Conan, a barbár (Conan the Barbarian) (2011) - írta: Luke

Conan (Jason Momoa) még gyerekkorában elveszíti anyját és apját is egy háborúban, melynek során az egész falut feldúlják. Tizenöt évvel később, immár képzett harcosként Conan elhatározza, hogy bejárja egész Hyboriát, hogy bosszút álljon Khalar Zym nagyúron (Stephen Lang), szülei gyilkosán. Útja során pedig társra is lel a szépséges Tamara (Rachel Nichols) személyében.

Az előzetesek alapján arra lehetett következtetni, hogy a film egy igazi véres, pörgős bosszúhadjárat lesz rengeteg vérrel és harcjelenettel. Nos, ez többé-kevésbé így is van, de a lendületes és történések szempontjából is mozgalmas első fél óra után a film jó időre leül és hiába jár be Conan több országot is, utazásai valahogy mégsem igazán tartják fenn a figyelmet, mivel elég eseménytelenek. Tamara megjelenése és a közelgő végső leszámolás azért sokat lendít a helyzeten és a végére ismét felpörögnek az események, vérben pedig tényleg nincs hiány az egész film során.

A szereplők közül elsősorban természetesen Jason Momoát kell kiemelni, akinek nagyon jól állt ez az öntörvényű harcos karakter. Színészi eszköztára ugyan meglehetősen korlátozott, de olyan szintű magabiztosság és kisugárzás árad belőle, ami miatt mégis minden megmozdulását jó nézni. Rachel Nichols elsősorban szépsége miatt marad emlékezetes, de amiatt ebből a szerepből ki lehetett hozni, azt ő megtette. Stephen Lang néha kicsit már-már túl is játssza a fő gonosz figuráját, de a film leggyengébb pontja alakítások terén meglepő módon Ron Perlman, aki hosszú szakállával már eleve nevetségesen néz ki, de ez még megbocsátható lenne neki, ha nem hatna minden megmozdulása hiteltelennek és esetenként egyenesen bénának.

Az pedig alighanem örök rejtély marad, hogy miért volt szükség négy emberre ehhez a forgatókönyvhöz, mivel a cselekmény faék egyszerűségű, így különösebb szakértelem nem szükségeltethetett a megalkotásához, főleg nem négy emberé. Marcus Nispel rendezésére viszont nem lehet különösebb panaszunk, egyedül talán a csókjelenet közbeni forgó kamerás megoldás nem volt a legszerencsésebb ötlet a részéről.

A Conan, a barbár 2011-es változata tehát nem váltja meg a világot, de hibáival együtt is egy szórakoztató alkotás, különösen a véres jelenetekre vevő férfiközönség számára, de Jason Momoa és/vagy Rachel Nichols személye miatt bárki más is nyugodtan adhat neki egy esélyt. Egy halvány 7/10 azért részemről is elfér rá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.