Jane Eyre (Mia Wasikowska) árva gyerekként először gonosz nagynénjéhez, majd egy bentlakásos lányiskolába kerül, felnőve pedig nevelőnőnek áll. Úgy tűnik, Thornfield Hallban végre nyugodt élet vár rá: mindenki kedvesen fogadja és a rábízott kislánnyal is jól boldogul. Amikor azonban feltűnik a ház ura, a titokzatos és mogorva Mr. Rochester (Michael Fassbender), Jane a kezdeti nehézségek után előbb barátságot köt vele, majd azon kapja magát, hogy beleszeretett a férfiba. A lány érzései viszonzásra találnak, azonban Mr. Rochester sötét titka tönkreteheti boldogságukat.
Jó néhány feldolgozást megélt már Charlotte Bronte híres regénye, bár bevallom, nekem ez volt az első, amit láttam és a könyvet sem olvastam, de a tartalmával azért tisztában voltam. Jane története igazán jó filmes alapanyag, amiből a megfelelő stábbal és színészekkel egy magával ragadó, emlékezetes alkotást lehet készíteni. Cary Fukunagának pedig ez sikerült is. A képi világ a rendező japán származásának köszönhetően nem az a kimondottan megszokott, ugyanakkor abszolút korhű és hiteles. Kapunk néhány szokatlan kameraállást és érdemes megfigyelni, hogy a rendező csak néha használ arc közeli képeket, többnyire több szereplő is a képen van és nem is mindig a látszólag középpontban lévő a jelenet főszereplője.
Fukunaga tehát maximálisan hozzátette a magáét és szerencsére ugyanez elmondható a színészekről is. Mia Wasikowska egészen közel hozza hozzánk Jane figuráját, szinte mi magunk is érezzük fájdalmát, vívódását és örömét. Alakítása visszafogott, minden manírt mellőző, de az arckifejezéseivel minden létező érzelmet könnyedén át tud adni. Valószínűleg nem én vagyok a leghivatottabb ennek megítélésére, de véleményem szerint Jane szerepét mintha őrá írták volna. Michael Fassbendernek nagyon jól állt ez a XIX. századi közeg és Mr. Rochester figurája is, és a két főszereplő közti kémia is nagyon jól működött. Kisebb szerepekben feltűnik Jamie Bell, Sally Hawkins és Judi Dench is, akik szintén mind hozzáteszik a magukét a filmhez.
A Jane Eyre-t irodalmi és drámai témája ellenére is bátran ajánlok mindenkinek, azoknak is, akiktől teljesen távol áll ez a műfaj, mert szinte észrevétlenül elszáll a két órás játékidő, Mia Wasikowska és Michael Fassbender jutalomjátékát pedig szinte bűn lenne kihagyni. Pontok tekintetében én egy 8/10-et adnék rá.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek