Margaret Thatcher (Meryl Streep) a XX. század történelmének egyik legnagyobb hatású alakja volt. Az első, és mind ezidáig egyetlen brit női miniszterelnök, akit határozott tárgyalási stílusa miatt neveztek el a szovjetek a Vasladynek. Margaret jóformán a semmiből érkezett: szegény családból származott, túlélt egy terrortámadást, majd előbb képviselő lett, 50 éves korában pedig az ország miniszterelnökévé választották. 10 évig vezette Nagy-Britanniát, amikorra intézkedései miatt népszerűsége annyira lecsökkent, hogy néhány nappal elkerülhetetlenül bekövetkező bukása előtt lemondott tisztségéről, ám inspiráló hatásából azóta sem vesztett semmit.
Mindezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 21 évvel lemondása után ihlette meg Phyllida Lloyd rendezőnőt, hogy filmet készítsen róla. Persze az is lehet, hogy csak nagyon szeretett volna a Mamma Mia után ismét Merly Streeppel dolgozni, ugyanis két közös alkotásukat leszámítva mindössze egy 2005-ös tévéfilmmel büszkélkedhet. Akárhogy is, a film elkészült, ráadásul még jó is lett.
Pedig az első félóra nem túl biztató. Az idős Margaretet ismerjük meg, akin a szenilitás jelei mutatkoznak, és rendszeresen elhunyt férjével beszélget, akit - természetesen - egyedül ő lát. A gond nem is ezzel van, hanem, hogy ezt leszámítva jóformán nem is történik semmi, és Meryl Streep ide vagy oda, aggódni kezdünk, hogy még majdnem 70 percet kell végigunatkoznunk. Ám szerencsére ez nincs így, és amint elkezdődnek a flashbackek, a film is felpörög, és Margarettel együtt sodródunk az eseményekkel. Jó ötlet volt valódi archív felvételeket is használni, ez még hitelesebbé teszi ezeket a jeleneteket. Végigkísérhetjük ezt a bizonyos tízéves időszakot, vagyis a megválasztástól egészen a lemondásig. Ennek során meg is értjük, idős korában miért képzeli maga mellé elhunyt férjét: Denis ugyanis a kezdetektől mellette állt és mindenben támogatta őt.
Hogy mennyire tekinthető a szó klasszikus értelmében vett életrajzi filmnek A Vaslady, arról lehetne vitatkozni, az viszont biztos, hogy a történelemtanárok nyugodtan levetíthetik majd az órákon a diákoknak, ha erről tanulnak. Merly Streep alakításáról természetesen csak szuperlatívuszokban lehetne beszélni, és bizony nem lenne meglepő, ha 17. Oscar-jelölését ismételten díjra váltaná. Rajta kívül a férjét játszó Jim Broadbent kap még nagyobb játéklehetőséget, és mondhatni, felnő kolléganője mellé, ennél nagyobb dicséret pedig aligha kell bárkinek is. Aki tehát szeretné mozgókép formájában is látni mindazt, amit Margaret Thatcherről tud, vagy egyszerűen csak Meryl Streep újabb kiváló alakítása érdekli, semmiképp se hagyja ki A Vasladyt. 7/10.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek