Seven Psychopaths (A hét Pszichopata és a Si-cu) - írta: Wexylum

“A szemet szemért elv megvakítja a világot... Nem. Nem igaz, marad egy pasi, akinek félszeme marad.”

Talán ez az a gondolatmenet, amit a Hét Pszichopata képvisel. Eléggé beteg egy film, meg kell mondjam még így az elején, de minden amit szeretünk egy vígjátékban az benne megvan. Talán az év legjobb vígjátéka? A Hét Pszichopata és a Si-cu Kritika. 

A történet egy film a filmben, vagyis egy film forgatókönyvén dolgoznak, ami igazából maga a film amit nézünk... Főszerepben pár pszichopata. Az egyik kutyát lop, a másik visszaadja a harmadik meg mindezt leírja. A történet amúgy azon az elven alapszik, hogyha egy félőrült-gengszter pszichopata kicsi tündi-büni kutyáját lenyúlják akkor abból olyan maffiaháború lesz, mintha fél milliárd dollárt lovasítottak volna meg. (Tényleg édes az a kutya...) Csak óvatosan jegyzem meg hogy a Shih Tzu-t így írják helyesen, azt sem pontosan értem, miért kellett a címbe tenni a kutyát. (Mármint a magyar változatban)

A fogatókönyv, hát elég elvetemült. Minden, amit egy normális - józan - fogatókönyvíró nem írna meg, az tuti bekerült ebbe a filmbe. Itt minden van: dráma, csajok, kutyák, fegyverek és őrültek. Na igen, őrültből nincs hiány. Amúgy a poszter senkit ne tévesszen meg, nem ők a hét pszichopata, csak valahogy (ki tudja miért?) így rakták össze a képet...

Tehát a történet, mindaz amire eddig nem számítottunk és szerencsére mindaz, amit eddig még nem láttunk. Az idei év kategóriájának egyik legjobb anyaga ez.

A színészek adják rendesen. Néha picit erőltetettnek éreztem egy-egy jelentet és voltak gyengébb pillanatai is nem csak a főszereplőknek, de a mellékszereplőknek is. Amúgy még ha ezeket is beleveszem, így is egy összképben jó játékot kapunk mindenkitől. A gyengébb pillanatok pedig hamar elmúltak, a hullámvölgyek rögtön felfelé íveltek. Tehát, igen voltak szó szerint fárasztó jelenetek, voltak számomra gyengén megírt - és eljátszott - részek, de mindezt ellensúlyozta a baromira jó hangulat.

Tehát vér és dráma. Meg egy kamionnyi hülyeség, mindez elmesélve három, a társadalomra különösképp veszélyes pszichopata által. Vannak dolgok, amikből kiderül, hogy én egy egészen normális tagja vagyok a társadalomnak. Vagyis ez a film afféle megerősítés, miszerint a néző igenis normális ember, mert mindig van őrültebb... Összességében úgy gondolom, hogy a film az idei év egyik, ha nem a legjobb vígjátéka és igen kitettek magukért a készítők. Tetszett, megnézném még egyszer, hogy vadásszak még rejtett utalásokat, keressek titkos pillantásokat és a háttérbe rejtett poénokat. 

Tanulságból ebbe a filmbe is került pár: 1. Ne hívd a barátnődet “Hülye hisztis P$#ának.” Legalább ne nyilvánosan, a barátai előtt... 2. Ne kezdj ki a nyuszis Pszichopatával. 3. Minden Prosti tud Vietnamiul, a Yale-n tanulták... 9/12.

 Wexylum

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.