Kedvenc ogrénk élete nem is lehetne jobb, boldogan élnek Fionával és három gyerekükkel. Csakhogy ezt is meg lehet idővel unni, és Shrek kezdi úgy érezni, hogy élete nagyon egyhangúvá vált, ráadásul már nem is az félelmetes szörny, aki régen volt. Shreknek így pont kapóra jön Rumpelstiltskin ajánlata, mely szerint egy napra újra az a régi félelmetes ogre lehet, aki volt, cserébe pedig csak annyit kell tennie, hogy odaadja gyerekkorának egyik napját.

Az alku azonban nem várt következményekkel jár, és ebben az alternatív világban egyik barátja sem ismeri meg Shreket, ráadásul néhányan igencsak meg is változtak. Hősünknek egy napja van, hogy mindent visszacsináljon, ehhez azonban egy szerelmes csókra van szüksége.

A Shrek a vége, fuss el véle sok mindenben hasonlít elődeihez, bizonyos szempontból azonban mégis teljesen más. Ezúttal is jelen vannak a szeretetett karakterek, és Szamár és Kandúr párosa ezúttal is hoz jó néhány poént. Mindazonáltal a 4. rész sokkal kevésbé vicces elődeinél, és inkább komolyabb témákat boncolgat. Shrek egyfajta kapuzárási pánikot él meg, eljut egy olyan pontra, ahol azt érzi, hogy élete teljesen beszürkült és egyhangúvá vált, és ezen mindenáron változtatni akar.

Animációs filmeknél nem nagyon szokás egy alternatív univerzum megjelenítése, ezért is érdekes, hogy a Shrek alkotói ehhez az eszközhöz nyúltak, és ráadásul egy elég nyomasztó hangulatú világot jelenítettek meg. Mindezt persze kellő humorral is ellensúlyozták, és a két gonosz karakter, Rumpelstiltskin és a Patkányfogó és inkább nevetségesek, mintsem veszedelmesek.

A szereplőkkel kapcsolatban a leglényegesebb, hogy Shrek ezúttal minden eddiginél jobban előtérbe kerül, ezzel sokkal közelebb hozva hozzánk a karaktert, hiszen így még jobban átélhetjük lelki vívódását. Természetesen a magyar változatban ezúttal is Gesztesi Károly szólaltja meg Shreket, és ismét kiváló munkát végez, akárcsak a szinkronstáb összes többi tagja.

A mellékszereplők közül Szamárról és Kandúrról már volt szó, utóbbi új hangja Crespo Rodrigo lett, aki szerintem remekül bevált, és nagyon jó választás volt. Szintén örömteli, hogy az alkotók nem feledkeztek meg a „kötelező” kisebb mellékszereplőkről sem, így ezúttal is láthatjuk Pinokkiót, a Farkast, a három kismalacot, Mézit és a vakegereket is.

A Shrek a vége, fuss el véle tehát minden szempontból megállja a helyét, bár az előző részekhez képest jóval komolyabb hangvételű és elgondolkodtatóbb, ugyanakkor tökéletes záróakkordja az ogrekalandnak, különösen a remekül összevágott záróklipnek köszönhetően. Az első két részt összességében így sem sikerült felülmúlnia, de azért egy erős 7/10-es osztályzat mindenképpen jár érte.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.