Hat szál, hat happy end, hat szerep, egy tucat színész, egy zenemű, egy világ, két bolygó és egy történet, de mindenekfelett: egy Atlasz, az élet rögös útjához. A Felhőatlasz a Brit Sci-fi 21. Századi remekműve, könyvben. Az európai filmipar csillaga, filmben. Cloud Atlas (Felhőatlasz) kritika.
A Brit írók mindig is egy picit filozofikusra írták meg saját sci-fi műveiket, ez sem lett másképp a Felhőatlasz című 2004-se könyvvel, amiből 2012-re egy masszív, 3 órás filmet csináltak. Nehéz lenne leírni pontosan miről szól a film, ez az a tipikus mű, ahol a nézőnek kell eldöntenie, hogy mit látott, mit hisz el belőle, és mi lehet igaz.
Röviden: Van hat történetünk, hat különböző idősíkban, a 19. Századtól egészen a 24. Századig. A földi társadalom különböző periódusaiban küzdenek szereplőink a saját igazukért. Legyen szó rabszolgákról, Olaj-lobbiról, klónozásról vagy egyszerű túlélésről, a főszereplők mindig más és más szerepben jelennek meg a vásznon. Az elején senki sem érti mi, hogyan kapcsolódik a másikhoz, de három óra elteltével minden világos lesz.
A történet azt az elvet lovagolja meg, hogy minden kapcsolódik a másikhoz, minden ember tettei másokra is hatással van, mindent amit a múltban tettünk kihatással lesz a jelenre és a jövőre. Meg kell mondjam elég drámaira és filozofikusra sikerült a film egy nagy adag akcióval karöltve. Gyakorlatilag mindenféle filmtípus és elbeszélési stílus megjelenik a hat történetben és minden egyes kis történet másik szemszögből mutatja be a saját korának gyenge pontjait.
Ami nem is meglepő, hogy olyan színészek, mint Tom Hanks, Halle Berry vagy Hugo Weaving kerültek a főszerepbe. Ami szintén nem meglepetés hogy egészen remek munkát is végeztek, megjegyzem a forgatókönyv gyakorlatilag adott volt, így rögtön félsikerről indultak. Összesen tehát a szerep eljátszása olykor nehézséget okozhatott volna, de egészen jól állták a próbákat. Ami számomra picit furcsa volt, hogy volt a filmben 1-2 igen-apró ellentmondás, a könyvet még ugyan nem olvastam, így elég valószínű, hogy pár jelenetet sajnos nem voltak képesek hűen visszaadni a rendezők. Persze ez apró hiba egy 3 órás filmben...
A zenét természetesen maga a Felhőatlasz szextett adta, ami kicsit összekötötte a szálakat, és nem érezte úgy az ember, hogy szétesőben lenne a történet. Ha nem egy ilyen darab lett volna a fő zenei motívum, akkor esetleg szétesett volna a film a vásznon. Maga a dallam jól ki lett dolgozva. A történet alapján 1936-ban íródott a mű, Nagy Britanniában.
Összesen nézve a film egy érdekes alkotás ritkán látni ilyesféle történetet, kicsit örülök, hogy végre valami igazán egyedi került a vászonra. Én picit a Gyűrűk Ura feelinget éreztem a levegőben, noha gyakorlatilag nincs közös pontja a két filmnek.
Most következik a tanulság rovat. Ez a film bőven szolgáltat eleget: 1. A saját tetteiddel másokra vagy hatással, akik rád lesznek kihatással. 2. Mindenki képes változtatni saját és a világa sorsán. 3. Gyerekek, a Skótokat nagyon elverték fociban az Angolok... 11/12.
Wexylum
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek