1979. Irán forrong. A Sah elmenekül, az utcákon hatalmas tömeg - a forradalom új, megjósolhatatlan változásokat ígér. November 4-én a feltüzelt tömeg megostromolja az Egyesült Államok teheráni követségét, és túszul ejti az ott dolgozó 52 amerikai diplomatát: az ő sorsuk, hosszú raboskodásuk és a megmentésükre szervezett katonai akció sokáig megtöltötte a világ újságjainak címlapjait. De valamiről senki nem beszél. A követség feldúlása során hat amerikainak sikerül megszöknie, és elrejtőznie. Ám ők is és az otthoniak is tudják: csupán napok, esetleg órák kérdése, hogy a nyomukra akadjanak, és talán végezzenek velük. Az ellenséges, paranoid országban reménytelen a helyzetük. A CIA egyik "beszivárgási szakértője", Tony Mendez (Ben Affleck) előáll egy mentőakció tervével. A terv kockázatos és végrehajthatatlan. Olyan lehetetlen, hogy csak egy filmben vállalkoznának rá.
Ugyan már több napja, hogy láttam a filmet, de csak mostanra jutottam oda, hogy írjak is róla. Bizonyos szempontból a legjobbkor, hiszen mindössze néhány órája annak, hogy Ben Affleckék átvehették érte a legjobb filmnek járó szobrot az Oscar-gálán, amivel a jelöltek névsorát nézve azt kell mondjam, én is egyetértek.
Afflecktől megszokhattuk, hogy nem adja akármihez a nevét, ezért ha ő filmet készít, arra mindig érdemes odafigyelni. Igaz, ezúttal némileg "hozott anyagból" dolgozott, de Chris Terrio forgatókönyvíró Oscar-díjánál azt hiszem, semmi sem bizonyítja jobban, hogy jó munkát végeztek. Persze ez önmagában nem lett volna elegendő, ha nem egy ilyen remek szereplőgárda áll össze, szintén Ben Affleckkel az élen, de persze nem mehetünk el szó nélkül olyan nevek mellett, mint Kyle Chandler, Bryan Cranston, Chris Messina, John Goodman, vagy éppen Alan Arkin, akik szokás szerint egytől egyig kiváló alakítást nyújtanak.
A film a filmben típusú mozik mindig érdekesek, bár ezúttal nem álforgatást kaptunk, hanem "csak" a nemlétező film megtervezését kísérhettük figyelemmel, ami az akció fedősztorijaként szolgált. Talán ezek voltak a film legemlékezetesebb jelenetei, különös tekintettel a pattanásig feszített repülőtéri képsorokra, amelyek minden szempontból a csúcspontot jelentették. Az Argo-akció egy nagyon okosan felépített drámai elemekkel átszőtt thriller, amelyben minden működik: a forgatókönyv, a színészek és a hangulat is. Ennyire egyszerű a jó film receptje, Ben Affleck pedig megint megcsinálta. 9/10.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek