Viszonylag ritkán fordul elő, hogy romantikus filmet nézek, hiszen ahogy több bejegyzésemben is leírtam korábban nem igazán az én világom ez a műfaj. Azonban ha valamelyik kedvenc színészem vagy színésznőm feltűnik egy-egy ilyen filmben azt azért meg szoktam nézni. Pontosan ez volt a helyzet a „Love’s Kitchen” című brit vígjátékkal is, (amelyet néhány helyen „No Ordinary Trifle” címmel reklámoznak) amelyre elsősorban azért voltam kíváncsi, mert Michelle Ryan is szerepel benne.
A sztori:
Rob Daley (Dougray Scott) egy tehetséges és feltörekvő szakács és étteremtulajdonos Londonban. Azonban, miután felesége meghal egy autóbalesetben, onnantól kezdve a férfi sem találja a helyét a világban. Ez pedig a munkájára is kihat, és addig jól menő étterme lassan a csőd szélére kerül. Rob azonban régi barátja, a sztárszakács Gordon Ramsey tanácsára úgy dönt, hogy nem adja fel és megpróbálja folytatni életét. Úgy dönt, hogy megvalósítja felesége egyik régi álmát: Egy vidéki kissé lerobbant helyet próbál meg kicsinosítani és ínyenc étteremmé változtatni. Ebben nagy segítségére van a lánya, Michelle (Holly Gibbs), illetve eddig is hű munkatársai, Loz (Lee Boardman), Shauna (Michelle Ryan) és Ingo (Matthew Clancy) is. A nyitás után aztán Rob megismerkedik az amerikai étterem kritikussal Kate Templeton-nal (Claire Forlani), akibe szép lassan beleszeret…
A filmet tavasszal mutatták be az Egyesült Királyságban, és bizony jókora bukás lett, Amerikában pedig már egyből DVD-n jelent meg. A nem túl sikeres pénzügyi mutatók mellett a kritikák többsége is lesújtóan nyilatkozott a filmről. Én is részben ezek miatt húztam-halasztottam kicsit a film megtekintését, de végül is sort kerítettem rá, és nem is bántam meg.
Ugyanis én tulajdonképpen kellemesen csalódtam a filmben, mert szerintem közel sem volt olyan rossz, mint amire (a szinte csak negatív kritikák miatt) számítottam.
Ezzel együtt elmondható az is, hogy James Hacking rendező nem igazán akart kockázatot vállalni a filmmel (talán azért, mert ez az első nagyjátékfilmje), így tulajdonképpen nem csinált mást, fogott egy-két a romantikus filmekben már jól megszokott és bevált klisét és sablont, azokat összerakta, és elkészítette a filmet. A „Love’s Kitchen” így tehát valóban nem váltja meg a világot, igazából semmiféle újdonsággal sem szolgál, és abszolút teljesen kiszámítható is.
A filmben egyébként romantikus, humoros és drámai elemek egyaránt megtalálhatóak, azonban inkább a romantikára és a humorra helyezték a fő hangsúlyt az alkotók. Minden hibája és kiszámíthatósága ellenére, én egyébként jól elvoltam a filmmel.
James Hacking (ahogy már írtam) ezelőtt a film előtt csak egy rövidfilmet rendezett, így tulajdonképpen ez neki az első filmje, amelyhez a forgatókönyvet is ő maga írta.
A két főszereplő, Dougray Scott és Claire Forlani az életben férj és feleség, így bizonyára nem okozott nekik nagy gondot a romantikus jelenetek eljátszása.
Rajtuk kívül Michelle Ryan, Lee Boardman, Matthew Clancy, Holly Gibbs és Simon Callow tűnnek fel a filmben, de egy cameo erejéig a sztárszakács, Gordon Ramsey is tiszteletét teszi önmagát alakítva.
Értékelés:
Újdonsággal nem szolgál ugyan a műfajt ismerőknek, de egy délutánra kellemes időtöltést nyújt. 6/10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek