Jimmy Monroe (Bruce Willis) és Paul Hodges (Tracy Morgan) nyomozó kilenc éve társak. Első ránézésre ugyan nem sok közös van bennük, Jimmy elég szűkszavú, Paulnak viszont megállás nélkül jár a szája, de mégis jó haverok. Jimmy lánya, Ava (Michelle Trachtenberg) esküvőjére készül, amit neki kellene kifizetnie, de mivel nincs rá elég pénze, így csak egyetlen reménye marad: eladja apjától kapott ritka baseballkártyáját. Pechjére azonban Dave (Seann William Scott) és hasonlóan hibbant barátai épp akkor rabolják ki a boltot, ahol Jimmy el akarja adni a kártyát, így azt is elviszik. Jim és Paul a rablók nyomába erednek, még akkor is, ha őrült mexikóiakkal, egy rivális zsarupárossal, és rengeteg gyagyással kell megküzdeniük.
Kevin Smith a ’90-es években olyan vígjátékokkal alapozta meg karrierjét, és szerzett magának hírnevet, mint a Shop Stop (Clerks), a Shop Show (Mallrats), a Képtelen képregény (Chasing Amy) és a Dogma. A 2000-es évek elején is ezen a vonalon haladt tovább, először két kultikussá váló figurája, Jay és Néma Bob kapták meg saját filmjüket (Jay és Néma Bob visszavág), majd jött a Shop Stop folytatása. Legutóbb két éve jelentkezett a Zack és Miri pornót forgat (Zack and Miri Make a Porno) című filmmel, ami szerintem elég gyengére sikerült, de a Két kopper közben még ezt is visszasírtam.
Pedig lehetett volna ebből jó filmet csinálni, mert Tracy Morgan és Bruce Willis zsarufigurái, vagy akár Seann William Scott idióta rablója is jó alapot jelentenének egy vicces vígjátékhoz, de Kevin Smith nagyon eltolt valamit. Valószínűleg az lehetett a legnagyobb baj, hogy szerette volna ismét klasszikussá vált filmjeinek dicsőségét visszahozni, méghozzá úgy, hogy igyekezett a szerinte ehhez szükséges összes hozzávalót összeszedni, és egymásra dobálni. Az eredmény azonban nem, hogy régi filmjeit nem idézi, de egyenesen csapnivaló. Hiába van egy-két jó poén, hiába telitalálat a három főszereplő, egy rossz alapanyagból ők sem tudnak jó filmet varázsolni. Mr. Smith jobban tette volna, ha nem akar mindenáron egy újabb kultfilmet csinálni, hanem megelégszik azzal, hogy csinál egy jó vígjátékot, mert így két szék között esett jó nagyot a padlóra.
A film megnézése után tehát teljesen világossá vált számomra, hogy a hazai forgalmazók miért nem vállalták a mozis bemutatót. A Két kopper egyébként Amerikában sem teljesített valami fényesen, bár a 30 milliós gyártási költség mellett 44 millió dollár azért visszajött, de nyilván ennél többet vártak. A magyar változatra visszatérve a szinkron dob valamennyit a gyenge filmen. Dörner György a Hasonmás (Surrogates) után ismét „visszakapta” Bruce Willist, és ez a párosítás természetesen ismét zseniális, akárcsak Tóth-Gáspár András és Seann William Scott kettőse. Akik hallották már Tracy Morgan eredeti hangját, azok tudják, hogy lehetetlen visszaadni a jellegzetes hanghordozását, ám Galambos Péter ezt nagyszerűen megoldotta azzal, hogy egy saját beszédstílust vitt bele a figurába, amivel teljesen jól átjön a karakter, úgyhogy ezúton is gratulálok neki.
Összegezve tehát a dolgokat, a Két kopper egy rossz film, amit az egy-két poén, és a három főszereplő valamennyire megment, de ezzel együtt sem ajánlanám jó szívvel senkinek. A pontszámot tekintve ez csak egy 4/10, és ideje lenne, hogy Kevin Smith változtasson a dolgokon, mert nagyon jó ütemben halad annak a bizonyos lejtőnek az alja felé.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek