Lenny (Adam Sandler), Eric (Kevin James), Kurt (Chris Rock), Marcus (David Spade) és Rob (Rob Schneider) gyerekkori jó barátok, akik annak idején egy kosárcsapatban játszottak, és bajnokok lettek. Azóta 30 év telt el, többségük már házas ember, kettőjüknek pedig gyerekei is vannak. Mikor szeretett edzőjük temetésén újra találkoznak, elhatározzák, hogy együtt töltenek egy hosszú hétvégét egy tóparti házban családtagjaik társaságában. A srácok talán kissé megváltoztak azóta, de ha bulizásról, viccelődésről, játékokról vagy egymás ugratásáról van szó, még mindig a régi formájukat hozzák. Erre a formára pedig a pályán is szükség lesz, ugyanis régi riválisaik kihívják őket egy visszavágóra.
Adam Sandler tovább folytatja 11 éve megkezdett hagyományát, mely szerint minden évben jelentkezik legalább egy új filmmel. Az idei dobására ráadásul több komikus cimboráját is összeszedte, sőt, még Salma Hayeket is sikerült megnyernie a felesége szerepére. A film hangulata pedig ennek megfelelően nagyon családias, és eddigi filmjei közül egyértelműen ez Sandler legszemélyesebb filmje.
A Nagyfiúkban egyébként semmi korszakalkotó, vagy korábban sehol nem látott dolog nincsen, egyszerűen csak fogták a „néhány jó barát sok év után újra találkozik” alapötletet, és erre fűztek rá különböző poénokat. Nyilván aki már látott pár vígjátékot, annak a poénok nagy része is ismerős lesz, de valahogy ezzel együtt is működnek, és többször lehet rajtuk nevetni.
Mivel az öt főszereplő mindegyike már hosszú idő óta a komikus vonalat képviseli, így egyiküknek sem okozott nehézséget ez a szerep, mondhatni kisujjból kirázták. Salma Hayeknek viszont ez volt az első vígjátékos próbálkozása, és szerintem nagyon jól állt neki ez a szerep is. A főszereplők közül David Spade-et emelném ki egy kicsit, aki itthon elsősorban a Lúzer SC című filmből lehet ismerős, de emellett ő az Egy kapcsolat szabályai (Rules of Engagement) című sorozat egyik főszereplője is, ahol egyébként egy ehhez hasonló karaktert játszik.
A Nagyfiúk tehát nem váltja meg a világot, és többnyire már sokszor látott poénokat vonultat fel, ezzel együtt is szórakoztató, és igazán kellemes nyári kikapcsolódás. A pontok tekintetében egy 7/10-et adnék rá, és könnyen lehet, hogy a DVD-megjelenéskor újra megnézem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek