1873-ban járunk, Arizonában. Egy eszméletét vesztett cowboy (Daniel Craig) fekszik a sivatagban, karján egy furcsa bilinccsel. Semmire sem emlékszik, de eljut a közeli Absolution városába, ahol azonban nem fogadják szívesen az idegeneket. A város vezetője a kőkemény Dolarhyde ezredes (Harrison Ford), akinek parancsai nélkül semmit nem csinálhatnak az ott élők. Mikor azonban rejtélyes lények támadnak rájuk az égből, kénytelenek összefogni az ellenséges indiántörzzsel és kiderül, hogy a rejtélyes idegen az egyetlen reményük, mert a titokzatos Ella (Olivia Wilde) segítségével olyan dolgokra emlékszik, amelyek segítségével legyőzhetik az űrlényeket.

Az alapötlet már a film bejelentésekor felkeltette a figyelmemet, de egészen a megtekintéséig nem voltam benne biztos, hogy a vadnyugat világa hogyan férhet össze az idegenekkel. Szerencsére azonban kiderült, hogy nagyon is jól, főleg ha egy olyan ember hozza őket össze, mint John Favreau. Egyértelműen ő volt a tökéletes választás ennek a filmnek a megrendezésére és nem is okozott csalódást, ugyanis remekmunkát végzett és az operatőröket is dicséreti illeti, a fényképezésről nem is beszélve. A táj megjelenítése nagyon jól sikerült és már a nyitójelenetben magával ragadja a nézőt a vadnyugat összetéveszthetetlen hangulata. A Cowboyok és űrlények ugyanis elsősorban egyértelműen westernfilm, azzal az újítással, hogy ezúttal nem a cowboyok és az indiánok harcolnak egymás ellen, hanem közös erővel küzdenek az űrlények ellen. Már a film eleji stáblistát is érdemes figyelni, ugyanis én innen tudtam meg, hogy a forgatókönyvön heten (Robert Orci, Alex Kurtzman, Damon Lindelof, Mark Fergus, Hawk Ostby, Steve Oedekerk és Scott Michael Rosenberg) is dolgoztak. Az ilyenekből általában nem sok jó szokott kisülni, de ezúttal nem ez a helyzet, sőt, a popcorn mozik többségével ellentétben itt a történetre sem lehet panasz, és azért ez jó érzés, hogy a látvány mellett arra is odafigyeltek, hogy ne nézzék hülyének az embert.

A színészekről túlzás nélkül elmondható, hogy mindenki telitalálat és a legutolsó indiánig abszolút hitelesek a szereplők. Harrison Ford időnként kicsit Indiana Jonest is megidézi kalapjával, de egyébként inkább a klasszikus westernfilmek szűkszavú seriffje juthatnak róla eszünkbe, nem lennék meglepve, ha ezekből merített volna inspirációt. Olivia Wilde úgy tűnik, előlépett az új Megan Foxsszá, amivel nincs is különösebb baj, ráadásul ő még jobb színésznő (és szebb) is. A mellékszereplők közül Sam Rockwellt muszáj kiemelni, mert nagyon jól áll neki a csodabogár, kerek szemüveges kocsmáros karaktere. Végül pedig itt van persze Daniel Craig is, akit talán az Isten is arra teremtett, hogy két James Bond film között hallgatag, ugyanakkor kőkemény westernhőst játsszon. Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy Clint Eastwood karakterei ihlették a figuráját és ez néha valóban vissza is köszön, de ahogy írtam, egyébként is született cowboyalkat. Az űrlényekről pedig csak annyit, hogy olyanok, amilyennek várjuk őket: rondák és gonoszak, így különösen elégedetten mosolyoghatunk, mikor valamelyiket kinyírják.

Lehet, hogy csak azért van, mert viszonylag kevés filmet láttam idén, de eddig messze a Cowboyok és űrlények a legjobb a felhozatalból. Jó történet, magával ragadó hangulat, remek színészek és nagyszerű szórakozás, ennél több pedig azt hiszem, nem is kell egy filmtől. Ez bizony simán egy 8/10-es.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.