Oz: the Great and Powerful (Óz, a Hatalmas) - írta: Wexylum

Hókusz-pókusz, ártatlan pofikák, vakító színek, na mit láttam? Volt egy szárnyas majom, annyit még segítek. Volt sok-sok cukiság és egy Porcelánbaba, meg három boszorkány(Dögösek, egy ideig). Ja és Óz, a hatalmas (Kritika).

Kritika három mondatban: Annyi szín és csudijóság van a filmben, hogy patakokban folyik a vászonról a giccs. De azért jó volt. Ha bejött az Alice Csodaországban, akkor ez is be fog jönni. 

A Hosszabb Verzió:

Maga a történet igen egyszerű és következetes. Most úgy indulunk hogy tudjuk mi lesz a vége... Tehát Óz a korántsem nagy és hatalmas negyedórán keresztül egy fekete-fehér Kansas-i cirkuszban mutatkozik be nekünk, majd egy tornádó és egy léggömb segítségével Óz-földre érkezik meg, ahol vakítóan színes minden, giccs folyik mindenből és teli van jónőkkel, akik egy varázslóra várnak, bár nem tudom pontosan miért, mert ők maguk is boszorkányok. Ekkor kezdődik az, hogy a Csajozós/Kapzsi Óz rámozdul: a) a jónőkre és b) az aranyra. Persze a történet végére mindenki megmenti a világot kétszer és Óz lesz Óz-föld valóban hatalmas varázslója. Egy szó mint száz: ott hagyjuk abba, ahol Dorothy története elkezdődik. 

Szóval uh... Még mindig picit sokként élem meg ezt a dolgot. Összeségében jó ez a film, ha hagyjuk leülepedni. A színészek jól játszottak (nem túl jól, csak egy ilyen filmhez képest megütötték a mércét). Bár ennyi csillogás szó szerint elvakítja a rossz színészi játékot. Az elején lévő 15 perces nem-széles-vásznú nyitány nekem picit sok volt és még nagyobb sokk volt mikor Óz birodalmában minden olyan színes meg csudijó, ami kiégette a retinámat. Szerintem elég lett volna egy rövidebb nyitás is és kevesebb túlfűtött szín a film további részében. 

A történet... Elég standard alapokra lett felépíteve és mivel tudtuk minek kell lennie a végének, így sok meglepetést nem hozott, de megint csak azt mondom, hogy Óz-földön ez pont elmegy. Aranyos volt, kedves volt voltak benne kötelező szereplők, mint a Porcelán-kislány (Írom hogy kislány, de tipikus nőként viselkedett), meg a szárnyas majom akinek volt egy csöpp Csízmás Kandúr becsípődése. 

Van egy olyan érzésem, hogy ez lesz az új irány. Mostanság mindenki próbált a valóságot (látványra) megközelítő filmeket összehozni, errefel jött Óz és hozott nekünk sok csillogást meg cukiságot. De mindezek mellett volt egy pici egyensúlyt jelentő komolyság is benne...

Ami a zenét illeti: a filmet egy 20. Század eleji cirkuszi hangszerelésre és stílusra építették, néha felturbózva egy kis modern technikával, ami pontosan illett is az egész történethez. Többet nem is érdemes írni erről.

Mindezek mellett nem akarok sok rossz dolgot írni, lenne mit, de olyan embernek ezt nem fogják megnézni, akik ilyen mélyen belemennének egy film elemzésébe. Ez a film nagyon jó nőknek és gyerekeknek. Nekik ez tökéletes, talán ők voltak a célközönség...

Summa summarum: A film egyedi, az biztos... Picit másik oldalról láttuk Óz történetét, kicsit sokkal színesebben és viccesebben. Megnézhető, szerethető, de Oscarra nem jelölném. Ez a film tipikusan azoknak készült akik elmennek Ünnepekkor moziba a családdal, apu fogja a fejét (vagy alszik), anyu meg együtt olvad a lányaival, hogy “jajdecukik”. Én meg... Megnéztem és zokogtam a végén, annyira édesek voltak... (Na-jó-nem)

Tanulságok: 1. Uh... Nagyon színes. 2. Csak én értettem félre vagy Óz és bandája lendületből legyártott egy mini-generátort, hozzá volfrámszálas égőket és mindezt mobillá tették?! 3. Srácok, ki hinné el hogy egy ilyen kis cuki-szöszi gonosz lenne...

Kellemes Húsvéti ünnepeket! 7/12

Wexylum

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.