Pókember újjászületik: ez a film a különös hős eredetének történetét mutatja be - de egészen új nézőpontból, és minden eddiginél izgalmasabban.
Peter Parker (Andrew Garfield) átlagos gimis srác. Kicsit magányosabb, kicsit szótlanabb a társainál - talán azért, mert a szülei még kiskorában eltűntek, és azóta Ben bácsikája (Martin Sheen) neveli. Ahogy közeledik a felnőttkor, Petert egyre jobban érdekli a múltja, hogy ki ő igazán és mi történhetett a szüleivel. Úgy érzi, titkok hálója veszi körül. Egyedül iskolai szerelmében (Emma Stone) bízhat. Amikor megtalálja apja régi irattáskáját, meghökkentő dokumentumok kerülnek elől belőle: attól kezdve egészen másképpen látja magát és a világot. A nyomok az Oscorpba, az idősebb Parker régi társához, dr. Curt Connors (Rhys Ifans) laboratóriumába vezetnek. A tudós egy különleges gyíkkivonat-szerrel kezeli magát, és a mellékhatások szörnyszülötté teszik őt. A Pókember nem tehet mást: használni kezdi különleges képességeit, hogy legyőzze a Gyíkot.

Ha azzal kezdem, hogy nem vagyok oda a szuperhős filmekért, és még a Toby Maguire-féle Pókember harmadik részét sem láttam, azt hiszem, egyértelműen kiderül, hogy Marc Webb újragondolásának sem én voltam az elsődleges célcsoportja. Sőt, talán ez a film is teljességgel kimaradt volna nekem, ha néhány barátom nem említi meg, hogy mennyire jó, és így végül mégis csak adtam neki egy esélyt, amit nem is bántam meg.

Andrew Garfieldot eddig csak a Social Networkben láttam, ahol bár nem az övé volt a főszerep, jó alakítást nyújtott, így biztosra vettem, hogy itt sem lesz vele gond, és valóban jól megoldotta Peter és Pókember karakterét. Ugyan csak egy-két Pókember képregényt olvastam, azokat is jó pár évvel ezelőtt, de nekem úgy rémlik, hogy Gwen sokkal vagányabb csaj, nem egy Mary Jane 2, amilyennek a filmben láthattuk. Pedig Emma Stone kétségkívül jó színésznő, de itt most nekem nem passzolt annyira a képbe. Akad néhány jelenet, amelyeket, ha ugyan kicsit másképp is, de a Toby Maguire-ös Pókemberben is láthattunk, és például az, amelyikben Ben bácsi meghal, ott sokkal erőteljesebbre sikerült, viszont itt pedig részletesebben mutatták be, hogyan alakul ki fokozatosan Pókember karaktere. Nagy negatívum volt még nekem a Gyík megjelenése, főleg néhány közeli felvételen, amiken kicsit bénának hatott, de a nagy ütközet így is látványosra és izgalmasra sikerült kettejük között.

Ugyan az ígérgetésekkel ellentétben szó sincs róla, hogy teljesen újraértelmezték volna Pókember történetét, de azért így is érdemes megnézni a filmet a hozzám hasonló nem rajongóknak is. 7/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.