Skeeter (Emma Stone) friss diplomás, aki újságíróként próbál meg boldogulni, és állást is kap egy helyi lapnál. Amikor azonban jobban megismeri a cselédek helyzetét, elhatározza, hogy róluk ír könyvet, méghozzá úgy, ahogy korábban még senki sem tette: az ő nézőpontjukból. Az ötlet megvalósítása persze nem egyszerű, mivel ugyan név nélkül jelennének meg a nyilatkozatok, így is az állásuk forog kockán. Végül elsőként Aibeleen (Viola Davis) dönt úgy, hogy segít Skeeternek, és elmeséli neki a történetét, majd hamarosan egyre többen csatlakoznak hozzá. Ám míg nekik munkájuk a tét, Skeeternek a barátságai és a családja jó híre, de vannak olyan ügyek, amikért megéri meghozni ezt az áldozatot.
Az alapötlet, amely egyébként Kathryn Stockett azonos című regényéből származik, a benne rejlő klisék és hatásvadász pillanatok ellenére is nagyon ígéretes, ráadásul az eddig mindössze egy filmet és egy rövidfilmet jegyző Tate Taylor ki is hozza belőle a maximumot. A segítség egyik legnagyobb erőssége kétségkívül az, hogy nem próbálják görcsösen lenyomni a néző torkán a tanulságokat, hanem esetenként a mély drámába könnyedebb jeleneteket is behoznak, de persze így is akad igazán felemelő pillanat szép számmal, a 140 perces játékidő pedig még majdhogynem kevésnek is tűnik, mert szívesen nézné tovább az ember.
A színészek, pontosabban leginkább a színésznők egytől egyig remek alakítást nyújtanak, így nehéz lenne bárkit is külön kiemelni, az Akadémia pedig úgyis megtette ezt Viola Davis és Jessica Chastain jelölésével, valamint Octavia Spencer díjával, és egyik jogosságához sem férhet kétség. Mindegyik karakter különböző, legyen szó akár a cselédekről, akár a munkáltatóikról, így a köztük fennálló viszonyok is meglehetősen eltérőek, és érdemes őket egymással összevetve megfigyelni. A képi és a zenei világ szintén nagyon erős, és az első perctől az utolsóig maximálisan korhű, így tényleg semmire nem lehet panaszunk. A segítség egy helyenként könnyed jelenetekkel tarkított, erőteljes alakításokat felvonultató, elgondolkodtató és nagyon jó film, amire érdemes 140 percet rászánni. 8/10.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek