Rómának szeretettel (To Rome with Love) - írta: Luke

A Rómának szeretettel sokszereplős vígjáték, ami a világ egyik legelbűvölőbb városában játszódik. Woody Allen legújabb filmje bemutat nekünk egy neves amerikai építészt, aki újraéli az ifjúságát; egy átlagos középosztálybeli rómait, aki hirtelen a város egyik legnagyobb hírességévé válik; egy fiatal vidéki párt, akik különböző romantikus afférokba bonyolódnak; és egy amerikai operarendezőt, aki egy énekesnek sem utolsó temetkezési vállalkozót szeretne feljuttatni a színpadra.

A cím mindent összefoglal: ez bizony Woody Allen nagy szerelmeslevele Rómának, és persze egy kicsit nekünk is Rómáról. De persze nem is Woody Allenről beszélnénk, ha a város egyébként is mindenki által jól ismert nevezetességeit mutogatná meg nekünk az emberi kapcsolatok és néhány kellően vicces és kínos történetszál helyett. Ezek a szálak pedig ezúttal nem is igen találkoznak, elsősorban tényleg "csupán" Róma az, ami összeköti őket egymással.

Végre maga Woody mester is megjelenik ismét a vásznon, méghozzá egy nagyon bájos és jópofa szálban. Lánya egy olasz ügyvédhez készül hozzámenni, ami miatt ő annyira nem repes a boldogságtól. A helyzeten az sem segít, hogy megtudja, a fiú apja temetkezési vállalkozó. Ám amikor meghallja őt énekelni a zuhany alatt, minden megváltozik, és eltökéli, hogy így vagy úgy, de feljuttatja őt a színpadra. Jó volt őt újra színészként is látni, és ugyan sajnos nem Kern András szinkronizálja őt, de ezen hamar túlléphetünk, ugyanis Szacsvay László kiváló munkát végez.

Ezúttal a Jesse Eisenberg-Greta Gerwig-Ellen Page triumvirátusnak jutott a legtipikusabban Woody Allenes szál: egy komplikáltan szövődő szerelmi háromszög. Ráadásul mindez kiegészül az ezúttal is isteni Alec Baldwinnal, aki Eisenbergnek és Page-nek egyaránt osztogatja kért vagy kéretlen tanácsait. Ezek a jelenetek nagyon működnek, érezni a dinamikát a színészek között, Ellen Page-et pedig különösen jó volt egy tőle kicsit szokatlan szerepben látni.

Jut nekünk még két olasz szál is, amit abszolút szó szerint kell érteni, ugyanis ezekben a jelenetekben még a magyar változatban is megmaradt az eredeti olasz beszéd. Az egyik szál az Alessandro Tiberi által megformált Antonio körül bonyolódik, aki rokonságának készül bemutatni újdonsült feleségét, csakhogy egy félreértés folytán egy örömlány keveredik a hotelszobájába, és ez persze újabb félreértések és kínos jelenetek egész sorát vonzza magával. Azt pedig talán mondani kis felesleges, hogy kevés dolog van, ami überelni tudná a folyton olaszul beszélő, ezúttal talán még a szokottnál is szexibbre vett Penélope Cruzt. Ennek a szálnak a másik végén pedig természetesen a feleség, Milly áll, aki eltéved az Örök városban és többek között két kedvenc színészébe is belebotlik. Elmondhatatlanul jó volt újra látni Ornella Mutit, különösen egy ilyen szerepben. Köszönet érte.

Végül pedig ott van még a mindig fantasztikus Roberto Benigni által megformált Leopoldo sztorija, aki egyszerű polgárból egyik napról a másikra ünnepelt sztárrá válik, és persze ő maga sem érti, hogy miért. Rengeteg kínos jelenet és poén fakad ebből a szálból, Benigni pedig ismét felvillantja előttünk zseniális színészi eszköztárát.

A Rómának szeretettel egy könnyed, kellemes, Woody Allenes kikapcsolódás, amivel nem igazán lehet mellélőni, ha ilyesmire vágyik az ember. 7/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.