MŰKINCSVADÁSZOK (12) heti filmbemutató

Ezen a héten kerül bemutatásra George Clooney rendező új filmje, a MŰKINCSVADÁSZOK (12) című akció/vígjáték.

A II. világháború alatt egy építészekből, művészettörténészekből, múzeum kurátorokból álló különleges egység egy lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: visszaszerezni a történelem legnagyobb műkincseit a náci Németországból. A film főbb szerepeiben GEORGE CLOONEY, MATT DAMON, BILL MURRAY, JOHN GOODMAN, CATE BLANCHETT, JEAN DUJARDIN és BOB BALABAN.
 
A film korhatára: 12 éven aluliak számára nem ajánlott.
A film szinkronos 2D és eredeti nyelvű 2D formátumban lesz megtekinthető. A következő mozikban lesz látható OV (original version) változatban: CC Aréna, CC Mom, CC Debrecen, CC Szeged és a Toldi.

MŰKINCSVADÁSZOK (12)

Főszereplők: Matt Damon, Cate Blanchett, George Clooney, Bill Murray, John Goodman, Jean Dujardin. Zene: Alexandre Desplat. Operatőr: Phedon Papamichael. Látvány: James D. Bissell. Írta: Bret Witter, Robert M. Edsel, Grant Heslov, George Clooney. Rendezte: George Clooney

A II. világháború egyben a világ legnagyobb, legszervezettebb műkincsrablásának a története is. A németek figyelme mindenre kiterjedt, és a meghódított országok gazdagságát is akarták. De ahol rablók vannak, ott zsaruk is kerülnek. Európa még lángokban állt, amikor Roosevelt elnök kiadta a parancsot, hogy küldjenek egy különleges egységet a Birodalomba. A feladatuk: a frontvonalak mögött ragadt műtárgyak visszaszerzése és biztonságos helyre juttatása.
És megalakul minden idők legkülönösebb kommandója: hét múzeumigazgató, művészettörténész és kurátor fegyvert és felszerelést kap, hogy ellenséges területen járjon túl a nácik eszén, csempéssze nyugatra, amit bír, és ha lehet, maradjon életben.

George Clooney új rendezése az Ocean’s-filmek világát idézi II. világháborús környezetben. A szereposztás parádés: ezúttal
Matt Damon, Cate Blanchett, George Clooney, Bill Murray,
John Goodman és Jean Dujardin harcol együtt.


Mozibemutató: 2014. február 20.
Eredeti cím: The Monuments Men
Színes, szinkronos amerikai film
Műfaj: kaland / vígjáték / háborús
Gyártó: Twentieth Century Fox
Játékidő: 112 perc
Korhatár: 12

A Fox 2000 Pictures és a Columbia Pictures bemutatja
George Clooney filmjét

MŰKINCSVADÁSZOK
(The Monuments Men)

Hazai bemutató:
2014. február 20.

Szereplők:
George Clooney
Matt Damon
Bill Murray
John Goodman
Jean Dujardin
Bob Balaban
Hugh Bonneville
Cate Blanchett

Producer:
Grant Heslov
George Clooney

Forgatókönyv:
George Clooney    Grant Heslov

Készült Robert M. Edsel és Bret Witter könyvéből

Executive producer:
Barbara A. Hall

Fényképezte:
Phedon Papamichael, ASC

Látványtervező:
Jim Bissell

Vágó:
Stephen Mirrione, A.C.E.

Jelmeztervező:
Louise Frogley

Zene:
Alexandre Desplat

Rendezte:
George Clooney

www.facebook.com/MozICom
 
Magyar hangok

Stokes                 Epres Attila
Granger            Stohl András
Campbell            Szacsvay László
Garfield            Ujlaki Dénes
Savitz                Józsa Imre
Claire                Tóth Ildikó
Jeffries                Csankó Zoltán
Jean claude            Anger Zsolt
Epstein            Fehér Tibor
Dr. Stahl            Znamenák István
Emile                Jakab Csaba
Harpen                Takátsy Péter
Roosevelt            Mertz Tibor
Göring                Rosta Sándor
Langton ezredes        Király Attila
Fogorvos            Berzsenyi Zoltán
Truman            Cs. Németh Lajos
Fielding őrnagy        Tóth Zoltán
Wegner            Kapácsi Miklós


További magyar hangok
        
Bartsch Kata            Pál Dániel
Király Adrián            Gyuriny Zsolt
Dézsi Szabó Gábor        Végh Ferenc
Keller Linda            Berecz Kristóf Uwe
Fehérvári Márton        Béli Ádám
Hankó Viktor            Téglás Judit
Jaskó Bálint            Mészáros András
Csányi Dávid            Mesterházi Gyula


Magyar szöveg:        Heltai Olga
Hangfelvétel:            Fék György
Rendezőasszisztens és vágó:    Simkóné Varga Erzsébet
Gyártásvezető:        Fehér József
Szinkronrendező:        Báthory Orsolya

 
„A filmben szereplő műkincsvadászok történetét igen kevés ember ismeri – mondja George Clooney, aki a MŰKINCSVADÁSZOKkal tér vissza a rendezői székbe, hogy megmutassa a közönségnek, ahogyan egy maroknyi művész, történész, építész és múzeumi kurátor a II. világháborúban 1000 évnyi civilizáció megmentésére indulnak. – Ezek a férfiak már bőven túlkorosak voltak ahhoz, hogy besorozzák őket vagy önkéntesként induljanak a háborúba. Viszont mindannyian vállalkoztak a küldetésre, hogy megakadályozzák a felbecsülhetetlen értékű kulturális tárgy elpusztítását. Ha nem járnak sikerrel, hatmillió műtárgy veszett volna el – és ezt nem engedhették. Az igazság pedig az, hogy sikerrel jártak.”
„Az ilyen filmeket mind körüllengi egy bizonyos romantika – A nagy szökést, A piszkos tizenkettőt, a Navarone ágyúit, a Híd a Kwai folyónt – mondja Clooney. – Arra gondoltunk a MŰKINCSVADÁSZOK megteremti annak lehetőségét, hogy a ma izgalmas színészeivel elkészítsük egy ilyen filmet – a saját elképzeléseink szerint. Jó mulatság volt, rettentő jól éreztük magunkat munka közben.”
A film drámai vonulatát részben az szolgáltatja, hogy a műkincsvadászok egytől egyik alkalmatlanok a háborús katonai szolgálatra. „A háborúkat tizennyolc évesek harcolják – mondja Clooney. – A mi hőseinket nem sorozzák be.
Valójában sosem háborús filmként kezeltük az anyagot, számunkra ez egy rablási történet” – folytatja Clooney.
Clooney számára nem csupán a történet izgalmas és drámai volta jelentette a motivációt a MŰKINCSVADÁSZOK leforgatására, hanem az is, hogy ez a film éles és határozott válaszvonalat jelentett legutóbbi rendezése, A hatalom árnyékában után. „Nagyon büszkék voltunk arra a filmre – mondja Grant Heslov, Clooney producer- és forgatókönyvíró-társa –, de cinikus volt egy kicsit, ezért váltani akartunk.”
„Készítettünk néhány cinikus filmet, de nagy általánosságban igazán nem vagyunk cinikus emberek – mondja Clooney. – Ezúttal egy nem-cinikus filmet akartunk csinálni, olyat, ami nem beszél mellé, régimódi és határozottan pozitív szemléletű.”

A FILMRŐL

Miközben a megfelelő alapanyagot keresték, Heslov megemlítette, hogy nemrégiben olvasta Robert M. Edsel és Bret Witter The Monuments Men (Műkincsvadászok) c. könyvét, amit oda is adott Clooney-nak. Máris a kezükben volt, amit akartak: egy optimista sztori, epikus méretekben – megtörtént esemény, amelynek óriási volt a tétje.
„Firenzében laktam és épp a Ponte Vecchión, azaz a Régi hídon sétáltam át – az egyetlen hídon, amelyet a menekülő nácik nem robbantottak fel 1944-ben –, és azon elmélkedtem, hogy ez volt a történelem legnagyobb ellentmondása… Hogy ezek a kulturális kincsek vajon hogyan maradtak meg, kinek köszönhető, hogy nem pusztultak el – meséli Edsel. – Meg akartam találni a választ erre a kérdésre.”
A válasz pedig a műemlékek, szépművészeti tárgyak és régiségek megmentésére alakított „Monuments, Fine Arts and Archives” csoport volt, amelynek az volt a feladata, hogy a frontvonalakra menjen és – a történelem során elsőként – megpróbálja menteni a még menthető kincseket. „A kultúra sorsa forgott kockán – mondja Clooney. – És időről időre ugyanennek lehetünk tanúi. Ezt láttuk Irakban is: a múzeumokat nem védték, és nézzük meg, emiatt a kultúrájuk mekkora része veszett el.”
„A kárvallottak a mai napig próbálják visszaszerezni azokat a műtárgyakat, amelyeket a családjuktól oroztak el a nácik” – mondja Heslov. Hozzáteszi: nemrégiben egy müncheni lakásban egy egész „kincses barlangra” bukkantak: 1500 darab, összesen 1,5 milliárd dollár értékű lopott, elkobzott műkincsre, Matisse, Picasso, Dix festményeire, és másokéra, amikről azt hitték, végleg elvesztek.
„Szerintem azt mutatja meg a film, hogy ez a történet nem ért véget 1945-ben – az eltűnt műkincsek utáni kutatás a mai napig folytatódik – mondja Heslov. – Több ezer műtárgynak a mai napig nyoma sincs.”
„A történet a II. világháborúban veszi kezdetét, de amit látunk, új szemszögből mutatja be a háborút – mondja Cate Blanchett, aki Claire Simone-t alakítja. Nála van a kulcs, amely elvezet több ezer, felbecsülhetetlen értékű lopott műkincs titkos lerakatához. – Ezeket a férfiakat egy magasabb eszme vezérelte. Nekik köszönhetjük, hogy számos mű, amelyről ma természetesnek vesszük, hogy a világ legnagyobb múzeumaiban csodálhatjuk meg őket, valóban ott van – pedig a feladatuk a lehetetlennel vetekedett. És, ha belegondolunk, milyen abszurd is ez. Civilek mennek ki a frontra és kérnek meg tábornokokat, hogy hagyják abba egy bizonyos templom vagy terület bombázását, hogy megmentsenek egy ablakot, egy szobrot, vagy egy freskót. Az ember elcsodálkozik azon, hogyan voltak képesek bármit is megmenteni. Különleges és önzetlen dolgot cselekedtek – a történelem megőrzése érdekében.”
Noha a Műkincsvadászok élvezték Franklin Delano Roosevelt elnök és Eisenhower tábornok támogatását, mégis kihívást jelentett nekik, hogy a harctéren megállják a helyüket. „Eisenhowernek nagyon tetszett az ötlet. Biztos akart lenni abban, hogy a háború, amely láthatóan rohamos tempóban közeledett a vége felé, nem semmisít meg mindent – mondja Clooney. – Az ügy fontosságára akkor döbbent rá, amikor a Szövetségesek lebombáztak egy ősi apátságot, amelynek értelmetlen elpusztítása igazán elkerülhető lett volna. Így aztán az is fontos céllá vált, hogy a műtárgyakat ne csak a náciktól óvják meg, de a Szövetségesektől is, akik gőzerővel meneteltek a háború vége és a győzelem felé. A Szövetségesek felrobbantottak mindent, ami az útjukba állt, ami elvezetett ahhoz a felismeréshez, hogy a kulturális kincsek igenis elpusztulhatnak – nemcsak a nácik, de a saját kezünk által is.”
Edsel szerint Amerikában sok múzeumigazgató komolyan aggódott, mi lesz a sorsa annak a rengeteg műkincsek és kulturális kincsnek a háború sújtotta területeken, de minden igazgatónak megvolt a saját terve, nem volt egységes álláspont a témában. „George Stout, aki a Műkincsvadászok nem hivatalos vezetője lett később, tett ebben az irányban erőfeszítéseket, de kénytelen volt feladni, mert képtelenségnek tartotta, hogy jóváhagyják az ötletet, miszerint egy rakás középkorú történész, építész és művész harcoló alakulatokban rohangáljon.” A tervet Roosevelt mégis elfogadta, nagyjából az utolsó pillanatban. „1943 augusztusában a szövetségesek véletlenül majdnem megsemmisítették Az utolsó vacsorát – folytatja Edsel. – Azt hiszem, ez szólaltatta meg a vészcsengőt, és gyorsította fel a műkincses tisztek bevetését.”
Edsel azt mondja, az ember azt hinné, hogy a harcoló katonák egy idő után nagy ívben tesznek arra, mit robbanthatnak fel és mit nem, de ennek pont az ellenkezője bizonyult igaznak. „A legnagyobb meglepetésükre – és ezt az otthoniaknak írt leveleik egész sora bizonyítja – kezdetben alig-alig ütköztek ellenállásba, és rövidesen már a katonák kérdezgették a műkincsmentőket: »Na, hogy állunk? Sikerült már templomot mentenünk? Bukkantunk már festményekre?« A hadsereg kezdett igazán elhivatottan viselkedni.”
A Műkincsvadászok ideje rohamosan fogyott. Amikor a szövetségesek Berlinhez közeledtek, Hitler nem volt hajlandó feltétel nélkül megadni magát – azt mondta, ha az övé nem lehet Németország, senkié se legyen! „Ez Néró-parancsként vagy Néró-rendeletként vált ismertté – mondja Clooney. – Hitler azt mondta: Ha meghalok, pusztítsatok el mindent! Hidakat, vasúti síneket, kommunikációs berendezéseket – és ebben az infrastrukturális rombolásban a műtárgyak is beletartoztak. Minden.”

A KARAKTEREKRŐL

Clooney és Heslov megjegyzik, hogy noha a MŰKINCSVADÁSZOK megtörtént esetet dolgoz fel, a drámai hatás kedvéért némi szabadsággal kezelték a történet szereplőit, ezért néhányat ők találtak ki. „Azt szerettük volna, ha pár figurában a közönség talál kivetnivalót, és így jobban tud azonosulni velük” – magyarázza Clooney. „Az események valódi szereplőit azonban nem akarunk olyan hibákkal felruházni, amikkel az életben nem rendelkeztek – teszi hozzá Helsov. – Szerintem a karakterek végül elég hősiesnek tűnnek, ha pedig a filmünk alapján az emberek utána olvasnak a Műkincsvadászoknak és rájönnek, hogy ezek a férfiak még az ábrázoltnál is nagyobb hősök voltak, az nálam teljesen rendben van.”
Ami ennél is fontosabb, hogy a történet a néhány kitalált szereplő és a cselekményt előre vivő néhány „bohóckodás” ellenére nagyon is valódi. „A legröhejesebbnek, legkülönösebbnek tűnő dolgok, amikről mindenki azt gondolja, na, ez tuti nem történt meg, nos, pont ezek azok, amíg úgy estek meg, ahogy bemutatjuk őket” – mondja Clooney.
Clooney és Heslov olyan nagyágyúkat nyert meg a filmek, mint Matt Damon, Bill Murray, John Goodman, Jean Dujardin, Bob Balaban, Hugh Bonneville és Cate Blanchett.
Az ember azt gondolná, hogy egyetlen filmben nehéz lehet ennyit sztárt balanszírozni, de Clooney azt mondja, ennek pont az ellenkezője történt. „A fiúk mindegyike általában olyan filmben szerepel, amit egyedül kell a vállán cipelnie, de olyannyira békében él mindegyikük a saját egyéniségével, hogy nem akarnak minden jelenetben kitűnni, amiben szerepelnek. Rendkívül gálánsak voltak egymással mindvégig. Azért voltak hajlandóak vállalni a játékot, mert annyira élvezték egymás társaságát.”
„Ez a gárda a csúcs – mondja Matt Damon. – Minden nap újabb, szórakoztató emberekkel dolgozhattam együtt, akikre nem csak felnézek, de a munkájukat is jól ismerem. Amikor olyan rendezővel forgatsz, akiben teljes mértékben megbízol, egy nagyszerű forgatókönyvet visztek filmre és a színésztársaid ilyen csodásak, nem is érzed munkának a feladatod.”

GEORGE CLOONEY áll a színészgárda élén Frank Stokes, a vezető művészettörténész szerepében. „Stokes a Harvard Egyetem legrégibb múzeumában, a Fogg Múzeumban dolgozik restaurátorként, amikor történetünk kezdetét veszi – mondja Clooney. – Az I. világháborút már megjárta, és nincsenek illúziói arról, hogy mik történhetnek meg egy háborúban, különösen a vége felé. Született vezető.”
Clooney számára George Stout művészettörténész szolgált alapul karaktere megformálásához. „A való életben ezermester bütykölő volt. Bármit meg tudott javítani, autót vagy rádiót, mindegy volt neki.” Stout, a Fogg Múzeum restaurátor részlegének vezetője, később a Worcester Művészeti Múzeum és a bostoni Isabella Stewart Gardner igazgatója, a fronton szolgált a háborúban és segédkezett a kulturális kincsek megőrzésében Caen, Maastricht és Aachen városában, valamint azok náci lerakatokból való kimentésében Siegen, Heilbronn, Cologne, Merkers és Altaussee városában.

MATT DAMON (James Granger) számára ez a hatodik közös projekt volt Clooney-val, de az első főbb szerepe Clooney-val a rendezői székben. (Damon egy kisebb szerepet játszott az Egy veszedelmes elme vallomásai c. filmben.)
„Szó szerint semmit sem tudtam erről a történetről, ezért is lepődtem meg annyira, amikor kiderült számomra, hogy megtörtént – meséli Damon. – Lenyűgöző történet. Tulajdonképpen olyanokról szól, akik mindent feláldoztak volna, hogy az emberiség kultúrjavait megmentsék. Hogy felkutassák, megmentsék és megvédjék ezeket a felbecsülhetetlen jelentőségű műalkotásokat. Úgy vélem, Hitler nem csak műalkotásokat, hanem az európai társadalom lelkét és kultúráját akarta elvenni.”
James Granger karakterét James Rorimerről mintázták, aki a háborút követően a New York-i Metropolitan Museum of Art igazgatója lett. Granger kapcsolata Claire Simone-nal (Cate Blanchett) Rorimer és Rose Valland, a párizsi Jeu de Paume galéria egyik alkalmazottja közti együttműködésen alapul.
A filmben Claire Simone tudja, hol van a nácik titkos rejtekhelye, ahol több ezer zsákmányolt műkincset raktároznak – és ezt az információt nem osztja meg szívesen. „A nő csupán meg akarja óvni ezeket a műtárgyakat, Grangernek pedig ki kell érdemelnie a bizalmát – mondja Damon. – Meg kell győznie Claire-t, hogy ha ezt a titkot megtartja magának, azzal a műkincseket nemhogy nem védi, inkább veszélyezteti. A végére azért rájön Claire, hogy ő és James rokonlelkek.”
Damon igen hálás volt, hogy ismét Clooney rendezésében dolgozhatott. „George már a kamerával vág, amit csak nagyon kevés rendező alkalmaz – mondja Damon. „Mi nem forgatunk, forgatunk, forgatunk, hogy meglegyen egy-egy jelenet. George fejében készre van vágva az anyag, így csak azokat a jeleneteket forgatja le, amikre szüksége van. Ez segít mindenkinek a koncentrálásban. Ha megy a felvétel, az a jelenet nagyon nagy eséllyel benne lesz a készre vágott filmben.”

BILL MURRAY is alig várta, hogy a MŰKINCSVADÁSZOK részese legyen, amióta csak George Clooney először mesélt neki a projektről. „Úgy két évvel a forgatás kezdete előtt lehetett, és én rögtön azt mondtam: »Ó, istenem, ez aztán jól hangzik! Nagyon szeretnék szerepelni ebben a filmben«” – meséli Murray.
Már az is kalandos volt, ahogy a filmmel kapcsolatban eljutottak Murray-hez. „Az nem volt kérdéses, hogy Bill frenetikus alakítást nyújtana, de őt nem egyszerű becserkészni – mondja Heslov. – George-nak volt egy külön száma, amit fel kellett hívni, azon hagyni üzenetet és várni…, de Bill azonnal visszahívta őt, és csak annyit kérdezett: »Mikor és hová menjek?«”
Amikor Clooney hivatalosan is Murray-nek ajánlotta a szerepet, felhívta rá a figyelmét, hogy a legtöbb jelenetben Bob Balabannal fog együtt szerepelni. „George összerakott bennünket és azt kérdezte: »Mit szólnál ahhoz, ha kicsit megnehezítenéd Balaban dolgát?« Pillanatnyi gondolkozás után azt válaszoltam: »Azt hiszem, menni fog«” – emlékszik vissza Murray, majd hozzáteszi, hogy Bob remek figura, nagyszerű volt vele dolgozni.
Murray és Balaban már egy sor filmet – Broadway 39. utca, Holdfény királyság, Grand Hotel Budapest – forgattak együtt, de még sosem olyan közel egymáshoz, mint a MŰKINCSVADÁSZOKban. „Két egymással teljesen ellentétes karaktert akartunk, akik egymás agyára mennek, de mégsem játsszák túl – mondja Clooney.
„Bill nyilván humort hoz a filmbe – mondja Heslov. – Ráadásul majd’ mindenkinél magasabb – különösen Bobnál –, úgyhogy fizikailag is fenyegető alak. Amikor mosolyog, akkor kell csak igazán félni tőle.”
Murray Richard Campbell építészt játssza, akit azért vesznek be a csapatba, mert sokszor épületeket és műemlékeket kell megóvniuk. „Néha a rombolást kell megakadályozniuk, máskor azt kell kitalálniuk, hogyan mentsenek meg valamit, ami már megsérült – mondja Murray.
Murray karakterét több műkincsvadászról mintázták, köztük Robert Posey-ról, aki Patton seregében harcolva fedezte fel azt a sóbányát Altaussee-nél, ahol a nácik olyan kincseket rejtettek el, mint a genti szárnyas oltár, a Bruges-i Madonna, Vermeer Az asztronómus c. festménye és több ezer más műkincs. Közreműködéséért Posey megkapta Franciaországtól a Becsületrendet és Belgiumtól a Lipót-rendet.

JOHN GOODMAN azt mondja, az általa játszott férfi, Walter Garfield azokat a férfiakat és nőket képviseli, akik otthon ragadtak, de bármi módon segíteni szerettek volna a háború megnyerésében. „A harci képességeket illetően az én figurám már jócskán túl van élete delelőjén, de megtesz minden tőle telhetőt – mondja Goodman. – Kapva kap az alkalmon, hogy mehessen a frontra és segíthessen, hogy megmenthessen, amit csak tud.”
Goodman számára a szerep maga volt a megtestesült álom volt. „Mindig is szerettem volna II. világháborús moziban, buddy movie-ban és krimiben játszani, és ami az én szerepemet illeti ez a film pont ez a három kategória egyben – teszi hozzá. – II. világháborús uniformist és sisakot vehetek fel, ráadásul fegyverem is van. Erre vágytam ötéves korom óta.”
Ami a buddy movie-jelleget illeti, Goodman ehhez Jean Dujardint kapta partneréül, akivel a The Artist – A némafilmesben játszott együtt. „Jean hihetetlenül tehetséges. Pokolian vicces, jóképű, sokoldalú – pontos és öröm vele együtt dolgozni – mondja Goodman. – Ráadásul a közös filmünk óta megtanult angolul is, ami nagy segítség, tekintve, hogy én túl lusta vagyok franciául tanulni. Most legalább tudunk egymással kommunikálni.”
Goodman nem először dolgozik együtt Clooney-val sem. Ezelőtt az Ó, testvér, merre visz az utad?-ban és Az Argo-akcióban forgattak együtt. Clooney csupán azért aggódott, vajon Goodman rossz térde bírni fogja-e a fizikai megterhelést, amivel a forgatást járt. „Megnyugtatott, hogy nem lesz semmi gond, és persze alaposan túlteljesítette ezt az ígéretét. Azt csinálta, amit mindig – jobbá tette a filmet, azáltal, hogy szerepelt benne” – mondja Clooney.
Goodman karakterét élő személyről, a műkincsvadászok egyik tagjáról, Walker Hancockról, az elismert szobrászról mintázták. Goodman és Hancock is St. Louis-i illetőségű. Amikor Goodman anyjával a belvárosba buszoztak bevásárolni, mindig elmentek Hancock egyik szobra, a Katonák Emlékműve előtt, meséli mondja Goodman. „Ez segített azonosulnom a karakterrel. Tudom, apró a kapcsolat ez, de örömteli véletlen.”

A Goodman által megformált Walter Garfield „párja” Jean Claude Clermont, akit az Oscar-díjas JEAN DUJARDIN alakít.
„Nem szólnak egymáshoz sokszor – mondja Dujardin. – Nincs is szavakra szükségük. Küldetésük van, amit teljesíteni kell. Ennek ellenére van néhány mulatságos közös jelenetünk, és George Clooney – rendezői tehetségének köszönhetően – még az egyébként igen intenzív jelenetekbe is tud némi iróniát csempészni.”
„Jean Claude Clermont francia zsidó, marseilles-i műkincskereskedő. Londonba menekül a családjával, ahol az amerikai hadsereg behúzza, hogy hasznosítsa a szakmai ismereteit. Nem katona, de fontos számára, hogy részt vegyen a háborúban. Nagyon büszke, hogy a műkincsvadászok közé tartozhat.”
„Jean ugyanabban az évben nyerte el az Akadémia díját, amikor én is ott voltam az Oscar-várományosok között az Utódokkal – jegyzi meg Clooney. – Azt akartam, hogy benne legyen a filmemben és megölhessem. Valójában a legelső jelenetben ki akartam csinálni, de Grant azt mondta, talán várjunk egy kicsit… úgyhogy még életben hagytam egy darabig. Az igazság az, hogy Jean az egyik kedvencem, mindenki közül, akivel valaha együtt dolgoztam. Humoros és tehetséges ember.”
„Ő a francia George Clooney” – teszi hozzá Heslov.
Dujardin azt mondja, jó volt egy kicsit amerikai módra forgatni. „A francia színjátszás kicsit intimebb, az amerikai pedig izgalmas, játékos. Otthon sokat kritizálnak, hogy túl kifejező vagyok, úgyhogy most igazán felszabadulhattam.”

„A Downton Abbey drámasorozatból ismert HUGH BONNEVILLE alakítja Donald Jeffries-t, a bukott férfit, aki a második lehetőséget keresi az életben. „Amikor a karaktereket bemutatják, mindenkit a természetes közegében láthatunk. Donaldot történetesen egy kocsmában. Megtudjuk, hogy követett el hibákat, megbízhatatlannak bizonyult és a George által játszott karakter megadja neki ezt a bizonyos második esélyt, hogy ismét együtt lehessen első szerelmével, a művészettel.”
„Attól a pillanattól fogva, hogy elkezdtük Hugh-t látni ebben a szerepben, kifejezetten számára írtuk a karaktert – ettől jobban tudtunk koncentrálni, különösen, amikor az apjához írja bűnbánó levelét – emlékszik vissza Clooney. – A karakterek bemutatását vettük fel, Hugh egy csendes szobában olvasta fel a levelet egy mikrofonba, a filmben is csak a hangját hallottuk volna. És elsőre megcsinálta, ahogy kell. Ezt a felvételt használtuk a filmben is, nem volt több felvétel, annyira tökéletes volt. Különlegesen tehetséges.”
Bonneville díjnyertes színész, alma matere a Royal National Theatre, színpadon és filmben egyaránt szerepelt, nagy nevekkel együtt, ám saját bevallása szerint a MŰKINCSVADÁSZOK forgatása közben azért meg-megszeppent, amikor körülötte lévő sztárokat látta.
„Az első forgatási napom előtt nem tudtam aludni. Nézd meg kikkel álltam a kamerák elé: George Clooney, Matt Damon, Bob Balaban, John Goodman, Bill Murray, Jean Dujardin, Dimitri Leonidas. Leesett az állam. Meg kellett csípnem magam, hogy ez valóság-e.”

BOB BALABAN Preston Savitzet alakítja. „Savitz értelmiségi, művészettörténész és színházi impresszárió” – magyarázza Balaban.
Heslov nem köntörfalaz. „Ő egy szépfiú. Nem tipikus, hogy ilyen fazont látsz a lövészárokban. A csapat minden tagja olyan, mint a partra vetett hal, de Bob karaktere egy bálna a parton.”
Clooney és Heslov a szakmán kívül is ismerik Balabant. Éppen befejezték a forgatókönyv írását és színészeket kerestek, amikor összefutottak Bobbal Az Argo-akció egyik promócióján. Ott beszélgettek a filmről és gondolták, Bob remek Savitz lenne.
Preston Savitz karakterét Lincoln Kirsteinről, az amerikai impresszárióról, művészeti szakértőről, íróról és New York egyik emblematikus kulturális alakjáról, a New York City Ballet társalapítójáról mintázták.
A filmben Bill Murray és Balaban karaktere közötti kapcsolat gyökere a Kirstein és Posey százados közötti viszony, akik Patton Harmadik Seregébe lettek beosztva a Genti oltár utáni kutatás közben.
„Most dolgozom harmadszor Bill-lel – meséli Bob. – Ezúttal a karaktereink olyanok, mint a sziámi ikrek. Preston Savitz és Richard Campbell nem jöttek ki valami jól egymással, de mi nagyon is. Ha már oda kellett lennem kötözve valakihez öt hónapon keresztül, örülök, hogy Bill volt az.”

Az utolsó tagja a műkincsvadászoknak Sam Epstein, akit DIMITRI LEONIDAS alakít. Noha még nincs 19 éves, Epstein az egyetlen igazi katona a csoportban, akit autóvezetési képességei és németnyelv-tudása miatt vettek be.
„Az általam megformált karakter Németországban nőtt fel, de zsidósága miatt az ország kivetette magából – mondja Leonidas. – Amikor Sammel találkozunk, közlegény a hadseregben, egy csavar a millióból. Nem tudják, mit kezdjenek vele. Német háttere miatt gondolják, hogy valami módon hasznukra lehetne, de elveszik a rendszerben. Frank Stokes fedezi fel igazi értékét. Sofőrként és a német nyelv ismerőjeként nem árt, ha ott van a csapat körül.”
A Leonidas által játszott karakter modelljeként Harry Ettlinger szolgált. „Ettlinger Németországban, zsidó hitűnek született – mondja Leonidas. – Hitler éppen azon fáradozott, hogy megszabadítja a világot a zsidóktól. Ettlinger apja elvesztette az üzletét, a szülei pedig rádöbbentek, hogy Németországban zsidóként megélni képtelenség.”
Amerikába érkezése után Ettlinger 18 évesen bevonult, ahogy akkor minden fiú. A 19. születésnapján leszállították a frontra tartó egyik szállítmányról, amelyen a katonák az ardenneki offenzívába tartottak, három hónappal később pedig csatlakozott a műkincsvadászokhoz.

CATE BLANCHETT teszi teljessé a csapatot Claire Simone, a megszállt Franciaországban egyedi helyzetben lévő francia nő szerepében. „Claire a Jeu de Paume kurátora. Ezt az egykori múzeumot most a nácik használják elkobzott műkincsek raktáraként – magyarázza Blanchett. – Az igazi munka azonban éjszaka folyik, amikor Claire listát készít az összes tárgyról, és arról, hová szállítják ezeket – megszállott módjára pedáns a feljegyzéseiben. Ő a film harmadik felvonásának katalizátora.”
Blanchett azt mondja, a nácik másként rabolták a műkincseket, mint mások. „Fosztogatás minden háborúban van. Az a fajta precíz, kiszámított, szisztematikus fosztogatás azonban, amit a nácik bemutattak ledöbbentett, csakúgy, mint az a tény, hogy a műkincseket már 1938-ban elkezdték »gyűjteni« maguknak.”
A másik megkülönböztető elem a Néró-rendelet volt, amit Hitler adott ki arra az esetre, ha elvesztenék a háborút. „Minden felhalmozott kincset el akart pusztítani, semmi se maradjon a győzteseknek” – teszi hozzá.
„A Matt által játszott Granger feladata az, hogy elnyerje Claire bizalmát. Érthető volt a nő bizalmatlansága. Azt gondolta, hogy ha a szövetségesek szerzik vissza a műkincseket, azok orosz vagy amerikai gyűjtőknél végzik. Ebből a szempontból mindegy lett volna, hogy a németek, az oroszok vagy az amerikaiak lopják el őket.”
Végül Granger és Simone között különös kapcsolat épül. „Szerintem a köztük lévő szerelmi szál a művészet iránti szeretetet jelenti. Mindkettőjük szenvedélyesen meg akarják menteni a menthetőt a jövőnek. Az ő felfogásuk szerint egyetlen ember sosem birtokolhat igazán ilyen mesterműveket – ezek mindenkié kell, hogy legyenek. Az ügy nemessége köti őket össze.”
Blanchett karakterét Rose Vallandról mintázták. Ez a bátor francia nő titokban, az életét kockáztatva feljegyzéseket készített a nácik akkurátus műkincsrablásairól. „Rose Valland kezdetben önkéntesként, majd felügyelőként dolgozott a Louvre szomszédságában lévő Je de Paume-ban, amelyet a háború alatt a nácik zsidóktól elrabolt műkincsek és egyéb tárgyak raktározására használtak. Hermann Göring a múzeumot tulajdonképpen bevásárlóközpontként használta – mondja Blanchett. – Vallandnak köszönhetően konténernyi, palotányi műkincset sikerült megmenteni, amiket egyébként könnyen megsemmisíthettek volna. Rendkívüli bátorságát az is jelzi, hogy egyedül dolgozott. Azt hiszem, azért sikerült a »küldetése«, mert nem tűnt ki – rá senki sem gyanakodott.”

A FORGATÁSRÓL

A MŰKINCSVADÁSZOKat elsősorban németországi helyszíneken és néhány hétig Angliában forgatták. A főbb helyszínek Berlin, Babelsberg környéke – köztük a 100 éves Babelsberg Stúdió és a közeli vidék Potsdamban –, a Harz hegység, valamint dél- és délkelet-Anglia voltak.
Clooney és Heslov a különböző részlegek vezetőit korábbi közös munkáikból hozta a filmbe, így például az operatőrt, Phedon Papamichaelt, a látványtervezőt, Jim Bissellt, a vágó Stephen Mirrione-t, és a jelmeztervezőt, Louise Frogley-t. „Egyik film után a másikban dolgozunk együtt – mondja Clooney. – Igazán családias a légkör velük.”
Bissell bevallja, hogy meglepte a film monumentalitása, bár sejtette, hogy A hatalom árnyékában után valami nagyobb következik, de a 146 díszlet őt is sokkolta kissé. „Ezzel megdőlt George saját 110-es rekordja, amit az Egy veszedelmes elme vallomásaival állított fel – mondja. – Néha muszáj improvizálni, mondjuk a rossz időjárás miatt. Ilyenkor kitaláljuk, hogy lehetne az eredeti helyett egy másik jelenetet leforgatni, Jim pedig rendszerint azt mondja, oké, adj egy órát, és egy óra múlva már foroghat is a kamera. Jim Bissell nélkül nem szívesen forgatnék” – teszi hozzá Clooney.”
Több tucat egyéb helyszíneken is forgattak, amik más filmbeli helyeket helyettesítettek, többek között Washingtont, New Yorkot, Chicagót, Párizst, Nagy-Britanniát, Belgiumot, Németországot, Ausztriát és Olaszországot, és ezekben templomokat, katedrálisokat, múzeumokat, kastélyokat, sóbányákat, kórházakat, reptereket, katonai kiképző táborokat, stb.
A helyszíni forgatás nagy segítséget jelentett a színészeknek is. „Képzelj el egy helyszínt, 300 statisztával, dzsipekkel, tankokkal és a járulékos felfordulással. Mindenféle időjárási körülmények között forgattunk: hóban, esőben, napsütésben, szélben. Persze, hogy ez inspirálóan hat az emberre – mondja Dujardin. – Emlékszem az egyik jelenetre, amelyben sebesülten fekszem John Goodman karjaiban egy dzsipben. Közben a ködös háttérben szemerkél az eső – az ilyen jelenetek sokat hozzátesznek a filmhez és erősítik az érzelmi töltetet.”
Bissell elmondás szerint kihívást jelentett Németországot „eladni” Franciaországként vagy Belgiumként, vagy az Egyesült Királyságot Németországként. „Szerencsére a gótikus katedrálisok mérete és stílusa a nemzeti identitásokon átível, így általánosabban tudtuk őket kezelni némi belső átalakítás után.”
A Harz hegységben kialakult természetes barlangokat rendezték be a bányáknak ahol a nácik a kincsek egy részét tárolták, melyek közül a németországi Merkers és az osztrák Altaussee volt a két leghatalmasabb raktár.
„A bányák külső helyszíneit mind a Harz hegységben vettük fel, ahol találtunk néhány fantasztikus régi bányát – mondja Bissell. – Fontos volt, hogy képi megoldással rádöbbentsük a nézőket a lopott műkincsek elképesztő mennyiségére. Még a műkincsvadászoknak is leesett az álluk, amikor meglátták ezt a gyűjteményt. A csodálat és a hitetlenség előzte meg azt az eufóriát, amit a lopott műkincsek felfedezésekor éreztek.” A külső helyszínek mellett stúdióban is vettek fel ilyen bányás jeleneteket, méghozzá a Babelsberg Stúdióban.
A forgatási helyszíneken kívül rendkívüli fontossággal bírt, hogy a szóban forgó mesterművek is hitelesen szerepeljenek a filmben. Még akkor is hiteles másolatokra volt szükség, ha adott esetben csupán egy nagyszerű festmény vagy szobor apró részlete látszódott. Ezekre az esetekre vagy kölcsönöztek festményeket és szobrokat – főleg Angliában – vagy nagyfelbontású digitális fájlokból nyomtattak festményeket.
A Bruges-i Madonnát és a Genti oltárt azonban sokkal többet mutatják ahhoz, hogy ilyen egyszerűen meg lehetett volna oldani ezt a problémát is. Legnagyobb szerencséjükre a híres olasz filmstúdió, a Cinecittá megőrzött egy üvegszálból készült Bruges-i Madonnát, amelyet egy korábbi produkcióhoz használtak. Tőlük több tárgyat is béreltek. Egy berlini szobrásztól új reprodukciót rendeltek nagy sűrűségű habból, amelyhez nagyfelbontású fotókat készítettek és vásároltak egy bruges-i ajándékboltban! Végül az üvegszálas Madonna győzött és az új repro lett a tartalék.
A Genti oltárhoz engedélyt kértek egy nagyfelbontású fotó kinyomtatásához, végül egy festő és egy asztalos segítségével elkészítették a másolatot.
A filmkészítők ugyancsak legyártatták Rodin szoborcsoportjának, a Calais-i polgárok másolatát egy New York-i céggel.
Louise Frogley jelmeztervező elmondása szerint ő is hasonló kihívásokkal szembesült, mint Bissell – logisztikai és méretbeli problémákkal. „Rengeteg jelenet volt, amelyben különböző kopottsági fokú katonai uniformisokat és polgári ruhákat kellett használnunk – mondja Freogley. – Sok-sok ember volt, még több jelmez, ráadásul a forgatás alatt kellett végeznünk a ruhapróbákat is és sokszor előre a következő forgatási helyszínre küldeni a jelmezeket. Egy színésznek ráadásul több kollekciója volt. Elképesztően sok részletre kellett ügyelnünk, de végül sikerült.”
A számos II. világháborús film ellenére korabeli katonai uniformisokat nem könnyű szerezni. „A legtöbb eredetit már vagy eladták, vagy megsemmisültek vagy használhatatlan állapotúvá romlottak – teszi hozzá Frogley. – Az ilyen ruhadarabok nem tartanak sokáig, ha az ember nem ápolja őket. Vannak még eredeti darabok, de általában mind kis méret. Volt néhány csodálatos, eredeti náci zubbonyunk, de mind apró és nadrág sem volt hozzájuk.”
A katonai uniformisok beszerzése végül nemzetközi programmá nőtte ki magát. „Mindenhonnan jöttek – mondja Frogley. – Volt, amit Lengyelországban készítettek, pakisztáni volt a szövet, vásároltunk holland kereskedőktől és Mexikóból hozattunk csizmákat.”
A civil ruhákat is alaposan meg kellett válogatni, ráadásul úgy igazítani őket, hogy viselőjük habitusának megfelelően tükrözzék. Stokes (Clooney) értelmiségi, aki elegáns, de nem kihívó ruhákat hord. Granger (Damon) kicsit művésziesebb, lazábbra veszi a ruhatárát. Campbell (Murray) építész, öltönyt hord, még egy építkezésen is. Garfield (Goodman) szobrász, ő a munkájához illő szobrász szerkóban és sapkában van, az uniformisa is ennek megfelelően úgy áll rajta, mint tehénen a gatya, mert ez illik a karakteréhez. Savitz (Balaban) a tánc világából jön, ezért őt könnyed-elegáns ruhákba bújtattuk.”

AZ IGAZI MŰKINCSVADÁSZOK ÉS AZ ELORZOTT MŰKINCSEK

Századokon keresztül a győztes seregek hadizsákmányként tekintettek a legyőzöttek művészeti tárgyaira, de a milliónyi műkincset elorzó, Európán átmasírozó náci fosztogatókra nem volt felkészülve a világ.
Adolf Hitler imádta a művészetet. A frusztrált művész – őt magát kétszer utasította el a bécsi Szépművészeti Akadémia – arról álmodott, hogy adoptált szülővárosát, az ausztriai Linzet szupervárossá fejleszti. Ebben az álomban központi szerepe volt a Führer-múzeumnak, amelyben a világ legnevesebb műkincseit – festményeket, szobrokat, falikárpitokat – állították volna ki, gyakorlatilag bármit, amit Hitler érdemesnek talált volna, hogy gyűjteménye része legyen. Hitler helyettese, Hermann Göring birodalmi marsall kapta a megbízást Európa műkincseinek begyűjtésére. Göring persze saját magának is félretett egyet s mást.
Európa legnagyobb kulturális kincsei közül több mint ötmilliót oroztak el a nácik, köztük Michelangelo, DaVinci, Rembrandt, Van Eyck, Vermeer műveit. Egyedül az Altausee-ben talált sóbányában 6 577 festmény, 230 rajz, 137 szobor, 122 falikárpit és 1200-1700 könyvritkaság várta a műkincsvadászokat.

A SZEREPLŐK

GEORGE CLOONEY-t (Frank Stokes / rendező / producer / társíró) többször jelölték Oscar-díjra  és számos egyéb díjra színész, rendezői és produceri munkájáért, de ugyanígy elismerik humanitárius erőfeszítéseiért is.
Legközelebb a Brad Bird rendezésében készülő „Tomorrowland” c. sci-fiben fog szerepelni, Hugh Laurie és Britt Robertson oldalán. A bemutatót idénre tervezik. Legutóbb Sandra Bullockkal játszott együtt a Gravitáció (Gravity) c. sci-fiben, Alfonso Cuarón filmjében. Ő és Grant Heslov producerként vett részt a Augusztus Oklahomában (August: Osage County) c. filmben.
Az Argo-akció (Argo) Clooney-nak, valamint Heslovnak és a rendező–producer Ben Afflecknek Oscar-díjat hozott a Legjobb film kategóriában.
Clooney rendezőként 2002-ben debütált az Egy veszedelmes elme vallomásai (Confessions of a Dangerous Mind) c. filmmel. Oscar-díjat kapott a Szirianában (Syirina) nyújtott alakításáért (Legjobb mellékszereplőként). Három jelölést gyűjtött be az Akadémia díjára a Legjobb színész kategóriában: Michael Clayton, Egek ura (Up in the Air), Utódok (Descendants).

MATT DAMONt (James Granger) legutóbb az Elysium – Zárt világ (Elysium) című, Neill Blomkamp rendezésében készült sci-fiben, és Steven Soderbergh rendezővel hetedik közösen forgatott filmjében, a Túl a csillogásonban (Behind the Candelabra) láthattuk. Utóbbiért, amelyben Michael Douglas partnere, jelölték Emmy-díjra, Arany Glóbuszra és jelölést kapott az Amerikai Színészek Céhétől (SAG) is.
Damont Oscar-díjra, Arany Glóbuszra és a SAG díjára jelölték Clint Eastwood 2009-es történelmi drámájában, az Invictus – A legyőzhetetlenben (Invictus) nyújtott alakításáért. A Good Will Huntingért is jelölték Oscar-díjra, valamint Arany Glóbusz-díjra, és a film forgatókönyvéért oda is ítélték neki és Ben Afflecknek az Oscart. Arany Glóbusz-díjra is jelölték Soderbergh Az informátor! (The Informant) és Anthony Minghella A tehetséges Mr. Ripley (The Talented Mr. Ripley) c. filmjéért.
Damon játszotta Jason Bourne-t a Bourne-trilógiában és egy frenetikus csapat tagja volt Stephen Soderberg Ocean’s-trilógiájában.

BILL MURRAY (Richard Campbell) nemrégiben alakította Franklin Delano Roosevelt-et A király látogatása (Hyde Park on Hudson) c. filmben, amelyért Arany Glóbuszra jelölték a Legjobb színész kategóriában. Múlt évben együtt forgatott Wes Anderson rendezővel a Holdfény királyságban (Moonrise Kingdom). Anderson korábbi filmjeiben is szerepelt: Tenenbaum a háziátok (The Royal Tenenbaums), Édes vízi élet (The Life Aquatic with Steve Zissou), Utazás Darjeelingbe (The Darjeeling Limited), A fantasztikus Róka úr (Fantastic Mr. Fox, szinkron). Anderson 1998-as Okostojása (Rushmore) számos kritikai elismerést hozott Murray-nek, és nemsokára láthatjuk őt egy újabb Anderson-filmben, a Grand Budapest Hotelben Ralph Fiennes partnereként.
A chicagói születésű Murray a „Second City” nevű improvizációs társulatnál kezdte színészi karrierjét, majd az NBC tévécsatornán futó „Saturday Night Live”-hoz csatlakozott, annak második évadában. Nem sokkal ezután Emmy-díjat nyert mint a show egyik írója.
A mozivásznon Ivan Reitman Dilibogyók – Táborparádé (Meatballs) c. filmjében debütált, majd egymást követték jobbnál jobb alakításai a következő filmekben: Golfőrültek (Caddyshack), Idétlen időkig (Groundhog Day), Szellemirtók (Ghostbusters), Aranyoskám (Tootsie), Veszett kutya és Glória (Mad Dog and Glory), Ed Wood, Tökös tekés (Kingpin).
A Sofia Coppola rendezésében készült Elveszett jelentésben (Lost in Translation) nyújtott alakításáért többek között Arany Glóbusz-díjjal és BAFTA-díjjal tüntették ki, amelyek mellé számos jelölést is begyűjtött.

JOHN GOODMAN (Walter Garfield) legutóbbi filmjei közt találjuk Ben Affleck drámáját, Az Argo-akciót (Argo), amely 2013-ban elnyerte a Legjobb filmnek járó Oscar-díjat, Robert Zemeckis thrillerjét, a Kényszerleszállást (Flight) és Clint Eastwood sportdrámáját, Az utolsó csavart (Trouble with the Curve). Goodman 2013-ban elnyerte az Amerikai Filmkritikusok Testületének Spotlight-díját a fenti filmekben nyújtott kiemelkedő alakításaiért.
Goodman 2013-ban szerepelt a Coen testvérek „Inside Llewyn Davis” című, a Cannes-i Film Fesztiválon hatalmas kritikai elismeréssel debütáló filmjében és hangját kölcsönözte a Disney/Pixar animációs filmjében, a Szörny Egyetemben (Monsters University).
Goodman friss munkái közt találjuk az Oscar-díjas, fekete-fehér The Artist – A némafilmest (The Artist) és az Oscarra jelölt, Stephen Daldry rendezésében készült drámát, a Rém hangosan és irtó közelt (Extremely Loud and Incredibly Close).
Televíziós szereplései is számos elismerést hoztak számára. A Legjobb színész kategóriában Goodman megkapta az Arany Glóbusz-díjat és hét Emmy-jelölést is begyűjtött a „Roseanne”-ben nyújtott alakításáért. Második Emmy-díját 2007-ben nyerte vendégszínészként a „Studio 60 on the Sunset Strip”-ért.
Goodman focista szeretett volna lenni, de egy sérülés a színjátszás felé terelte, ebből is diplomázott. Karrierjét a Broadway-n kezdte a Godot-ra várva c. darabban Pozzo szerepében. Később többek között a IV. Henrikben, az Antonius és Kleopátrában, az Ahogy tetszikben és a Karácsonyi énekben játszott.

JEAN DUJARDIN (Jean Claude Clermont) a The Artist – A némafilmes (The Artist) c. fekete-fehér filmmel szerzett magának nemzetközi hírnevet és elismertséget. A film öt Oscar-díjat nyer 2012-ben, többek között a Legjobb film és a Legjobb férfiszínész kategóriában. Ugyanebben az évben Dujardin Arany Glóbusz-díjjal, BAFTA-díjjal és SAG-díjjal jutalmazták más egyéb díjak mellett.
Jean Dujardin a 90-es évek elején kezdte karrierjét a „standup comedy” műfajában a Nous C Nous társulattal, amely végül külön műsort kapott a francia televízióban. Az áttörést 1999-ben érte el a nagy sikerű „Un gars, une fille” c. tévésorozattal, amely öt évadon keresztül futott, részenként mintegy hétmillió nézőt vonzva a képernyők elé. Néhány epizódszerepet követően első főszerepét a „Brice de Nice” c. filmben kapta, amely egy Dujardin által színpadon megformált karakterből fejlődött filmmé, és az év legsikeresebb mozija lett Franciaországban.
Dujardin az Oscar-díjat követően A Wall Street farkasa (The Wolf of Wall Street) c. Martin Scorsese filmben debütált Amerikában. Ebben egy svájci bankárt alakít Leonardo DiCaprio partnereként.

BOB BALABAN (Preston Savitz) legutóbb Wes Anderson Holdfény királyságában (Moonrise Kingdom) játszott főbb szerepet, de láthattuk Kristen Wiig és Annette Bening a „Girl Most Likely” c. vígjátékban is. Legközelebb Wes Anderson Grand Budapest Hoteljében és a John Turturro rendezésében készült „Fading Gigolo” c. filmben láthatjuk.
Balabant Oscar-díjra és Arany Glóbusz-díjra jelölték a Robert Altman rendezte Gosford Parkban nyújtott alakításáért. A film Altman és Balaban ötletéből készült forgatókönyve elnyerte az Oscar-díjat.
A Balaban által rendezett tévéfilm, a „Georgia O’Keeffe” három Arany Glóbusz-jelölést és kilenc Emmy-díj jelölést szerzett.
Balaban már közel száz filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint az Éjféli cowboy (Midnight Cowboy), A 22-es csapdája (Catch-22), a Harmadik típusú találkozások (Close Encounters of the Third Kind) vagy a Capote.

HUGH BONNEVILLE (Donald Jeffries) a National Youth Theatre tagja volt, teológiai tanulmányokat folytatott Cambridge-ben és a Regent’s Parki Open Air Theatre-ben debütált színészként 1986-ban, egy cimbalmot ütve a Szentivánéji álomban és a Lysandert alakító Ralph Fiennes játékát tanulmányozva. Sok évadot játszott a Nemzeti Színháznál, majd 1991-ben csatlakozott a Royal Shakespeare Companyhoz.
Az utóbbi években főleg a televíziót néző közönség ismerhette meg alaposan, annyi főszerepet játszott különböző sorozatokban. Játéka számos jelölést (Emmy, Arany Glóbusz, stb.) és három díjat is hozott számára.
Első egészestés filmje a Kenneth Branagh által rendezett és 1994-ben bemutatott Mary Shelley: Frankenstein volt. Azóta több mint egy tucat filmben szerepelt, például: Sztárom a párom (Notting Hill), Lélektől lélekig (Man to Man), Asylum.

CATE BLANCHETT (Claire Simone) az ausztráliai National Institute of Dramatic Art-on diplomázott. Oscar-díjat nyert Katharine Hepburn megformálásért a Martin Scorsese által rendezett, Howard Hughes életéről szóló filmben, az Aviátorban (The Aviator). Ugyanezért az alakításáért BAFTA-díjat és SAG-díjat is kapott valamint egy Arany Glóbusz várományosa is volt.
Blanchettet további öt alkalommal jelölték Oscar-díjra: az Elizabeth-ért (Elizabeth) és folytatásáért, az Elizabeth: Az aranykorért (Elizabeth: The Golden Age), továbbá az I’m Not There – Bob Dylan életeiért (I’m Not There), az Egy botrány részleteiért (Notes on a Scandal), és legújabban a Blue Jasmine című, Woody Allen rendezésében készült filmben nyújtott pazar alakításáért.
A Hobbit-trilógiában ismét eljátszhatta Galadriel tündekirálynőt Peter Jackson A Gyűrűk Ura-trilógiáját követően.
Cate Blanchett hosszú filmes karrierjének néhány további fontosabb állomása: Hanna – Gyilkos természet (Hanna), Benjamin Button különös élete (The Curious Case of Benjamin Button), Indiana Jones és a kristálykoponya királysága (Indiana Jones and the Kingdom of the Crystal Skull), A jó német (The Good German), Bábel (Babel), Édes vízi élet (The Life Aquatic with Steve Zissou), Kávé és cigaretta (Coffee and Cigarettes), Az eltűntek (The Missing), Charlotte Gray, Kikötői hírek (The Shipping News), Banditák (Bandits), Rossz álmok (The Gift), A tehetséges Mr. Ripley (The Talented Mr. Ripley).
Blanchett Sydney-ben él férjével és három gyermekével.

AZ ALKOTÓK

GEORGE CLOONEY (rendező / társíró / producer / Frank Stokes): lásd fent, a színészekről szóló részben.

GRANT HESLOV (társíró / producer) elismert producer, író, rendező és színész.
Négyszer jelölték Oscarra, és producerként nyert is egy díjat a Ben Affleck rendezésében készült, többszörös díjnyertes történelmi drámáért, Az Argo-akcióért, amely a Legjobb film kategóriában BAFTA-díjat, Arany Glóbusz-díjat és az Amerikai Producerek Céhe díját is megkapta.
Heslov Oscar-jelölést kapott a Legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában a George Clooney által rendezett A hatalom árnyékábanért (The Ides of March). Dupla Oscar-jelölést (Legjobb film, Legjobb eredeti forgatókönyv) kapott megtörtént eseményeket feldolgozó Clooney-drámáért, a Jó estét, jó szerencsétért (Good Night, and Good Luck).
Heslov első rendezése a 2009-ben bemutatott Kecskebűvölők (The Men Who Stare at Goats) volt, amelyben a főszerepeket Clooney, Ewan McGregor, Jeff Bridges és Kevin Spacey alakították. Ő volt Clooney focis vígjátékának, a Bőrfejeknek (Leatherheads) és Anton Corbijn thrillerjének, Az amerikainak (The American) a producere is.
Heslov és Clooney együtt végezték a Tracy Letts díjnyertes darabjából készült Augusztus Oklahomában (August: Osage County) produceri tevékenységét is.

ROBERT M. EDSEL (a film alapjául szolgáló könyv írója) a New York Times bestseller szerzőinek egyike, a következő nem-fikciós könyvek írója: Rescuing Da Vinci, The Monuments Men: Allied Heroes, Nazi Thieves and the Greatest Treasure Hunt in History, Saving Italy: The Race to Rescue a Nation's Treasures from the Nazis.
Edsel koproducere volt a díjnyertes „The Rape of Europa” c. dokumentumfilmnek és ő az alapítója és elnöke a „Monuments Men Foundation for the Preservation of Art” nevű, műkincsek megőrzésére szakosodott nonprofit szervezetnek.

BARBARA A. HALL (executive producer) számos filmet tudhat már a háta mögött. A MŰKINCSVADÁSZOK ötödik közös filmje George Clooney-val és Grant Heslovval. Executive producere volt többek között a Vállalati csalódások (Company Men), a Milk és a Cormac McCarthy könyvéből készült A Sunset Limited (Sunset Limited) c. kétszereplős (Tommy Lee Jones, Samuel L. Jackson) kamaradrámának.

A díjnyertes rendező és operatőr, PHEDON PAPAMICHAEL, ASC (operatőr) Athénben született és a családjával Németországba költözött, ahol 1982-ben fejezte be szépművészeti tanulmányait Münchenben. Fotósként dolgozott, amikor New York-ba került 1983-ban, és ekkor kezdett belekóstolni az operatőri munkába.
Első, 35mm-es filmre forgatott, fekete-fehér filmje, a „Spud” elnyerte a Legjobb fényképezés díját az írországi Cork Film Fesztiválon. Ezután felhívta John Cassavetes, unokatestvére és későbbi munkapartnere, és Papamichael Los Angelesbe költözött. Rövid- és kísérleti filmeket továbbra is készített, de elkezdte mozis operatőri karrierjét Roger Corman irányítása alatt, akivel hét filmet forgatott két év alatt.
Papamichael a mai napig 44 egész estés filmet fényképezett, köztük olyan bombasikereket, mint a Julia Roberts és Catherine Zeta-Jones főszereplésével készült Amerika kedvencei (America’s Sweethearts), a Csodabogár (Phenomenon), John Travoltával a főszerepen, Jon Turteltaub rendezésében.
Operatőri karrierjének lenyűgözően hosszú és színes listáján olyan díjnyertes és elismert filmeket találunk, mint a Diane Keaton rendezésében készült Álmok hősei (Unstrung Heroes), Nick Cassavetes filmje, a Csillagot az égről (Unhook the Stars), Wim Wenders Millió dolláros hotelje (Million Dollar Hotel), az Azonosság (Identity), az Oscar-díjra jelölt Kerülőutak (Sideways), A nyughatatlan (Walk the Line), melynek női főszereplője, Reese Witherspoon Oscar-díjat nyert a Legjobb színésznő kategóriában, a Christian Bale és Russell Crow főszereplésével készült Börtönvonat Yumába (3:10 to Yuma), A boldogság nyomában (The Pursuit of Happiness) vagy Alexander Payne Utódok (The Descendants) c. filmje, George Clooney-val a főszerepben.
Papamichael rendezte A gyilkos bennünk (From Within) c. pszichothrillert, Adam Goldberg, Thomas Dekker és Jared Harris főszereplésével, amelyet 2008-ban mutattak be a Tribeca Film Fesztiválon és összesen hét díjat söpört be, köztük a Zsűri Nagydíját a Solstice Film Fesztiválon ugyanabban az évben. Negyedik rendezését az Arcadia Lost-ot 11 nemzetközi film fesztivál tűzte programjára.
Papamichael ezeken felül több mint 100 reklámfilmet rendezett olyan megrendelőknek, mint a BMW, a Volkswagen, az Audi, a Cadillac, a Nissan, az Allstate, a Goodyear és a McDonalds. Forgatott még televíziós sorozatokat és videoklipeket, többek között a U2, Eric Clapton, Bryan Ferry és a Pearl Jam számára.

JIM BISSELL (látványtervező) karrierjét Steven Spielberg E.T. – A földönkívüli (E.T. the Extra-Terrestrial) c. klasszikusában kezdte, és ezzel begyűjtötte első BAFTA-díj jelölését a Legjobb látványterv kategóriában. Később az Örökké (Always) és a Homályzóna (The Twilight Zone) c. Spielberg-filmekben is ő felelt a látványtervért.
35 éve tartó karrierje során olyan rendezőkkel dolgozott együtt többek között, mint John Schlesinger, Ridley Scott, Joe Johnston és Ron Shelton.
Bissell is rendszeresen dolgozik együtt George Clooney-val, eddig három Clooney-rendezte filmben volt a látványtervért felelős (Egy veszedelmes elme vallomásai, Jó estét, jó szerencsét, Bőrfejek).

STEPHEN MIRRIONE, A.C.E. (vágó) már négy mozifilmen dolgozott együtt George Clooney-val (A hatalom árnyékában, Bőrfejek, Jó estét, jó szerencsét, Egy veszedelmes elme vallomásai).
2001-ben Oscar-díjat kapott a Steven Soderbergh által rendezett Traffic c. filmben nyújtott teljesítményéért. Ezután még öt filmben dolgozott együtt a rendezővel: Az informátor!, Ocean’s-trilógia, Fertőzés (Contagion).

A Fox 2000 Pictures és a Columbia Pictures bemutatja George Clooney filmjét ”The Monuments Men” George Clooney, Matt Damon, Bill Murray, John Goodman, Jean Dujardin, Bob Balaban, Hugh Bonneville, Cate Blanchett. Producer: Grant Heslov, George Clooney. Forgatókönyv: George Clooney, Grant Heslov. Készült Robert M. Edsel és Bret Witter könyvéből. Executive producer: Barbara A. Hall. Fényképezte: Phedon Papamichael, ASC. Látványtervező: Jim Bissell. Vágó: Stephen Mirrione, A.C.E. Jelmeztervező: Louise Frogley. Zene: Alexandre Desplat. Rendezte: George Clooney

Színes, szinkronizált amerikai–német film, 2014

via INTERCOM

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.