Bevallom őszintén az ördögűzős horrorok tekintetében elég nagy a lemaradásom, pedig bizony akadnak ilyen jellegű alkotások szép számmal. Ott van példának William Friedkin 1973-as klasszikusa, “Az Ördögűző”, amit (szégyenszemre) szintén nem láttam a mai napig. Ezzel szemben Mikael Hafström “A rítus” című filmjét sikerült megtekintenem a minap.

A sztori: Egy a hitéből szinte kiábrándult pap Michael Kovak (Colin D’Donoghue) éppen a felmondását fontolgatja, amikor mentora (Toby Jones) inkább a Vatinkába küldi két hónapra, hogy kicsit képezze magát, és talán megmásítsa a döntését. Michael eleinte nem túl boldog, mert kiderül, hogy az ördögűzés mesterségét kell kitanulnia, amiben ő igazából nem is nagyon hisz. Ám, amikor Rómában megismerkedik Lucas atyával (Anthony Hopkins) minden megváltozik számára, amit eddig a hitről, Istenről és az Ördögről gondolt…

A rítus pont azzal a sorral nyit, amit a leginkább nem szeretek a horrorfilmeknél, mégpedig a “megtörtént eset alapján” felirattal. Mert az, hogy egy film félelmetes önmagában nem okoz gondot, de ha tudja a néző, hogy mindez vagy hasonló bizony megtörtént a valóságban is, arra már bizony jobban odafigyel azért. Sajnos az az igazság, hogy a Jó és a Gonosz témát és annyiszor elővették már különböző (nemcsak vallással foglalkozó) filmekben, hogy bizony nehéz igazán újat mutatni ebben a témában. És jelen post témájául szolgáló filmnek nem is nagyon sikerül sajnos. A film nagy része ugyanis főleg párbeszédekből áll a hitről, annak fontosságáról, és a Gonoszról, amely attól igazán erős, hogy elhitette, nem létezik, és ezért nem hisznek benne. (Ez utóbbit már szintén hallani lehetett más filmben is.) Persze mivel horrorfilmről van szó (bár inkább pszicho-thriller, ha jobban belegondolok) azért akadnak szép számmal sötét, félelmetes, és egy-két kifejezetten gyomorforgató jelenet is, de igazából nem sok. Az egész film gyakorlatilag arra megy ki, hogy a fiatal főhős megtalálja-e újra a hitét vagy sem. Erre kap választ a néző a közel két órás játékidő letelte után. Sajnos ebbe a két órába viszont csúszott be egy-két üresjárat, amikor kissé belassultak az események. Ezzel szemben a film vége igazán érdekes lett. De tulajdonképpen nem meglepő. Még egy apró érdekesség: A film egy részét Budapesten forgatták.

A rendező Mikael Hafström volt, akinek a nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a 2003-as “Könyörtelenek”, vagy az “1408″ című Stephen King adaptáció. A forgatókönyvet Michael Petroni írta.

Ami a színészeket illeti, Anthony Hopkins ismét csak bizonyítja, hogy milyen nagyszerű alakításokra képes, igazából a többiek szinte csak asszisztálnak neki. A másik főszereplő, az ír Colin O’Donoghue viszont számomra teljesen ismeretlen volt a film megtekintése előtt. Rajtuk kívül feltűnik még Alice Braga, Ciarán Hinds, Rutger Hauer és Toby Jones is.

Értékelés: Bár a témában igazából sok újat nem mond, egyszer azért nézhető és élvezhető darab. Szám szerint 6.5/10 nálam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.