Carl Gustav Jung (Michael Fassbender) egy osztrák klinika pszichológusa, ahova egy látszólag őrült nőt (Keira Knightley) hoznak be. Jung különféle módszerekkel próbálja kideríteni, mi okozza Sabina szorongásait és kiborulásait, és nem várt eredményre jut. Miután megvitatja az esetet jó barátjával, Sigmund Freuddal (Viggo Mortensen), arra jut, hogy egy új módszert kellene kidolgozniuk, melyből később kifejlődött a pszichoanalitika. Eközben kiderül, hogy Sabina valójában nagyon okos nő, aki magas is pszichológus szeretne lenni, ráadásul mindkét professzor munkásságára inspiráló hatással van.

Témáját tekintve egy meglehetősen érdekes filmmel állunk szemben, és merész húzásnak nevezhető David Cronenbergtől, hogy ehhez a nem mindennapi háromszöghöz nyúlt. Nem állítanám, hogy behatóan ismerem Jung és Freud munkásságát, és amikor pár éve tanulmányaim során "összetalálkoztam" velük, a történetük ezen része teljesen kimaradt. Sabina Spielrenről egyébként is hajlamosak megfeledkezni, pedig ahogy a filmben is láthatjuk, nélküle talán sosem születik meg a pszichoanalitika. Cronenberg egyébként nem kapkod el semmit, és mivel relatíve kevés történés van, inkább - stílusosan - a pszichológiai részekre, a vizsgálatokra, valamint a három főszereplő párbeszédeire helyezi a hangsúlyt.

Apropó, főszereplő. Viggo Mortensen talán épp a rendező előző filmjében (Gyilkos ígéretek) nyújtotta eddigi legjobb alakítását, és ezúttal is emlékezeteset mutat Freud szerepében. Michael Fassbender gyakorlatilag a semmiből érkezett meg néhány évvel ezelőtt, és azóta filmről filmre egyre jobb játékkal rukkol elő, ahogy ezúttal is teszi. Nagy kár viszont, hogy az A Dangerous Method egyik gyenge pontja pont Keira Knightley. Én sosem tartottam őt különösebben rossz színésznőnek, de azt hiszem, ezúttal nem elsősorban ő a hibás, hanem az, aki a szereplőválogatást végezte, ugyanis Sabina karaktere nagyon nem passzol hozzá. Ez főleg a film első felében ütközik ki, amikor a nő őrült oldalát kellene megjelenítenie, ám ez sajnos inkább kínosba megy át, amin nem tudja az ember, hogy most akkor sírjon együtt a színésznővel a szenvedéstől, vagy inkább nevessen. A későbbiekben azért javul a helyzet, és a Michael Fassbenderrel közös jelenteik egészen jók.

A férfi főszereplők mellett talán a korhűség a legnagyobb erénye a filmnek, egyszerűen minden a helyén van és átélhetővé válnak az események, ott érezzük magunkat a '60-as évek Ausztriájában. A Dangerous Method tehát kisebb-nagyobb hibái ellenére is jó film, de akit abszolút hidegen hagy a téma, inkább bele se kezdjen, mert biztosan unni fogja. Akit viszont igen, és/vagy érdekli őt a pszichológia és szeret elgondolkozni egy-egy film kapcsán, az bátran vágjon neki. 7/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.