Django elszabadul (Django Unchained) - írta: Luke

Amerika déli része két évvel a polgárháború előtt. Egy különös módszereket követő profi fejvadász (Christoph Waltz) egy rabszolga (Jamie Foxx) segítségével nagy sikert ér el, és hálából felszabadítja Djangót. De a társak együtt maradnak, hogy megkeressék a fekete férfi feleségét (Kerry Washington), akit egy rabszolgapiacon láttak utoljára. A nyomok végül egy ültetvényre vezetik őket, melynek tulajdonosa (Leonardo DiCaprio) rabszolgáit - trénere segítségével - egymás elleni gladiátorküzdelemre képezi ki. A fejvadászoknak sikerül bejutniuk a birtokra, de nem biztos, hogy ki is jutnak onnan: a földesúr hű szolgája (Samuel L. Jackson) gyanút fog, és a kalandorok csapdába esnek. Dönteniük kell, hogy az önfeláldozás vagy a túlélés-e a fontosabb számukra.

Quentin Tarantino egy-egy új filmjére mindenki felkapja a fejét. Ki azért, mert rajongásig szereti a mester filmjeit, ki pedig azért, mert nagyon utálja, de középutas megoldás nemigen létezik. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy én az előbbi tábort erősítem, így nem is kérdés, hogy a Django elszabadul az utóbbi időszak egyik legjobban várt filmje volt számomra és minden adott is volt hozzá, hogy egy újabb QT mestermű szülessen.

És bizony meg is született. Christoph Waltznak valószínűleg csak Tarantino filmjeiben kellene játszania, hiszen eddigi legemlékezetesebb és nem mellesleg Oscar-díjjal jutalmazott alakítását a Becstelen brigantykban alakította, ám most még arra is rátett néhány lapáttal és egyszerűen zseniális, amit ebből a nem mindennapi, egyszerre kifinomult és kellőképpen őrült figurából kihozott. Minden szava és megmozdulása hibátlanul a helyén van, és akárki is tűnik fel mellette az adott jelenetben, biztosan ő uralja a vásznat. Nem lenne meglepő, ha február 24-én a második aranyszobrocskát is betehetné a szekrényébe.

A Leonardo DiCaprióval való kapcsolatomról és annak alakulásáról már az Eredet kapcsán meséltem, ezúttal pedig egyenesen odáig jutottunk, hogy imádtam a figuráját és ahogy megoldotta a feladatot. Egy merőben más karaktert kapott, mint eddig bármikor, és látszott rajta, hogy ezt ő is nagyon élvezte és igazán emlékezetes alakítást hozott össze. És akkor mit mondjak Samuel L. Jacksonról, aki egy újabb, talán már az ezeregyedik arcát mutatta meg ezúttal egy minden eddigi szerepénél őrültebb és viccesebb figura megformálásával, ami olyan hatást váltott ki az idős megjelenéssel és a túlpörgetett déli akcentussal, hogy arra nem is nagyon lehet megfelelő szavakat találni. És persze a címszereplőnkről se feledkezzünk meg, akit Jamie Foxx keltett életre igencsak meggyőzően és keményen, ahogy az Django karakteréhez illik, akinek nevében, mint tudjuk, a D-t nem ejtik.

Persze lehetne azzal jönni, hogy Tarantino megint összelopkodott mindent innen-onnan, és ebben van is némi igazság, szokás szerint. Rögtön a klasszikus Franco Nero-féle Django film főcímdalával kezdünk, amire persze a lopás helyett a sokkal szebb tiszteletadás kifejezést is használhatjuk. Westernfilm pedig jó pár száz készült már, így bőven volt honnan ötletet meríteni a jelenetekhez, melyek során nem kevés mennyiségű művér is fröccsen mindenfelé. A camoszerepekről nem rántanám le a leplet, úgyis mindenki fel fogja fedezni azt a két-három arcot, akiken különböző okok miatt mosolyra húzódik majd a szája.

A 2 óra 45 perces játékidő ugyan ijesztően hosszúnak tűnik, de ne rettentsen el senkit: a film egy percig sem unalmas, mindig vannak események, poénok vagy éppen lövöldözések. Szokás szerint a zene is nagy teret kap, melyek között szintén akad jól ismert dallam, melyek közül az egyikkel még a Bud Spencer-Terence Hill páros egyik legendás western-vígjáték klasszikusát is megidézik, ami külön öröm a páros rajongóinak, így nekem is.

Quentin Tarantino ismét bebizonyította, hogy a mai rendezők között még mindig ő a legnagyobb király, és akármihez is nyúl, abból biztosan valami jó sül ki. És bár még csak az év elején vagyunk, biztosra veszem, hogy a Django elszabadult az év legjobb filmjei között fogjuk majd emlegetni az összegzésekkor. 9/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.