Uxbal (Javier Bardem) illegális üzletekből próbálja eltartani magát és két gyermekét napjaink Barcelonájában. Depressziós feleségével próbálnak csendesen elválni, de ez persze nem sikerül, testvére pedig átveri őt. Az orvosi vizsgálat során Uxbal megtudja, hogy rákos, és a gyógyszerek segítségével is legfeljebb néhány hónapja van hátra. Ezen idő alatt igyekszik jobb emberré válni és minden tőle telhetőt megtenni, de annyi fronton kell helytállnia, hogy abba még egy egészséges ember is belerokkanna.
Alejandro González Inárritu többnyire évekig nem jelentkezik új filmmel, és így volt a Biutiful előtt is: a 2006-os Bábel óta ez volt az első munkája, igaz, még 2009-ben készítette. A rendezés mellett producerként is íróként is kivette részét a filmből, ráadásul az alapötlet is tőle származik, és érezhető is, hogy egy nagyon személyes hangvételű alkotást látunk. Furcsa, de nem sokon múlik, hogy ez legyen egyúttal a film veszte is, ugyanis Inárritu néha már-már túlzott aprólékossággal és lassúsággal mutatja be a történéseket, és még ha ez a stílusból adódik is, a néző időnként unni kezdi magát.
De nagy baj így sincs, mert mindig jön egy-egy erős jelenet, néhány emlékezetes képsor, amikkel a film hangulata visszaránt minket. Mivel Uxbal drámáját éljük meg, gyakorlatilag a játékidő 90%-ban Javier Bardemet látjuk, akinek egy ilyen összetett és izgalmas karakter eljátszása sem okoz problémát, az első pillanattól az utolsóig zseniális, lehetetlenség nem együtt érezni vele. A többiek ebből adódóan csak asszisztálnak az alakításához, de a lehetőségekhez mérten mindenki hozzáteszi a magáét. A színészek mellett elsősorban Gustavo Santaolalla zenéi, valamin Inárritu képei maradnak emlékezetesek, és persze mindenekelőtt maga a tartalom és a mondanivaló, ami bizony meglehetősen súlyos. Az ember akarva akaratlanul elgondolkozik, vajon ő hogyan reagálna ilyen helyzetben, mennyire bírná tartani magát, helyt állni a mindennapokban és erős maradni. Uxbal sem mindig tud, de a próbálkozásai maximálisan hősiesek, sokkal kevesebbtől mentek már tönkre emberek.
Hogy kinek ajánlanám a filmet? Elsősorban azoknak, akik bírják a komoly drámákat, a mély mondanivalót, a súlyos, komor hangulatot és szeretnek napokkal később is az adott filmen gondolkozni. A Biutiful mindezeknek maximálisan eleget tesz, Javier Bardem jutalomjátéka pedig még azt a bizonyos koronát is felteszi az i-re. 8/10.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek