Először is üdvözlök mindenkit. Kóczy-nak hívnak (persze ez csak becenév :) ), egy jó ideje látogatom már ezt a blogot, de eddig csak kommentelni szoktam. Tegnap azonban Petrus megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem csatlakozni a blog szerkesztői csapatához, én pedig rövid gondolkodás után igent mondtam. Így a jövőben tőlem is olvashattok majd különböző filmekről, illetve TV-sorozatokról értékeléseket (nem szeretem az írásaimat kritikáknak hívni, hiszen nem vagyok én kritikus), híreket, miegymást.

A spanyol és mexikói filmesek már többször bizonyították Hollywoodban is, hogy nagyon értenek a különböző szabályosan nyomasztó hangulatú filmek készítéséhez. Elég csak mondjuk Guillermo Del Toro vagy éppen Alejandro Gonzalez Innáritu munkáira gondolni. Ezúttal Rodrigo Cortés készített egy nyomasztó drámát Ryan Reynolds főszereplésével, ez pedig az “Élve eltemetve”.

A  film története röviden:
Paul Conroy (Ryan Reynolds) egy sötét zárt koporsóban ébred fel. Nem tudja mire vélni a dolgot, de néhány másodperc után rá kell eszmélni, hogy élve eltemették. Nincs nála más, csak egy öngyújtó, és egy mobiltelefon. Halovány emlékei vannak arról, hogy hogyan, és miért történhetett ez vele. Mindenesetre azt biztosan tudja, hogy mindennek köze van ahhoz, hogy Irakban dolgozik teherautósofőrként. Elrablói a mobiltelefonon tartják a kapcsolatot Paul-lal, amit ők tettek mellé a koporsóba, ő pedig (mivel nem tudja kifizetni a váltságdíjat) kétségbeesve próbál segítséget kérni…

Megmondom őszintén, amikor először olvastam a film alaptörténetét, kicsit tartottam tőle, hogy vajon hogyan fognak megtölteni a történettel egy másfél órás filmet. Nos, a megtekintés után örömmel jelenthetem, hogy az alkotóknak sikerült ez a feladat. Azt hiszem, azt nem is kell külön hangsúlyoznom, hogy ha egy film már úgy indul, hogy a főhős egy zárt koporsóban ébred fel teljesen egyedül, az ad a filmnek egyfajta rendkívül nyomasztó hangulatot, amely végig kísér rajta. Nos, ez valóban így is van az “Élve eltemetve” esetében. Mivel az egész gyakorlatilag egy koporsó belsejében játszódik, így természetesen nem kell egy pörgős alkotásra számítani. A történet szép lassan épül fel, és jut el a végkifejletig. Ennek ellenére egyáltalán nem lett unalmas.
Ez a film igazából nem más, mint a főhős Paul Conroy “one man show”-ja, ugyanis az egész filmben csak ő látható gyakorlatilag, a több szereplőnek csak a hangját halljuk. A másfél óra Paul kétségbeesett szabadulási kísérleteiről szól, és arról, ahogy gyakorlatilag mindeközben egyre reménytelenebb reménytelenebbé válik az ő helyzete. Azért elég kemény kritikát kap tulajdonképpen az amerikai bürokrácia rendszere is, mint ahogy az is világossá válik, hogy bármennyire is modern a technika a XXI. században, egyáltalán nem egy egyszerű feladat megtalálni valakit megtalálni valakit.
Emellett a film története is szolgál egy-két érdekes fordulattal. Viszont a film legvégén történekről én úgy éreztem, hogy azt már lehetett előre sejteni.

A filmet Rodrigo Cortés rendezte, aki eddig főként rövid filmekkel foglalkozott, ez mindössze a második nagyjátékfilmje. A forgatókönyvet Chris Sparling írta.

Egy ilyen filmnél nagyon fontos a főszereplő játéka, hiszen neki kell egyedül elvinnie a filmet a hátán. Nos, azt mondhatom, hogy Ryan Reynolds remekül oldotta meg ezt a feladatot, és bizonyította, hogy igenis remek színész ő. (Akárcsak Sam Rockwell két éve a “Moon”-ban.) Ahogy már említettem a többi szereplőnek csak a hangját hallhatjuk.

Értékelés:
Egy nyomasztó hangulatú kemény dráma lett ez, amely bizony a nézőkben is maradandó élményt hagyhat. Részemről 7.5/10-es élmény volt ez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.