Silver Linings Playbook (Napos Oldal) - írta: Wexylum

Igen, igen tudom. Nem írtam sokáig, de mentségemre legyen hozva, hogy tanultam. Több szó ne is essék rólam, nálamnál izgalmasabb a Kukás-zacsiban futkározó dilinyós tag, aki próbál egy veszett ügyet szó szerint visszatáncolni egy csajjal akinek meghalt a férje ezért lefeküdt mindenkivel a munkahelyén. De tényleg, mindenkivel (Fiú, lány & egyéb). Silver Linings Playbook (Napos oldal) kritika.

Nagyjából fent leírtam a történetet, de akiknek ez nem elég adok még egy kis ízelítőt ennek az őrült storynak a fonalvezetéséből... Tehát képzeljük el, hogy rányitunk a feleségünkre, aki egy munkatársunkkal épp megcsal minket, majd jól agyonverjük (mármint a munkatársunkat) bekerülünk kb 9 hónapra egy diliházba, frissen szabadulunk és összefutunk egy csajjal (Persze ez a csaj sem százas), ez a lány táncolni akar velünk, cserébe FedEx szintű szolgáltatást nyújt. Ha ez mind el van képzelve akkor tudjuk milyen lehetett Pat (Bradley Cooper) helyzete. Az őrült nő pedig Tiffany (a.k.a. Jennifer Lawrence). Volt még Robert De Niro alias Pat Apucija, de nem tudtam belefűzni az ő szerepét a fenti gondolatfonalba, de ő egy szerencsejátékos fociőrült.

Meg kell mondanom, hogy nem sok kedvem volt ehhez a filmhez, de a végére egészen megszerettem. Ha pár szóval kéne jellemezni a filmet akkor: Zajos, őrült, love-story. Zajos, mert mindig vagy valaki ordibál/verekszik(magával) vagy veszekednek egymással. Őrült, mert őrültekről szól. Love-story, mert mindenki szeret mindenkit, a végén happy-end és puszi-puszi boldogan élünk amíg meg nem halunk.

A kamerakezelés/zene/effektek itt nem játszanak különösebb szerepet. Nem egy Akciófilm. Ami itt igazán számított az a forgatókönyv és a színészek (Mint a régi szép időkben). Ezért is tetszett a film mert itt tényleg a színészi munka és maga a forgatókönyv volt a mérvadó. Jennifer Lawrence, Bradley Cooper & Robert De Niro igazán kitettek magukért. Robert De Niro-nak volt már hasonló szerepe, Jen & Bradley nem igazán játszottak még ennyire instabil személyiséget, de sikerült mindkettőnek helytállnia.

Ami engem igazán megfogott az a történet (ezt a könyvet azért nem olvasom el). Habár két társadalomba-nem-való személyről szól, azért mielőtt ítélkezünk gondoljuk át, hogy pontosan milyen is a társadalmunk. Ki is a bolond? Azok, akik a társadalmat képzik vagy azok, akiket kikiáltunk bolondnak. Tiffany és Pat elvesztettek valamit, amitől mindkettejük szíve majd’ meg szakadt végül rájöttek, hogy két bezárt ajtó összenyit két szobát. Ha a film nyelvére fordítanám a napi bölcsességemet: Mindennek van napos oldala (Amit Pat keres is).

Nehéz egy ilyen történetet nem-klisésre írni, szerintem viszont sikerült kerülni a kliséket amennyire lehetett. “Az író egy klisé-aknamezőre lépett és a végén csupán egy lábát vesztette el” (Ezt én mondtam, csak tök jól néz ki idézőjelben)

Summa Summarom: A film jó, a könyvet nem olvastam, de az is biztos jó. Ami itt nagyot ütött az ugye maga a story (Vagyis a könyv) és a színészek. Ajánlom azoknak, aki szeretik az igazán kalandos love-story stílust, akik szeretnek a valósághoz igen közeli képet látni vásznon és ajánlom az unokatestvéremnek. 

Tanulság rovat következik: 1. Táncolni jó. 2. Ne ordibáljunk az éjszaka közepén, mert felkelnek a szomszédok és ránk hívják a zsarukat. 3. Srácok, az első randin soha, ismétlem soha nem mondjátok azt egy nőnek, hogy őrültebb mint ti...

9/12 

Wexylum

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.