Nick Cassidy (Sam Worthington) volt New York-i rendőrtiszt börtönbüntetését tölti, miután a méregdrága gyémánt, amelynek biztonságos szállításáért ő felelt, eltűnt. A gyémánt tulajdonosa, David Englander (Ed Harris) Cassidyt tette felelőssé az esetért, és ezért Cassidyt 25 év börtönre ítélték, Englander pedig felvette a kártérítés díját.
A volt rendőrtiszt megszökik, majd váratlan döntést hoz: kilép egy New York-i szálloda 20. emeleti szobájának ablakán. A szálloda alig arasznyi párkányán egyensúlyozva igyekszik meggyőzni Lydia Spencer tárgyalót (Elizabeth Banks) az ártatlanságáról. A kibontakozó cselekmény során kiderül, hogy sokkal több forog kockán annál, mint hogy egy ember elvesztheti az egyensúlyát.

Érdekes alapötletre épül fel a film, és már csak emiatt is felkerült a kötelező néznivalók listájára, elvégre az ember örül, ha valami újat láthat. Ez azonban sajnos csak részben igaz a Borotvaélenre: mert bár vannak benne nagyon jó megoldások, rengeteg a kiszámítható fordulat is. Az azonban biztos, hogy a színészekre nem lehet panasz. Sam Worthingtonnak ez a szerep is jól áll, és azt is megmutatja, hogy nem kell neki nagy tér hozzá, hogy bizonyítsa képességeit. Amilyen meglepőnek és furcsának hatott elsőre Elizabeth Banks túsztárgyalóként, annyira jól működött a dolog, ráadásul a Worthingtonnal való párosuk is remek. Ed Harris telitalálat a gerinctelen üzletember szerepére, Jamie Bell pedig megmutatja, hogy laza tolvajként is megállja a helyét.

A film első felében gyakorlatilag semmi hiba nincs: egy egészen rövid felvezető után rögtön belecsapnak a dolgok közepébe, és szép lassan ismerjük meg az ügy hátterét, illetve azt, hogy pontosan miről is szól ez az egész. A gondok pedig pontosan akkor kezdődnek, amikor megkapjuk a (majdnem) teljes képet, ugyanis a film innentől teljesen tipikussá válik, gyakorlatilag előre lehet tudni, hogy mi fog történni. Meglehet, hogy ez az alkotóknak is feltűnt, ezért próbáltak időnként egy-egy poént bedobni, de ezek nagy része nem működik, vagy egyszerűen csak nem illik bele a filmbe.

A Borotvaélen viszont ezek ellenére is jó film, ráadásul nem is különösebben hosszú, így egyszer mindenképp érdemes megnézni. 7/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.