Miután Ray Owens (Schwarzenegger) egy balsikerű művelet miatt érzett elkeseredésében elhagyja a Los Angeles-i rendőrség kábítószerosztályát, seriffként vigyáz egy álmos határvároska, Sommerton Junction rendjére. A békés időknek azonban egyik pillanatról a másikra vége szakad, amikor a hírhedt drogbáró, Gabriel Cortez (Eduardo Noriega) elképesztő vakmerőséggel megszökik az FBI rabkonvojából. Kíméletlen zsoldosok segítségével, akiket a jégszívű Burrell (Peter Stormare) vezet, Cortez az amerikai-mexikói határ felé száguld egy felspécizett kocsiban, egy tússzal az oldalán.
Ugyan épp javában Oscar-szezon van és még a jelölt filmekkel is csak nagyon lassan haladok, Arnold Schwarzenegger mozis visszatérést semmiféle ürüggyel nem lehetett kihagyni, hiszen mégiscsak egy történelmi jelentőségű pillanatnak lehetünk a tanúi. Igaz, sajnos nem elegen, ugyanis a film igencsak gyengén szerepel Amerikában, és egyelőre itthon sem hozza a megfelelő nézőszámot, pedig rajongóban elvileg nincs hiány. Ráadásul nem is tudja, mit veszít, aki kihagyja az Erőnek erejévelt, ugyanis Arnoldunk pontosan ott folytatja, ahol abbahagyta.
Vagy talán egy kicsit még annál is korábban, ugyanis alapvetően egy igazi '80-as évekbeli hangulatot árasztó akciófilmmel van dolgunk, legalábbis ami a felépítését és az akciók felépítését illeti, amikből egyébként szerencsére nincs is hiány. Persze azért vannak itt modern dolgok is, hiszen a fő gonosz maffiavezér egy szupergyors kocsival száguld a békés kisváros felé, ahol azonban pechjére épp maga a Terminátor a seriff, így hiába áll mindössze 4-5 főből a helyi rendfenntartó erő, nem nagyon lehet kérdéses, hogy ez is elég lesz.
Egyébként igencsak válogatott csapatot sikerült összerántani, akik közül különösen Luis Guzmán rendőrkarikatúrának is beillő karaktere, valamint Johnny Knoxville ön- és közveszélyesen őrült figuráját érdemes külön is kiemelni, mindketten jó néhány poént szállítottak. A történet eleinte két szálon zajlik, a Los Angeles-i események John Bannister FBI-ügynök köré csoportosulnak, akit Forest Whitaker alakít. Jó volt őt ismét normális szerepben látni, ráadásul színészileg is ő mutatta fel a legtöbbet a filmben, bár igaz, a rábízott feladatot mindenki gond nélkül megoldotta, és lehetett volna itt akárki, ez a film akkor is Arnold Schwarzeneggerről szól, aki természetesen a tőle megszokott hőst hozza, igaz, ezúttal a megszokottnál hétköznapibb, kicsit sebezhetőbb formában.
Kevés igazán jó akciófilm készül mostanában, így épp a legjobbkor jött az Erőnek erejével, hogy megmutassa, igenis lehet még emlékezeteset alkotni ebben a műfajban úgy, hogy közben ráadásul végig jól szórakozik az ember. Az utolsó puszta kezes összecsapásról már nem is beszélve. Azt hiszem, az ilyen jelenetek miatt nézünk akciófilmeket. Aki pedig vevő az ilyesmire, semmiképp se hagyja ki az Erőnek erejévelt, mert egy üdítően kellemes élménnyel lesz szegényebb. Nem is lehet kérdés a sima 8/10 és a későbbi többszöri újranézés.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek