Mielőtt beleugornék Jennifer Lawrence új horror-thriller filmjének elemzésébe: Boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket szeretnék kívánni. 

Na jó, mesélem mi van: Aki ezt a filmet rendezte (Mark Tonderai), többet légy szíves ne dolgozzon együtt Jenniferrel, szívemen hordom a lány karrierjét és ez a film nem biztos hogy jót tett neki. Aki a forgatókönyvet megírta (David Loucka- Dream house) légyszi kapja össze magát. Szeretnék látni még egy Dream House szintű filmet. House at the end of the street kritika.

Röviden: Elissa (Jennifer Lawrence) egy leányzó, aki egy 4 évvel ezelőtti családi mészárlás közelébe költözik, anyuval (Elisabeth Sue), aki 17 év után jött rá, hogy ő Anyu. Persze Elissa szerelmes lesz a családi mészárlás egyetlen túlélőjébe (Ryan- Max Thieriot) és ekkor kezdődik az igazi buli... Ez alatt azt értem, hogy folyik a vér, meg megy a túlélésért folytatott harc. 


Ez azért elég jól hangzik, nem igaz? Mondom, hol volt a baj: Amikor azt írtam, hogy "kezdődik a buli" az nagyjából a film második felének utolsó harmadában történik meg. Maga a film története tök jó, a rendezés már nem annyira. Az a baj, hogy az első egy óra akkora klisé volt, hogy én személyes össze tudnám ollózni a jeleneteket az elmúlt 10 év filmjeiből. Nem is értem miért fáradtak a leforgatásával...

Annyira remek, egyedi történet lenne az (ha nem nézzük az első egy órát), hogy nem is értem miért ilyen buta elrendezésben kaptuk mi meg. Voltak benne zavaró dolgok, néhány logikátlan lépés és a vége felé annyira szerették volna csak a főszálra irányítani a figyelmet, hogy megfeledkeztek az olyan mellékszálakról, amik igencsak fel tudták volna borzolni a kedélyeket a film végére. Tehát mindamellett, hogy elejét rosszul rendezték, és nagyon vontatottra írták meg még a végéről ki is hagytak pár jól felépített vonalat. Mármint, mi értelme volt felépíteni azokat a szálakat, ha utána nem használjuk? 


Jennfier Lawrence jó, a Hunger Games-es karakterétől nem túl távol álló, szerepet kapott és ezt jól is játszotta. Igazából mindenki jól játszott, bár volt egy-két mellékszereplő, akinek a munkájáért én pénzt nem fizettem volna... A kamerakezelés igen egyedire, kellemesre sikerült. Nem mondom, hogy nagyon rendkívülit láttam, de egyértelműen felfelé húzza a pontszámot az operatőri teljesítmény. Amolyan szemnek kellemes, nem túl standard kamera beállítások, egy-egy kreatívabb, szabadabb megmozdulással tarkítva. 

Összességében a film - némi emésztés után - nem olyan rossz, csak türelmesnek kell lenni és ki kell várni amíg a történet elindul végre. Az elején csak építkezünk, alakítjuk a szálakat, fűzzük a történet fonalát aztán szinte a semmiből minden, amit felépítettünk egy csapásra mozgásba lendül, kihagyva nagy lehetőségeket. Akárhogy is, a végére így is fél-kerek lett a történet. 

Tanulságok: 1. Amikor a 17 éves lányodnak azt mondod, hogy ne vonzódjon a rossz fiúhoz, szerintem te magad sem hiszed el, mikor azt mondja: "Oké." 2. Vigyázz a hasonló bókokkal, mint "Hány évesen szülted, 15?" 3. Imádom mikor egy guriga WC-papír képes betörni az üveget és átpréselni magát a rácsok között... 5/12

 

Wexylum

A bejegyzés trackback címe:

https://premierfilmek.blog.hu/api/trackback/id/tr464982114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása