Richard Linklater (Mielőtt éjfélt üt az óra, Rocksuli, Kamera által homályosan) új filmje, a SRÁCKOR eleddig példátlan filmes kísérlet és egyedülálló mozis élmény. Olyan fikciós dráma, amely ugyanazt a néhány színészt követi egy 12 éves időszakon át, 2002-től 2013-ig, ily módon a filmben megtett páratlan utazás egyszerre nagy ívű és intim, végigvezet a gyermekkor életörömén, a modern család mindent megrendítő változásain, és magán az időn.
A film a 6 éves Masont (Ellar Coltrane) követi az ember életének legradikálisabban változó évtizedén át a családi költözések, viták, házassági kudarcok, újra házasodások, új iskolák, első szerelmek, elvesztett szerelmek, jó időszakok, ijesztő időszakok, és a szívfájdalom és rácsodálkozás állandóan lüktető keveredésének ismerős kavargásán keresztül. Ám a végeredmény kiszámíthatatlan, ahogy az egyik pillanat a másikba szövődik, így adva ki a felnövésünket formáló események mélyen személyes élményét, és életünk állandóan változó természetét.
A történet kezdetén az álmodozó tekintetű elsős, Mason nagy felfordulással néz szembe: egyedül álló, keményen dolgozó édesanyja, Olivia (Patricia Arquette) úgy döntött, hogy vele, és nővérével, Samanthával elköltöznek Houstonba -- pont amikor régóta távol lévő apjuk, az idősebb Mason (Ethan Hawke) visszatér Alaszkából, hogy újra belépjen világukba. Így kezdődik az élet állandó változása. Ám a szülők, nevelőszülők, lányok, tanárok, főnökök, veszélyek, vágyak és kreatív szenvedélyek özönében Masonnek mégis sikerül a maga útját bejárnia.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek