Eleinte nem terveztem, hogy megnézem a filmet, de egy kedves ismerősöm ajánlásán felbuzdulva mégis úgy döntöttem, hogy meglesem a mozit.

Egy vidéki pincérlány, Ali (Christina Aguilera), akinek minden vágya, hogy a színpadon lehessen, Los Angeles-be költözik,mert az reméli, hogy sikerülhet valóra váltania az álmát. Végül a The Burlesque Lounge-ban köt ki, ahol először pincérnőnek veszi fel Tess (Cher), a tulajdonos, később azonban Ali tehetségének köszönhetően a reflektorfénybe léphet és talán a szerelem is rátalál a jóképű Jack (Cam Gigandet) személyében.

Alapjáraton szeretem az ilyen témájú filmeket, de ennél eleinte féltem, hogy mit hoznak ki belőle Christinával a főszerepben. De azt kell mondjam, hogy kellemes csalódás volt. A történet ötlete nem valami eredeti, de a várt fordulatokkal jól kivitelezték. Tetszett, hogy Ali-nek nem hullik csak úgy az ölébe a siker, hanem meg kell dolgoznia érte. A ruhák és a sminkek egyszerűen lélegzetelállítóak, a táncokat a színészek profin betanulták, Christina és Cher pedig csodás hangjukkal kápráztatták el a nézőt. A filmben elhangzik néhány poén is, így a vígjátékok preferálóinak is kedvére tesznek az alkotók.

A film negatívuma talán annyi, hogy néhol egy kis Chicago érzése támadhat az embernek, no meg az, hogy volt benne néhány üresjárat, amiknél késztetést éreztem, hogy az órára pillantsak.

A mozi valószínűleg azért is jó, mert a színészi játékban nem nagyon lehet kivetni valót találni. Christina Aguilera meglepően jó alakítást nyújt, de Cher-t nem mossa le a pályáról. Stanley Tucci (Komfortos mennyország, Könnyű nőcske) is kiválót alakít, habár itt is csak mellékszerepet kapott. A hölgy nézőknek pedig ott van Cam Gigandet (Alkonyat, Könnyű nőcske), aki izmos felsőtestével, no meg jó játékával biztosan leveszi őket a lábáról, a csinos táncosnőkről meg már nem is kell beszélnem... Az pedig külön tetszett, hogy Kristen Bell (Minden kút Rómába vezet, Már megint te?!) végre nem a tündi-bündi szőke szépséget alakította, hanem egy alkoholproblémákkal küzdő, hisztis díva szerepében tetszelgett.

Steven Antin először ült a rendezői székbe, mégis egy kellemes, szórakoztató filmet tárt elénk, ami a maga műfajában jól megállja a helyét.

Értékelés: 7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.