Szóval akkor Hobbit. Meg kell valljam, a film előtt számos kritikát begyűjtöttem (mint általában szoktam), voltak jók és rosszak is, nagyjából fele-fele arányban. Ennek ellenére szívesen ültem be a moziba... Végignéztem a majd’ 3 órás filmet és emésztettem két napig. Tehát allons-y, nézzük: A Hobbit - Váratlan utazás kritika.

A történet egy könyvön alapszik, a Gyűrűk Ura univerzumából. Akkor vesszük fel a fonalat mikor még Zsákos Bilbó ifjonc Hobbit(ka) volt és a nem-annyira-öreg Gandalf beszervez neki egy Váratlan utazást. Szürke Gandalf, 12 törp és Bilbió megindulnak, hogy meghódítsák a magányos hegyet. Természetesen, ahogy a Gyűrűk Ura első részében is, itt is akadnak majd jócskán akadályok, amikkel meg kell küzdenie a csipet-csapatnak. Ezek után egyértelműen eldöntöttem, hogy Középfölde nem gyerek-barát környék, túl nagy a bűnözés. 



A film nem hordozott sok meglepetést. Másrészről pedig meglepő volt. 3 órát sikerült kitölteni a rendezőnek, habár a történet picit csapongott. Kicsit elnéztünk erre, meg arra. Szóval azért lett ez 3 óra, mert a főszál közben még elkalandoztunk 6 másik felé is. Ami nem feltétlenül rossz, de egy nagyon icipicit (mondhatni Hobbitnyit) szétdarabolta a filmet és picit fregmentált lett az összkép. Nem mondom hogy nagyon, csak egy Hobbitnyit. Plusz e mellé még társult egy számomra nagyon felesleges jelenet is. 

Egyértelműen akciódús és nagyon minőségi film lett belőle, megőrizte a Gyűrűk Ura stílust, de került bele valami újítás is. Talán ez az, ami kicsit meg tudja zavarni az embert. Egyrészről, ha látta valaki az előző 3 filmet akkor arra számít, hogy ugyanazt kapja. Aki nem látta, az meg nem érti a kötődéseket. A film valahova a két tábor közé esett, amit egyszerűen meg kell szokni. Ennyi. 

A színészek jól játszottak, a jó öreg Gandalfunk (Ian McKellen) hozta a a szokásos formáját. Martin Freeman (Bilbó) hozta a Sherlock c. Sorozatban alakított szerepét, ami tökéletesen illett a filmbe, talán emiatt is kapta meg a szerepet. El is tudom képzelni, a rendező annyit mond Martinnak hogy: “Csak legyél Wattson, ennyi.” A törpök hozták a jó hangulatot. Amikor a törpök alkottak picit Asterix és Obeliszk érzésem volt. Jó volt. 

Summa Summarum: A Hobbit trilógia első része jól sikerült, nem lehet elmondani róla, hogy szégyent hozna a sorozat többi tagjára. Hihetetlenül látványos film, eszméletlen forgatási helyszínek. Felvonultattak mindenféle élőlényt a filmben, ami még inkább fokozta a látványt. Nyilván elég sokat költöttek CGI-re, de megérte. Számomra picit szétszabdalta a történet folyását ez a sok mellékszál és al-történet, de ennyi simán belefért. Amúgyis, a zene összetartotta az egész filmet. 

Tanulság: 1. A törp nem jár egyedül! 2. Kicsi a Hobbit, de erős. 3. Most vagy én képzeltem be, vagy Galadriel (Cate Blanchett) és Gandalf között vibrált a levegő? 10/12

Wexylum

A bejegyzés trackback címe:

https://premierfilmek.blog.hu/api/trackback/id/tr54987799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása