Az 1920-as évek Amerikájában járunk. Jacob Jankowski (Robert Pattinson) végzős állatorvos hallgató, aki épp záróvizsgáját készül letenni, amikor értesítik, hogy szüleit megölték. A fiú úgy dönt, maga mögött hagyja eddigi életét és a várost, és csatlakozik egy utazó cirkusz társulatához, ahol őt teszik meg az állatok gondozójának. Itt ismerkedik meg a gyönyörű artistával, Marlenával (Reese Witherspoon), akivel hamarosan egymásba szeretnek, bár a nő a hirtelen haragú és hatalmaskodó porondmester, August (Christoph Waltz) felesége. Az egyik városban csatlakozik a cirkuszhoz Rosie, egy elsőre idomíthatatlannak tűnő elefánt, és Jacobot bízzák meg, hogy tanítsa be neki a mutatványokat. De végződhet-e boldogan ez a csodás előadás, melyet maga az élet írt?

Francis Lawrence rendező bizony szereti különféle stílusokban kipróbálni magát, ugyanis eddig a Constantine - A démonvadász, a Legenda vagyok és A királyság köthetőek a nevéhez, tehát minden filmjében egy más műfajt jelenít meg. Ezúttal romantikusabb vizekre evezett, melyhez remek hátteret ad a '20-as évek Amerikája és a cirkuszi közeg. Ezen a ponton mindenképp ki kell emelni a fantasztikus operatőri és fényképezési munkát, ugyanis gyönyörű szép képek egész sorát kapjuk. Először kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz-e unalmas, hogy gyakorlatilag végig a cirkusz zárt közegében zajlanak az események, de Lawrence-ék nagyon jó érzékkel ragadták meg ezt a világot és jó pár jelenetnél eszünkbe juthatnak gyerekkorunk cirkuszos emlékei, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a nem annyira szép oldalát is megismerhetjük.

Az alapötletet Sara Gruen regénye képezi, mely alapján Richard LaGravenese írta meg a forgatókönyvet, akinek nevéhez olyan alkotások köthetők, mint A halászkirály legendája, A suttogó, vagy éppen a P.S. I Love You és bizony érződik is a filmen, hogy nem kezdő író munkája. Nagyon jó ötlet volt továbbá a narrációs történetmesélés, ugyanis az eseményeket az idős Jacob (Hal Holbrook) mondja el. És, ha már itt tartunk, természetesen nem mehetünk el szó nélkül a remekbe szabott szereplőválasztás mellett. Rögtön a nyitó képsorokban Paul Schneidert láthatjuk, aki a Városfejlesztési osztály (Parks and Recreation) című sorozatból lehet ismerős, majd érkezik Holbrook, akit ugyan mindössze két jelenetben láthatunk (a film elején és a végén), de így is hozzáteszi a szükséges pluszt a filmhez. Christoph Waltz a Becstelen brigantyk után ezúttal is első osztályú alakítást nyújt, és úgy néz ki, egy időre bele is ragad a negatív főszereplő karakterébe, de el kell ismerni, hogy keveseknek áll ez nála jobban. Reese Witherspoon elképesztően gyönyörű és egyszerűen imádni való, és Marlena figurája remek lehetőséget biztosít hozzá, hogy ezen tulajdonságai hatványozottan megjelenhessenek. Végül pedig itt van nekünk Robert Pattinson, aki ismét a romantikus főhőst alakítja, méghozzá nagyon jól. Hiába, hogy alapvetően Jacob figurája hasonló a Twilight Edwardjához, vagy az Emlékezz rám! Tyleréhez, mégis egy sokkal "lazább" szerep, ahol több lehetősége van a kibontakozásra és az apró gesztusokra. És persze az sem elhanyagolható tényező, hogy meglepően jó párost alkotnak Reese Witherspoonnal, jó őket együtt látni.

A meglepő jelző egyébként az egész filmre igaz, ugyanis a Vizet az elefántnak egy meglepően jó film, remek színészekkel, gyönyörű képekkel és nagyszerű hangulattal. Én egy 8/10-et adnék rá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.