

Persze Richard LaGraveneséről köztudott, hogy nagyon ért a romantikus filmekhez, hiszen olyan remek alkotások köthetők a nevéhez, mint A szív hídjai, a P.S. I Love You, vagy éppen a Vizet az elefántnak. Ezúttal viszont az alapanyag adva volt Kami Garcia és Margaret Stohl regényének köszönhetően, amelyből egyébként már négy rész jelent meg. Emiatt is igazán kár, hogy a film sajnos messze nem teljesít az elvárásoknak megfelelően, így könnyen lehet, hogy a folytatásoknak búcsút inthetünk.

Jó húzás volt ismeretlen színészeket megtenni főszereplőnek, így valahogy hitelesebb és átélhetőbb volt az egész. Azt persze túlzás lenne állítani, hogy bármelyiküktől is Oscar-díjas alakítást láthattunk volna, de amit a szerepük megkívánt, mindketten könnyedén hozták, és biztosan hallunk még majd róluk. A mellékszerepekben már több ismert arc is visszaköszön, mint például Thomas Mann, Emmy Rossum és Viola Davis. És persze ott van a mindig zseniális Emma Thompson és Jeremy Irons is, akik természetesen ezúttal is zseniálisak, minden apró mozdulatukat élmény nézni.

A történetben sajnos akad néhány vakfolt. Eleinte az az ember érzése, hogy kicsit túl gyorsan történnek a dolgok, vagy legalábbis mindenből túl keveset kapunk, utána pedig valamiért megtörik az ív, de szerencsére hamar sikerül visszatalálniuk és az utolsó 30-40 perc már hiba nélkül pereg le, és a végére nem is marad hiányérzetünk: van itt minden, amit egy ilyen filmtől elvár az ember, ennél több pedig nem is kell. 8/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.