Doug (James Gandolfini) és Lois (Melissa Leo) 20 éve házasok, de kapcsolatuk utóbbi éveit beárnyékolta lányuk autóbalesetben bekövetkezett tragikus halála. Lois azóta jóformán ki sem lépett a házból és teljesen magába fordult, míg Doug egy pincérnő karjaiban próbált vigasztalást találni, mindhiába. Mikor egy üzleti konferenciára New Orleansba utazik, megismerkedik a 16 éves Malloryval (Kristen Stewart), aki sztriptíztáncosnőként dolgozik egy bárban, és egyedül él a külváros egyik lerobbant részén. Doug különös ajánlatot tesz a lánynak: napi 100 dollárt ad neki, ha nála lakhat egy ideig. Érdekes kapcsolat alakul ki kettejük között, hiszen Doug azt a lehetőséget látja Malloryban, amire a lányával nem volt lehetősége, és idővel Mallory is egy kicsit az apjának tekinti őt. Ráadásul hamarosan megérkezik Lois is, és így csak még tovább bonyolódnak a dolgok.

Jake Scott rendező eddig elsősorban videoklipekkel hívta fel magára a figyelmet, többek között a U2, az R.E.M., a Cypress Hill és a Smashing Pumpkins számára készített felvételeket, illetve ő jegyzi a Doktor zsiványok című filmet is. Vagyis egyértelműen a Welcome to the Rileys az eddigi legkomolyabb munkája, és bizony a végeredményt látva elmondható, hogy nem is vallott szégyent, bár ezt elsősorban a jó alapötletnek és a három remek főszereplőnek köszönheti, ugyanakkor azt mindenképp meg kell említeni, hogy akad néhány érdekes kameraállás, és egyes jeleneteknél a direktor klipes múltja is visszaköszön.

Ahogy a híres mondás tartja, amelyet most találtam ki: egy drámát elsősorban mindig a színészek alakítása visz el a hátán. Ezúttal sincs ez másképp, és a film legnagyobb erőssége egyértelműen a főszereplők játéka. Melissa Leótól az utóbbi időben már természetesnek számít a kiváló alakítás, így természetesen ezúttal is ilyet láthatunk tőle, bár hármójuk közül neki van a legkisebb szerepe, hitelesen hozza Lois paranoiás, zárkózott karakterét. James Gandolfini kapcsán legtöbbünknek alighanem még mindig Tony Soprano karaktere ugrik be először, bár filmjeit rendre úgy válogatja meg, hogy szóba se kerülhessen az összehasonlítás a legendás gengszter figurájával. Ha egy szóval kellene jellemezni alakítását, akkor az a minimalista lenne, ugyanis nagyon kevés gesztikulálással, de mégis nagyon meggyőzően alakítja Doug karakterét. A végére hagytam Kristen Stewartot, akiről akik csak egy kicsit is ismernek, tudják, hogy nagy kedvencem, de azért el szoktam ismerni, ha nem jól játszik. Itt viszont erről szó sincs, hiszen a film legjobb alakítását láthatjuk tőle, bár az is igaz, hogy Mallory karaktere volt a legjobban megírva, és egy ilyen szerep eljátszása mindig hálás feladat. Viszont mostantól kezdve senkitől nem szeretném azt hallani, hogy Kristen nem jó színésznő.

A Welcome to the Rileys tehát egy érdekes alapötlet korrekt megvalósítás remek színészi játékokkal és gyakran igen trágár nyelvezettel, így az erre érzékenyeknek nem ajánlott. Mindenki másnak viszont igen, úgyhogy jár is érte a 8/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.