Kritika: Alkonyat - Napfogyatkozás (The Twilight Saga: Eclipse)
Címkék: kritika eclipse 8pontos
2010.07.01. 21:23
Az Eclipse története ott folytatódik, ahol az Újholdé véget ért. Mióta Edward (Robert Pattinson) visszatért, minden eddiginél boldogabbak Bellával (Kristen Stewart). Közeleg az érettségi időpontja, ami egyben Bella átváltozásának idejét is jelentené. Ahhoz azonban, hogy Edward tegye őt vámpírrá, előbb hozzá kell mennie feleségül, amit Bella részben az emberek véleménye miatt sem szeretne. Hamarosan azonban ismét veszélybe kerül az élete, ugyanis valaki Seattle-ben újszülött vámpírokból álló hadsereget toboroz, akik mindenkinél erősebbek, mert még emberi vérük is kering bennük. Bella rájön, hogy csak Victoria (Bryce Dallas Howard) állhat a dolog hátterében, hogy így álljon bosszút rajta, amiért Edward megölte Jamest. Mivel a Volturi úgy dönt, hogy nem avatkoznak közbe, Cullenéknek egyedül kellene harcba szállniuk az újszülöttekkel, de Jacob (Taylor Lautner) javaslatára szövetséget kötnek a falkával, hogy együtt küzdjenek. Ráadásul Bella érzelmi élete sem teljesen zökkenőmentes, hiszen egyfelől mindennél jobban szereti Edwardot, de Jacob iránt is többet érez a barátságnál.
Bár az Újhold egy kicsit csalódás volt, különösen a könyv után, mégis nagy elvárásaim voltak az Eclipse-szel kapcsolatban, és ezeknek sikerült is megfelelnie David Slade rendezőnek és csapatának, sőt, néha még felül is múlták azokat. Aminek különösen örülök, hogy egy fontos momentumot sem hagytak ki a könyvből, és az időnkénti gyors helyszínváltásokkal együtt is a film végig egy kerek egészet alkot, ami elsősorban Melissa Rosenberg forgatókönyvírónő munkáját dicséri. Illetve mindenképp kiemelném még a remek fényképezést, rengeteg egészen fantasztikus képet láthatunk a filmben, és a zenékből is sikerült minden esetben a jelenethez passzolót választaniuk.
Az Újholdban egy kicsit fásultnak tűnt nekem a szereplők többségének játéka, ezúttal azonban erről szó sincs, mindenki hozzá a tőle elvárhatót, sőt, néhányan még egy kicsit többet is. Külön kiemelném Taylor Lautnert, aki egy-két drámaibb jelenetben kimondottan jó és hiteles alakítást nyújtott, és még az előző részben látottnál is jobban kibontakozhatott a karaktere. Jó hír a Cullenek rajongóinak, hogy ezúttal őket is jóval többet láthatjuk, és szerepük is sokkal hangsúlyosabb, mint az előző két részben. Ez egyértelműen jót tett a filmnek, minden feltűnésük üde színfolt volt, főleg a gyakorlásos jelenet, aminek kapcsán nekem rögtön az első részbeli baseballos rész jutott eszembe, hiszen hasonlóan ütős volt ez is. Jasper és Rosalie rajongói pedig különösen örülhetnek, mert mindkettőjük emberi életébe bepillantást nyerhetünk, és megtudhatjuk, hogyan lettek vámpírok.
Néhány új szereplőt is megismerhetünk, rögtön a nyitó képsorokon Rileyt (Xavier Samuel) látjuk, aki a már említett vámpírhadsereg vezetője lesz. Az újszülöttek közül csak Bree (Jodelle Ferland) karakteréről tudhatunk meg egy keveset, akiről az óta Stephenie Meyer már regényt is írt The Short Second Life of Bree Tanner címmel. A falka is bővült három új taggal, akik közül Quilt (Tyson Houseman) már az előző részben is láthattuk, illetve Seth és Leah Clearwater a másik két újonc, akik az előző részekből ismert Harry gyerekei. Victoria karaktere ugyan nem új, de míg az első két filmben Rachelle Lefevre alakított, ezúttal már Bryce Dallas Howard kelti őt életre, és szerintem egyáltalán nem zavaró a váltás, teljesen jól megállta a helyét az új színésznő ebben a szerepben.
A Volturi tagjai közül is többen visszatérnek néhány rövidebb képsor erejéig, de hangsúlyosabb szerepet egyikük sem kap. Dakota Fanninget azért így is érdemes megemlíteni, mert néha a puszta jelenlétével ellopja a showt mindenki más elől. A további ismert mellékszereplők közül is itt van mindenki: Bella iskolai barátai, Charlie (Billy Burke), és az első részből megismert édesanyja, Renee (Sarah Clarke).
A hangsúly természetesen ezúttal is a három főszereplőn van, akik között minden eddiginél jobban kiéleződik az a bizonyos szerelmi háromszög. Taylor Lautnerről feljebb már írtam néhány szót, a többieket tekintve Robert Pattinson ezúttal is könnyed lazasággal és magabiztossággal hozza Edward karakterét, Kristen Stewart pedig tökéletesen visszaadja a könyvbeli Bellát. A könyv olvasása közben sokszor volt olyan érzésem, hogy legszívesebben rászólnék Bellára, hogy ne csinálja ezt meg azt, mert hibát követ el, és ez a filmből is visszajön, hiszen főhősnőnk több hibát is elkövet, de ahogy Jessica mondja az érettségis búcsúbeszédében: „ez most annak az ideje, hogy hibákat kövessünk el”.
David Slade rendező és stábtagjai viszont nem követtek el hibákat, egy végig feszes tempójú, egyszer sem unalmas filmet hoztak össze, amelyben a könyv összes fontos jelenete megtalálható, és mindezt még kellő mennyiségű akcióval is megfűszerezték. Az Eclipse tehát a Saga eddigi legjobb darabja lett, ami kizárt, hogy a rajongóknak csalódást okozzon. Örömömre szolgál, hogy nem kellett hibákat keresgélnem, és egy hangulatilag és történetileg is nagyon jó filmet láthattam. A pontszámot tekintve pedig ezeknek tükrében semmiképp sem lehet egy erős 8/10-nél rosszabb.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek