Amikor az egykori motoros bandatag, Sam Childers (Gerard Butler) meghozza élete legnagyobb döntését, és addigi bűnös életét hátrahagyva Kelet-Afrikába utazik, hogy segítsen újjáépíteni a polgárháború áldozatainak otthonait, elborzadva tapasztalja, hogy miféle szörnyűségekkel kénytelen szembenézni a térség könnyen sebezhető népessége, főként a gyerekek. Sam mindent megtesz azért, hogy árvaházat alapítson ott, ahol a legnagyobb szükség van rá: a Lord's Resistane Army (LRA) nevű brutális milícia által uralt területen, akik arra kényszerítik a gyerekeket (még tinédzserkoruk előtt), hogy katonák legyenek. Ám Childers nem elégszik meg annyival, hogy megvédje az LRA áldozatait. Fegyveres küldetéseket szervez az ellenséges területekre, hogy visszaszerezze az elrabolt gyermekeket, és hogy újra békét hozzon a szudáni nép és saját maga számára is.

Nem túlzottan nagy reményekkel ültem le a film elé, mert elég kevés jót hallottam róla, ráadásul az utóbbi időben Gerard Butler is inkább a rosszabbik arcát mutatta, de azért végül mégis megkapta az esélyt tőlem. A Childershez hasonló karakterekben az a jó, hogy meglehetősen emberiek, tele gyengeségekkel és hibákkal, ahogyan bárki más, de mégis van valami rendkívüli céljuk, amiért bármit hajlandóak megtenni, és emiatt nagyon könnyű azonosulni velük és drukkolni nekik. Childers egyébként egy valóban létező személy, aki jelenleg is Afrikában fáradozik azon, hogy másokon segítsen, és már csak azért is érdemes megvárni a stáblista végét, mert ő maga is szól néhány szót. Gerard Butler ugyan külsőre nem igazán hasonlít rá, de a karaktert nagyon jól elkapta, és végre ismét egy igazán jó alakítással örvendeztet meg minket, amibe szemlátomást a szívét-lelkét beleadta, de azt hiszem, egy ilyen szerepet nem is lehet másképp eljátszani. Michelle Monaghannek sajnos csak néhány jelenet jut, de ennyi alatt is hozza a tőle elvárhatót, és ez Michael Shannonról is elmondható, a színészek munkájába tehát abszolút nem lehet belekötni.

Marc Forster többször is nyilatkozta már, hogy nagyon érdeklik őt az emberi lélek rejtelmei, így Childers történeténél jobb alapanyagot valószínűleg keresve sem találhatott volna magának. Emellett a rendezői munkájába sem lehet belekötni, vannak finomabb részek, de ahol kell, nem fél kemény, sőt, néha sokkoló képeket megmutatni. Az egyedüli probléma, mint oly sok más filmnél, a forgatókönyvvel adódik. Jason Keller ezelőtt mindössze egy 2002-es tévéfilmet írt meg, igaz, azóta már túl van a Tükröm, tükrömön, és ő írta a Stallone-Schwarzenegger páros főszereplésével készülő The Tomb szkriptjének végső változatát is. A Géppisztolyos prédikátornál azonban még érezhetően hiányzott belőle a rutin, és 30-40 perccel a vége előtt sajnos elég rendesen leül a film, és nehezen is "pörög fel" újra, bár a zárással nincs gond. A film tehát összességében egyáltalán nem rossz, egy nem mindennapi ember nem mindennapi története, amivel valószínűleg mindenki talál valamilyen azonosulási pontot, így már csak ezért is érdemes tenni vele egy próbát. 7/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.