Sacha Baron Cohen Borat, Alig G és Brüno után újabb nagyszabású karakterrel ajándékozza meg a mozinézőket: a világ legkülöncebb és legegoistább diktátorával, Aladeennel. Az elpusztíthatatlan szakállú Aladeen, aki pénzéhes celebeket fektet meg és megbundázza saját olimpiáját, akkor kerül a nemzetközi figyelem középpontjába, amikor felröppen a hír titkos atomprogramjáról. Egy félresikerült merényletet követően Aladeen egy fillér nélkül magára marad New York utcáin. Kivégzettnek hitt honfitársai elől menekülve Aladeen úgy dönt, visszaszerzi hatalmát, ami egyfelől fergeteges összeütközésekhez vezet a viselkedésén megbotránkozó amerikai polgárokkal, másfelől olyan felfedezésekhez, melyek leleplezik Amerika külpolitikáját.
Töredelmesen bevallom, hogy sem az Ali G-t, sem a Boratot, sem a Brünót nem láttam, és valószínűleg A diktátor is erre a sorsa jutott volna, ám a sok pozitív visszajelzés végül felkeltette az érdeklődésemet, és tegnap megnéztem a filmet, és bizony egyáltalán nem bántam meg. Cohent alighanem az Isten is arra teremtette, hogy őrült fazonokat találjon ki, és elevenítsen meg, és Aladeen admirális-generális még ezek közül is kétségkívül kiemelkedik. A film elején néhány jelenetben láthatjuk, miket is csinál egy igazi diktátor: saját olimpiát szervez, ahol 14 számban is ő lesz a bajnok, az igen és a nem szót is az Aladeenra cseréli, és akár a legközelebbi barátait is hajlandó kivégeztetni, ha azok nem értenek vele egyet.
Ezek után a film szinte végig Amerikában játszódik, ahol diktátorunk számos vicces helyzetbe keveredik, vagy ha nem, akkor ő generál ilyeneket maga körül. Ráadásul a mellékszerepekben is rengeteg ismerős arc felbukkan, mint például Megan Fox, John C. Reilly, Sir Ben Kingsley, vagy épp Anna Faris, akit én csak jó 35-40 perc után ismertem fel.
Párszor azonban sajnos leül kicsit a film, bár egy-egy menetrend szerint érkező poénnal mindig sikerül újra berántania a nézőket, és elérnie, hogy drukkoljunk Aladeennak. Aki tehet egy jó vígjátékra vágyik sok nevetéssel, vevő a nem túl korrekt poénokra, és a néhány gusztustalanabb jelenet sem riasztja el, annak A diktátor tökéletes választás. 7/10.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek