Sam Wexler (Josh Radnor) New Yorkban próbál meg íróként érvényesülni, ám próbálkozásait eddig még nem koronázta siker, ráadásul magánéleti fronton sem áll valami jól. Életébe érdekes változást hoz, amikor a metrón összetalálkozik egy ottfelejtett kisfiúval, akit úgy dönt, hogy magához vesz. Egyik volt barátnője, Annie (Malin Akerman), akivel a szakításuk óta barátokká váltak, egy olyan betegségtől szenved, amely miatt nincs haja. Bár kitartóan próbál párt találni magának, rendre melléfog és csak egy-két éjszakás kalandok jutnak neki. Mary (Zoe Kazan) és Charlie (Pablo Schreiber) már több éve járnak együtt, ám kapcsolatuk fordulóponthoz érkezik, ugyanis egy munkalehetőség miatt Los Angelesbe kellene költözniük. Sam pedig első látásra beleszeret a bájos pultosnőbe, Mississippibe (Kate Mara), akivel pár napos ismeretség után össze is költöznek, de a dolgok még csak ezután válnak igazán bonyolulttá.

A leginkább az Így jártam anyátokkal című sorozat Tedjeként ismert Josh Radnor semmit nem bízott a véletlenre, ugyanis a főszerep mellett a forgatókönyv megírását és a rendezést is magára vállalta és mivel ez volt neki az első próbálkozása, ez megbocsáthatóvá is teszi a látottakat. Nem mintha a Jóvoltköszönömkérekmég kimondottan rossz film lenne, sőt, kínszenvedések nélkül végig lehet nézni, de azért erősen érződik főleg az írói rutin hiánya. Hiába a jó - bár sokszor látott - alapötlet, Radnor nem igazán tud vele mit kezdeni és így néhány kisebb-nagyobb logikátlanság és furcsaság is kell hozzá, hogy végül eljussunk a várt végkifejlethez. De Joshnak ez szerencsére nem vette el a kedvét és jövőre hasonló felállásban készíti el Liberal Arts című második moziját.

Színészileg egyébként nem lehet belekötni a játékába: bár Sam nem egy túl bonyolult karakter, Radnor hitelesen jeleníti meg és egy ilyen figuránál ez a legfontosabb. Kate Mara inkább a bájossága miatt marad emlékezetes, Zoe Kazan és különösen Malin Akerman viszont kimondottan jó alakítást nyújtanak, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a film kiemelkedjen a középszerűségből.

A Jóvolköszönömkérekmég műfajilag se nem igazán dráma, se nem igazán vígjáték és nem is kiemelkedő alkotás, de azért vannak jó pillanatai, amelyek miatt egyszer nyugodtan rá lehet szánni másfél órát. A pontokat tekintve egy 6/10-et érdemel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.