Egy Amcsi katona - miután kifilézett pár statisztát - átkerül a Marsra ott összefut pár négykezűvel, meg egy bögyös hercegnővel, bejárja a bolygót mosolyog egy párat a kamerába - miközben még több statisztát és CGI-t tesz el láb alól - majd megmenti a világot, úgy egy tucatszor. John Carter 3D.
Aki egy allnight hardcore pusztítós akciófilmet szeretne látni masszív öldökléssel és arcoskodással körítve, akkor ez nem neki való film. A John Carter inkább amolyan családi-kaland-akció megbolondítva némi sci-fi szósszal. Az egész story egy 1917-es könyvön alapszik (A princess of Mars) és ez meg is látszik. Sokan azt mondják, hogy Avatar vagy Star Wars koppintás. A helyzet az, hogy teljesen más.... Nade kezdjük az elején.
John Carter: Taylor Kitsch alakítja, nem is rosszul. Én nem szeretem a férfi színészeket, inkább nő párti vagyok, de a srác tényleg kihozott mindent Johnból és ami csak hab volt a tortán, hogy a jelmezesek valami rendkívüli munkát végeztek rajta, illetve a story is jó. A támogató karakterek nem annyira, de sebaj, mert az egész film egy Carter centrikus történet. Bipoláris hős-komplexus, megkeseredett férfi, humánus, és szerelmes hős. Ezekkel jellemezném a főszereplőt. Picit klisésnek hangzik, de a történet menete olyan vegyítésben tálalja ezeket a jellemvonásokat elénk, hogy öröm nézni. Mindezek alapján Taylor munkáját egy 11/12-re értékelném.
Dejah Thoris, avagy Lynn Collins a tipikus "Ó kérlek csak őt ne többet" színésznő, mert egyszerűen nem neki való inkább menjen el mondjuk hokizni. Amúgy maga a karakter jól fel volt építve, csak a csaj nem tudta eljátszani. Itt is remek munkát végeztek a jelmezesek, a történet közepéig rejtegették Lynn adottságait (mellesleg) és így újabb deep impactként ért, mikor megláttam mit is tartogat az a páncél... A műkönnyeket is jó időben, jó helyre jó mennyiségben tették, de kérlek a mimika az valami borzasztó volt. Mintha Tom Cruise hugát láttam volna. Jelleme két fő tényezőből tevődik össze: Amanda Tapping, Dr. Helen Magnus szerepe, tudós nagyonokos bige és valamelyik Disney hercegnő a sok közül. Mindezeket félretéve elvileg ő volt a mozgatórugója Carter tetteinek, nekem picit nem ez jött át, de így is boldog vagyok. Lynn tőlem egy 6/12-őt kap.
A story valami hihetetlenül jó volt. Nem az a mai agyongondolt túlpörgetett szétcsavart hyper-anyag, hanem az a tipikus 20. század elejéről érkezett karakterközpontú valami, ahol az egyes mellékszereplők fejlődését és ténykedését nem követjük, hanem időnként (mikor John találkozik velük) bepillantunk, megnézzük hogy vannak, és megyünk tovább. Olyan, mintha a Barátok Közt-be belenézni az első, az ezredik, majd a kétezredik résznél. Kellemes, és nem a digitális korszak gyermekeinek van kitalálva. 10/12
Kreativitás, fantázia: Na ez az, ami nálam tuti befutó. Ez a film tipikus példája volt annak, hogy a kreativitást három tényező korlátolja. Az Ember, aki írja. A világ, amiben él. Az Emberre ható tényezők. A könyv és a történet 1917-ből jött hozzánk és nagyon látszott az, hogy ennek a korszaknak a technológiai fejlettsége korlátolta. Mindazonáltal szeretem az egyszerű, de ötletes dolgokat. A film pont ilyen volt. Annyi spoilert had jegyezzek meg, hogy az alapötlet mindössze annyi, hogy a Marson fényalapú mechanikus technológiát használnak. Ennyi, semmi több. 12/12
Zene: Áh ez rendkívül fontos számomra, mert nem mindegy, mivel segítenek rá a storyra. Hangulatos, így jellemezném. Amennyire figyeltem főként a hegedű dominált és szinte egészen jól harmonizált a mozgóképpel így nincs sok problémám csak egy. Szerintem, ha picit dinamikusabb dallamok kerültek volna a csatajelenetekhez, akkor azok jobban ütöttek volna. 8/12
Kamerakezelés: Egyértelműen látszott, mindent próbáltak 3D-barát szögből felvenni és sikerült is. Noha ez nem a tipikus "csakéskizárólag3Dbenkelllátni" film, de az operatőr egész kihasználta a technológia nyújtotta lehetőségeket. A Film - még egyszer mondom - nem feltétlen must see in 3D. 9/10
Mellékszereplők: Megtalálható volt az összes klisé, amit az elmúlt évek alapján össze lehet gondolni. Van itt primitív de hűséges barát, akit összeszedünk egyszer és még a sírba is mellettünk fog feküdni. Volt egy számomra felesleges karakter a colos zöld négykezű bige, aki nem is értettem pontosan minek van még a film végén is életben. Volt ügyeletes rosszfiú, akit hátulról az nagyarcú kiskopasz főfőfőgonosz irányít. Volt itt aggódó apuci meg megannyi felejthető túlfizetett statiszta. Még mindig azt mondom, hogy Carter volt az ász. 7/12
Összességében a 7 tényező maximálisan szerezhető 84 pontjából nálam 63 pontot kapott a film, ami egy 10-es skálán 7.5-nek felel meg. Sajnálom, hogy Lynn lehúzta az egész filmet. Jah és amúgy a páncélozott topp modell statisztákon kívül nem nagyon volt más női karakter...
A nemzetközi kritikái a filmnek olyan 53-56% körül lebegnek, főként amiatt, hogy már milliószor el lett játszva ehhez hasonló. Engem ez mondjuk nem zavart. Amúgy a könyvsorozat 11 tagból áll, bár nem tudom hány könyvnyi anyagot használtak fel a készítők, de ha jól sejtem maradt még forrás a következő részre is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek