Amit még mindig tudni akarsz a szexről (Hope Springs) - írta: Luke
Címkék: kritika hope springs
2012.08.28. 14:52
Kay (Meryl Streep) és Arnold (Tommy Lee Jones) hű társai egymásnak, ám az egymás mellett töltött évtizedek alatt kapcsolatuk kissé kihűlt, így Kay, aki régi meghittségre vágyik férjével, szeretné feldobni a házasságukat. Amikor tudomást szerez a Great Hope Springs nevű kisvárosban praktizáló híres párterapeutáról (Steve Carell), megpróbálja meggyőzni a szkeptikus, szokásaihoz mereven ragaszkodó Arnoldot, hogy utazzanak el egy egyhetes házasságterápiára. Már az utazásra sem könnyű rávenni makacs férjét, az igazi feladat azonban mindkettejük számára az, hogy képesek legyenek megszabadulni gátlásaiktól a hálószobában, és felszítsák a régi tüzet, ami miatt annak idején egymásba szerettek.
David Frankel rutinosan mozog a témában, ugyanis a Szex és New Yorknál is aktívan közreműködött, bár ezúttal a 40-es szinglik helyett egy 60 körüli párt helyez a középpontba. Az nyilván senkinek nem meglepő, hogy Meryl Streep és Tommy Lee Jones fantasztikusak. Mondhatni, tőlük soha nem is várunk kevesebbet, de azért mégis örömmel tölt el minket egy-egy újabb filmjük kapcsán, hogy ezt hozzák is. Nem mintha Kay vagy Arnold karaktere különösebben bonyolult lenne, de Streep és Jones annyira élővé teszik őket, hogy szinte velük együtt látjuk magunkat az adott jelenetben. Steve Carell pedig hasonlóan frenetikus a különös módszerekkel dolgozó terapeuta szerepében, amit mintha csak őrá írtak volna. Igazi jutalomjáték ez mindhármuk részéről, és ugyanez elmondható az őket szinkronizáló színészekről: Ráckevei Annáról, Reviczky Gáborról és Kassai Károlyról is.
És igen, a film elsősorban miattuk működik, de Frankelék a történetről sem feledkeztek meg, amire ugyan könnyen rámondanánk, hogy tipikus, de ugyanakkor mégis ritkán látunk ilyesmit, és eleve nem sűrűn nyúlnak ehhez a témához. Természetesen rengeteg vicces helyzet adódik, amiken tényleg sírni lehet a röhögéstől, de azért a komolyabb történések is jól megférnek ezek mellett, és nincsenek zavaróan éles váltások. Egyedüli kisebb negatívum talán a film utolsó 10-15 percének a túlhúzása, de a lezárás így is abszolút a helyén van, így ezen is könnyen túl lehet lépni.
Sőt, azt is le merem írni, hogy számomra eddig ez volt az év legjobb filmje, és egész biztos jó néhányszor megnézem majd még. 9/10, mindenkinek ajánlott.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek