A 12 éves Dre Parker (Jaden Smith) édesanyjával (Taraji P. Henson) Detroitból Kínába költözik. Míg odahaza Dre népszerű srác volt, az új környezetbe nagyon nehezen illeszkedik be, és nem találja a helyét. Beleszeret osztálytársába, Mei Yingbe, ám ez nem tetszik Chengnek és barátainak, és jól megverik a fiút. Dre nem tud nekik visszavágni, de segítségére siet a ház gondnoka, Mr. Han (Jackie Chan), aki "másodállásban" kungfu mester, és vállalja, hogy felkészíti a fiút a közelgő bajnokságra, ahol egyesével küzdhet meg Chengékkel. De Drenek először még saját gyengeségeit kell legyőznie.

Harald Zwart rendező nem tartozik éppen a legjobbak közé, és eddig nem is tett le sokat az asztalra: leginkább az ÖcsiKém két része és a Rózsaszín Párduc 2 révén ismerhetjük őt. Ezúttal úgy döntött, hogy egy egyszer már sikeres alapanyaghoz nyúl, és előszedte az idén 26 éves Karate kölyköt, bár a film csak nagy vonalakban követi az eredeti alkotást.

A főszerepre Zwart Will Smith fiát, Jadent választotta, aki remekül megállja a helyét első  nagyobb szerepében, és ha így folytatja, és jól is választ filmeket, könnyen apja nyomdokaiba léphet. Jackie Chan pedig karrierje egyik legjobb karakterét kapta Mr. Han személyében, és egy egészen parádés alakítást láthatunk tőle, amelyben még a legkisebb rezdülése is maximálisan a helyén van. Taraji P. Henson pedig a Benjamin Button különös élete után ismét egy bájos anyafigurát alakít, természetesen azúttal is kiválóan.

A színészek mellett a film legfőbb pozitívuma kétség kívül az, hogy egy percig sem próbálja meg komolyan venni magát, egyszerűen csak szórakoztatni akar, és ez sikerül is. A majd két és félórás játékidő első hallásra egy kicsit hosszúnak tűnik, de nincsenek üresjáratok, így gyorsan elrepül. Mindenképp meg kell még említeni a gyönyörű fényképezést is, ugyanis egészen csodálatos képeket láthatunk, legyen szó akár a kínai nagy falról, vagy a hegyekről.

A magyar hangokról ugyan egyszer már esett szó, így most csak egész röviden annyit mondanék róluk, hogy mindenki nagyon jól teljesített. Háda János tökéletesen hozta Han karakterét, Ducsai Ábel jól passzolt Dre "lazacsávó" figurájához, Hermann Lilla meg egyszerűen még imádni valóbbá tette Mei Yint.

Összességében tehát A karate kölyök egy rém egyszerű történetet mesél el roppant szórakoztató módon, néhány remek alakítással megfejelve, és így az év egyik legnagyobb pozitív csalódása lesz belőle, amiért jár is a 8/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.