Nincs tovább: Harry, Ron és Hermione immár nem kerülheti el a végső összecsapást. Mindannyian tudják, hogy ez az utolsó felvonás. A három jó barát visszatér a Roxfortba, hogy felkutassa és elpusztítsa az utolsó horcruxot. Voldemort, aki egyre erősebb, uralma alá vonta a Mágiaügyi Minisztériumot és már Roxfort fölött is egyre nagyobb hatalma van, tudomást szerez a tervükről. A tét hatalmas, így nem is csoda, hogy mindent bevet a siker érdekében. Megkezdődik a Roxfort ostroma - és már soha többé, semmi nem lesz ugyanolyan, mint volt.

Hatalmas Harry Potter rajongó vagyok, így természetes volt, hogy az első hétvégén be kell ülnöm a filmre.

Ez egy rajongós, áradozós kritika lesz, előre szólok. Eleve szomorúan ültem be a moziba, hogy itt a vége nincs tovább, a gyerekkoromnak vége. A történet zseniális, ez a legszomorúbb és legsötétebb darabja a sztorinak, és azt kell mondjam annak ellenére, hogy nem mindent ugyanúgy csináltak meg, mint ahogy a könyvben van, David Yates csodálatos munkát végzett, ezúttal a szokásosnál is jobban kitett magáért. Látványvilágra elképesztő, látszik rajta, hogy több, mint 400 millió dollárból oldották meg a dolgot. Azoknak egy kicsit homályos lehet néhány dolog, akik nem olvasták a könyvet, ugyanis nem magyaráznak benne szinte semmit. A szomorú jelenetek tényleg nagyon lehangolóra sikeredtek, és pontosan azokon a helyeken siratta meg az embert a mozi, ahol a könyv is. Úgyhogy aki még nem látta volna esetleg, annak mondom, hogy tárazzon be zsebkendővel, hacsak nem egy teáskanál érzelmi szintjén áll az illető. :) Nagyon tetszett még, hogy kisebb-nagyobb poénokat is elsütöttek a filmben, így nem csak lefelé görbült a néző szája.

A szereplőgárda nagyszerű, a Daniel Radcliffe, Rupert Grint, Emma Watson, Tom Felton, Matt Lewis, Bonnie Wright és Evanna Lynch alkotta nagy hetes fantasztikus, külön kiemelném Matt-et, aki most formálta meg legjobban az esetlen kisfiúból lett hőst, Neville Longbottomot. Női szereplők közül megemlíteném Helena Bonham Carter-t és Maggie Smith-t, akik lenyűgözően alakítottak, mint mindig. Férfi szereplők közül pedig Alan Rickman és Ralph Fiennes Oscar díjat érdemelnének ragyogó teljesítményükért.

A film végén könnyes szemmel jöttem ki a moziból, azon tűnődve, hogy hogy lehet valami ennyire csodálatos és ilyen hihetetlenül szomorú egyszerre. Lehet, hogy a könyveknek és a filmeknek is vége, de ahogy J.K. mondta, a Roxfort mindig ott lesz nekünk, hogy otthonunként fogadjon.

Értékelés: 10/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.