Cobb (Leonardo DiCaprio) profi tolvaj, de nem a szó átlagos értelmében. Ő és csapata ugyanis az emberek álmaiba törnek be, hogy ellopják egyes gondolataikat. Ezúttal azonban ennek pontosan az ellenkezője lesz a feladatuk, egy incepciót kell végrehajtaniuk, vagyis be kell építeniük egy gondolatot a vállalatörökös Robert Fischer (Cillian Murphy) agyába. A küldetés elképesztően nehéz, ezért Cobb a legjobbakat gyűjti össze a csapatába: Ariadnét (Ellen Page) a fiatal „építészt”, Arthurt (Joseph Gordon-Levitt), Eamest (Tom Hardy) és Yusufot (Dileep Rao), valamint velük tart a megbízó, Mr. Saito (Ken Watanabe) is. A feladat azonban még így is szinte lehetetlennek tűnik, ráadásul arra is vigyázniuk kell, hogy nehogy összekeverjék az álomvilágot a valósággal.
Először is azzal kezdeném, hogy eredetileg nem terveztem moziban nézni az Eredetet, úgy gondoltam, hogy megvárom a DVD-megjelenést, de a sok pozitív kritika, és a 9,3-as osztályzat az IMDb-n végül meggyőztek. A fő ellenérv egyébként Leonardo DiCaprio volt számomra, de vele való viszonyomról majd később. A napokban több helyen is olvastam, hogy Christopher Nolan a 2000-es évek egyik legjobb rendezője, amit persze eddig is tudtunk, de az Eredet után azt sem vonhatjuk kétségbe, hogy az egyik legzseniálisabb is. Szokásához híven ezúttal is ő maga írta a forgatókönyvet is, és saját bevallása szerint már mintegy tíz éve csiszolgatta a történetet. Ez az alapos munka és kidolgozottság meg is látszik, hiszen egy egészen egyedülálló alapötleten nyugszik a film, amelynek a megvalósítása is szenzációsan sikerült.
Azt saját élményeink alapján is tudhatjuk, hogy az álmok egészen sokszínűek tudnak lenni, és minden megtörténhet bennük, ami elsősorban az agy gyors működésének köszönhető. Nolan véleménye szerint ilyenkor a legsebezhetőbb az ember elméje, ez az oka, hogy Cobbék is akkor lépnek akcióba, amikor az alany álmodik. Nolan a lehető legrészletesebben mutatja be a tudatalatti és az álmok működését, ugyanakkor a történet mindvégig érthető marad összetettsége ellenére.
Ahogyan azt már eddigi filmjeinél megszokhattuk, a szereplőgárda ezúttal is igen jó nevű színészekből áll. Cobb szerepére Leonardo DiCaprióra esett a választás, akit én sosem kedveltem, és magunk közt szólva nem is tartottam őt jó színésznek, és gondot jelentett, hogy huzamosabb ideig őt nézzem. Viszont most ezúton szeretnék tőle bocsánatot kérni, mert nagyon jó alakítást nyújtott, és hitelesen hozta Cobb karakterét, szóval elnézést kérek, Leo!
A többiek közül Ellen Page tartozik régebb óta a kedvenceim közé, és az ő alakításával sem volt semmi gond, továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy generációja egyik legjobb színésznője. Cillian Murphyt eddig csak a két Nolanes Batman filmben láttam, és már akkor is úgy gondoltam, hogy komolyabb szerepeket is jól el tudna játszani. Robert Fischer karaktere nem ilyen, de Murphy kisujjból hozza a figurát. Joseph Gordon-Levitt az utóbbi néhány évben indult meg a sztárrá válás útján, és az Eredet egy újabb remek alkalom volt, hogy bizonyítsa tehetségét, és egy eddig ismeretlen oldaláról is megmutassa magát, és ez sikerült is neki. Tom Hardytól még egy filmet sem láttam, de nagyon jól állt neki ez a laza karakter, és látszott rajta, hogy nagyon élvezte a munkát.
Tehát a színészekkel nem volt gond, egy kivételtől eltekintve,aki pedig nem más, mint Marion Cotillard. A Piaf óta a kedvenceim közé tartozik a francia színésznő, de Mal karaktere sajnos egyáltalán nem állt jól neki, és valahol tudat alatt ezt ő is érezhette, mert elég erőltetettnek tűnt az alakítása. Várható volt, hogy ennyi nagy nevű színész közül is lesz valaki, aki egy kicsit ki fog lógni, de nem gondoltam, hogy pont ő lesz az.
A másik dolog, amit még negatívumként megemlítenék, az időről időre megjelenő viccelődések. Persze értem én, hogy hiába a nagyon okos történet és az A-listás színészek, a sikerhez úgy kell megcsinálni a filmet, hogy eladható legyen, és ehhez az ilyesmik is kellenek, de szerintem nagyon kilógtak a filmből. A másik apróság még, hogy néhány jelenet megvalósítása olyan lett, mintha valamelyik Emmerich filmből valók volnának, de ezt nem nevezném hibának, hiszen mint írtam, a megvalósítás hibátlan.
Olvastam, hogy többeket nagyon zavar, hogy a legtöbb moziban szinkronosan vetítik a filmet, és nyilván nem én fogom megváltoztatni a véleményüket, de szerintem nagyon jó lett a magyar változat. Leonardo DiCaprióval való viszonyom javításán például nagyon sokat dobott Hevér Gábor hangja, de Hujber Ferenc is tökéletes Joseph Gordon-Levitt volt, nem beszélve az Ellen Page-Bogdányi Titanilla párosításról.
Összességében tehát az Eredet egy nagyon erős és egyedi történet szinte hiba nélküli megvalósítása, ami ha nem is késztet azonnali újranézésre, nagy betűs Filmélményként marad meg, így nem kérdés a 8/10-es „osztályzat”.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek