Ryden Malby (Alexis Bledel) a gimiben pontosan eltervezte, hogyan alakul majd további élete: ösztöndíjat kap a főiskolán, jó eredménnyel diplomázik, és a Happerman & Browning kiadónál fog dolgozni szerkesztőként. A dolgok azonban nem teljesen úgy alakulnak, ahogy várta, ugyanis az állást kiállhatatlan osztálytársa, Jessica Bard kapja meg, és Ryden így kénytelen hazaköltözni cseppet sem átlagos családjához, hogy elkezdjen munkát keresni. Apja, Walter (Michael Keaton) örök optimista, aki szeret mindent maga megjavítani, még akkor is, ha nem ért hozzá. Édesanyja, Carmella (Jane Lynch) igyekszik mindent megtenni a családért, és jól beosztani a pénzüket. Öccse, Hunter szereti megnyalni mások fejét, nagyanyja, Maureen pedig bár már a megfelelő koporsót keresi magának, a világért sem maradna ki semmiből sem. És ott van még a legjobb barát, Adam Davis is, akinek ugyan nincsenek Rydenhez hasonló kidolgozott tervei, de azt biztosan tudja, hogy szerelmes a lányba. Ryden pedig hamarosan rájön, hogy a boldogsághoz nincs szükség tervekre.

Vicky Jenson rendezőnő neve valószínűleg keveseknek cseng ismerősen, pedig ő rendezte a Shreket és a Cápamesét is, illetve a 2003-as Family Tree című filmet, mely hozzánk eddig még nem jutott el. Ez persze még önmagában nem indokolná, hogy a Diploma után jó film legyen, de mégis az lett.

Ez pedig elsősorban a szereplőknek köszönhető. Alexis Bledel ezúttal is hihetetlenül aranyos, és egy nagyon hasonló karaktert játszik a Gilmore Girs Rory-ához, vagyis nagyjából fél perc kell hozzá, hogy megszeressük őt. Jane Lynch ezúttal a tőle megszokott mogorva és szarkasztikus figura helyett egy gondoskodó édesanyát játszik, akinek azért van egy sajátos humora, Carol Burnett zseniális a nagyi szerepében, Michael Keaton meg nagyon szeretni való módon idióta.

A szinkronról röviden csak annyit, hogy nagyon jól sikerült, ami főleg annak köszönhető, hogy Alexis Bledel ezúttal is Bogdányi Titanilla hangján szólal meg, aki nélkül egyszerűen nem is lenne az igazi, de a többiek is a karakterükhöz passzoló magyar hangot kaptak.

A Diploma után nem egy világmegváltó alkotás, de egy nagyon aranyos és szórakoztató, kliséktől mentes vígjáték, amin ha hangosan röhögni csak nagyon ritkán is lehet, de végig mosolyogsz rajta, úgyhogy megérdemli a 7/10-est.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.