Egy különleges királypingvin csodálatos kalandjai 3D-ben, február 21-től a mozikban.

Rex, a fiatal királypingvin nagy örömmel kalauzolja körbe a nézőt hazájában, az Atlanti-óceánon található, az Antarktiszhoz közeli Dél-Georgia szigetén. Megismerhetjük szülőhelyét, a Pingvin várost, valamint unokatestvéreit, Larry-t és Moe-t. Rex segítségével megismerjük a királypingvinek és más, itt élő állatok jeges, fagyos hétköznapjait. Rex kalandozása során nemcsak barátra talál, de a felnőtté válás nehézségeivel is megküzd.

„Az élén járni valaminek, amikor tudjuk, hogy olyasmit csinálunk, amit előttünk még soha senki, izgalmas és hatalmas kiváltság. Hihetetlenül kiváltságosnak tartom magam, hogy ... most már 3D-technikával készíthetem el a filmjeim."

A PRODUKCIÓ
 
A Repülő szörnyektől Pingvin Városba
 
A BAFTA-díjas  Repülő Szörnyek hihetetlen sikerét követően Sir David Attenborough és a filmes Anthony Geffen újabb témát kerestek, amin ismét közösen dolgozhatnának. „Davidet és engem nagyon izgat a 3D ereje – mondja Geffen –egyszer arról beszélgettünk, hogy az állatvilág filmezése milyen pompás lenne 3D-ben, és David azonnal Déli-Georgiára gondolt. Ez a látványos, de kevéssé ismert szub-antarktikus sziget egy elképesztően sokszínű vadvilág otthona. A felvetésére azonnal igent mondtam."
 
„Tudtam, hogy döbbenetes lesz – mondja Attenborough. – Sok rendkívül különleges állat él ott: például elefántfókák, gyakran sok embert meglepnek, hiszen négy tonna a súlyuk és akár négy méteresek is lehetnek. 3D-ben különösen elképesztőnek látszanának." Ám mind közül a legérdekesebbek, akiket Attenborough már igen behatóan ismert, a szigeten tízezrével élő királypingvinek.
„Eredetileg egy pingvin kolónia filmezését terveztük. Ám Geffen hamarosan rájött, hogy filmezhetnénk egyetlen királypingvin szemszögéből is – folytatja Attenborough. – Ettől a film sokkal közvetlenebb és erőteljesebb lenne, intenzíven összpontosítana egyetlen egyed életútjára. Mielőtt elkezdtük a forgatást, kiküldtünk egy kutató csoportot, akik hosszú hónapokon át megfigyelték a pingvineket, a viselkedésüket, hogy ennek alapján összetett figurát alkossunk meg, affélét, mint egy Mike Leigh film csak éppen egy pingvinről" – tréfálkozik a rendező. A királypingvinnek drámai kihívásokkal kell szembenéznie felnőtté válása során. Párt talál, felnevel egy fiókát majd elengedi a nagyvilágba, a végtelen óceánra. „Rögtön tudtuk, hogy ragyogó történetünk van" – teszi hozzá Geffen.
 
„Egy félig-meddig rejtett történethez a legjobb út egy szövegkönyv felvázolása volt, mintha drámai produkció lenne – mondja Sias Wilson társ-producer. – A szövegkönyv leírta az érzelmeket, a cselekmény pontjait de még a kameraállást is. Ez lett aztán a filmesek munkájának az alapja."

Attenborough és Geffen évek óta együttműködtek és tudták, hogy ezzel a filmmel járatlan útra lépnek, ami telve lesz izgalommal, szeretettel, tragédiával és humorral.
 
„A pingvinek nagy, színes egyéniségek. Ellenállhatatlanul mulatságosak, amit igyekeztünk a legsokoldalúbban megmutatni a filmünkben – mondja Attenborough. – Azonban végül a történetünk drámaisága az, ami leginkább megragadja az embert." Attenborough nem utazott el Déli-Georgiába a stábbal a forgatásra, mivel korábban kétszer is járt már ott (a költségek még így is csillagászatiak voltak úgy is, hogy ő a forgatáson nem volt jelen).

A film értékéből ez azonban mit sem von le. „Az egész film David víziója  – mondja Geffen. – Minden eleme markánsan magán viseli a kézjegyét. A forgatókönyv megírásától a vágószobáig minden elemét precízen megalkotta és a tőle megszokott odaadással dolgozott rajta.”
 
Miért 3D?
 
„Emlékszem, amikor még a BBC vezetésében én voltam felelős a színes tévé bevezetéséért, elterjesztéséért – mondja Attenborough – az volt a véleményem, hogy annyira nem színes, mint maga a valóság, de mégis többet mond el a témáról, mint amennyit valójában megmutatunk. Ezt vallom a 3D esetében is. Részletezőbb és jobban informáló képet kapunk a 3D látványtól, mint magától a valóságtól."

„Az ember készíthet akármennyi ragyogó 3D-s felvételt, de a film nem lesz hatásos, ha a magvát nem egy figyelmet követelő történet alkotja – folytatja Geffen.  – Ez az eszköz egyedülállóan bensőséges élményt kínál. A 3D lehetővé teszi, hogy a szó-szoros értelmében belépjünk a Pingvinkirály világába. Természetes útja, hogy lássuk, és valóban érezzük is: vele vagyunk az egész film alatt és mindent vele együtt tapasztalhatunk meg.”
 
Attenborough érezte, hogy A Pingvinkirály tökéletes 3D-s téma lesz. „Miközben nagy sebességgel belevágódnak a vízbe és remekül úsznak, a szárazföldön a királypingvinek többnyire csak álldogálnak, nagyon sután mozognak. Egy igen kicsi területen és különösen viszontagságos terepen több tízezren vannak, ami külön tovább nehezíti a mozgásukat a parton.”

Ez az érdekes kettősség, akárcsak a Hollywood-i filmek esetében, egy igen összetett figurát eredményez a filmben. A frissen kikelt fiókáktól kezdve a vedlő serdülőkig az életciklus minden fázisa jelen volt forgatócsoport számára ezen a lenyűgöző szigeten. És mivel kevés ember jut el Déli-Georgia szigetére, hiszen a Falkland Szigetektől veszedelmes, öt-hat napos hajóúttal lehet csak odajutni, Attenborough tudta, hogy a pingvineket nem zavarnák a kamerák.

Technológiai nehézségek
 
Attenborough már többször is megtapasztalta, hogy a vadvilág filmezése keserves dolog. Ám egy igen veszélyes vadvilágot filmezni a kemény szub-antarktikus viszonyok között, hatalmas, ormótlan és felettébb érzékeny 3D-s készülékekkel, a rendező elmondása szerint „még inkább frusztráló".
 
Attenborough és Geffen az első pillanattól elszántan nagyvásznas, tökéletes képminőségű filmet akartak készíteni, amit mozikban és 3D technológiával is egyaránt lehet vetíteni. Ehhez azonban az eredeti környezet minden részletét rögzíteniük kellett, hogy a látványt a mozinézők számára is reprodukálni lehessen. „Az ember belecseppen a helyszínekbe és a történetbe, majd a film végéig benne is marad" – magyarázza Geffen.
 
Ezt megelőzően az Antarktiszon még soha senki nem próbálkozott HQ 3D-s film forgatásával, nem is beszélve a víz alatti felvételekről, mert a technika hatalmas kihívásokkal szembesíti a használóit. A 3D-s kamerák rendkívül nehezek; négy ember kell egyetlen kamera mozgatásához. Ráadásul felettébb érzékenyek a nedvességre, ami szinte vállalhatatlan kockázat a Déli-sark közeli szélsőséges időjárási viszonyok közepette valamint a víz alatti felvételek készítésénél. Ráadásul a 3D kamerákon nincs zoom, a kép rögzítése közben nem lehet a fényképezett tárgyak és a kamera közötti távolságot az optikával változtatni, ami szinte nélkülözhetetlen eszköz a legtöbb természetfilmnél.

„A technológiát nagyon sok ponton változtatnunk, adaptálnunk kellett – mondja Geffen. – Egy új, magasabb szintre emeltük fel a 3D filmezést." A forgatócsoport különlegesen tervezett 3D-s sztereoszkóp felszerelést használt, ami ellenállt az Antarktisz közelében zajló forgatás okozta nehézségeknek. Külön erre a célra készítettek speciális tokokat a kamerákhoz, amivel le tudták vinni azokat víz alá, és módosították a szerelékeket is, hogy a nehéz terepen hordozhatóbbá tegyék a mozgatásukat.
 
„Drámai történet elmesélésére szántuk el magunkat – meséli tovább Sias Wilson – így tudtuk, hogy mozgást kell a jelenetekbe tennünk ahhoz, hogy elbeszélő érzelmeket teremtsünk. Ez könnyű a 2D-s kamera rendszerekkel, de nem könnyű a nagyméretű 3D-s kamerákkal különösen a zord és kegyetlen távoli helyszínen. Az előkészületek alatt sokféle módját megvizsgáltuk a kamera szabadon mozgatásának, és végül egy, erre a célra épített különleges daru és állványrendszer mellett döntöttünk, ami lehetővé tette a forgatócsoport számára, hogy kövesse a történéseket és a nagyon sajátos pingvinviselkedést, amire szükség volt a történet vászonra viteléhez."

Ám a kihívások sora mindezzel nem ért véget. Marad még számos pont, ahol a film elbukhatott volna. „A 3D-s film úgy készül, hogy két, egymással összekapcsolt kamerát használunk, az egyik előre néz, a másik pedig lefelé egy szögben álló tükörre, és mindkettő ugyanazt a képet veszi fel egymástól kis távolságra – magyarázza Paul Williams, aki 3D technikai vezetője a filmnek. – Ezután a képeket egymásra helyezzük, és így tudjuk létrehozni a vásznon is érzékelhető mélységet. Ezt a technikát sztereoszkópiának nevezik." A sztereoszkópia ragyogóan működik stúdióban, de egy olyan helyszínen, mint a szigorú és távoli Déli-Georgia, a készüléket rendkívül nehéz használni. „A kamerákat akár másfél méternyire elmozdítani is feladat volt – ismerteti tovább Williams. – Ez persze nem kis kockázat, amikor az ember egy négy tonnás elefántfókát filmez, amely bármelyik pillanatban felágaskodhat és az emberre támadhat. A színészeket lehet instruálni, hogy egy adott pontból jussanak el egy másikba, amelyet a kamera könnyedén követni tud. A mi »színészeink« viszont vadálatok voltak, akik lehet, életükben még sosem láttak embert. Az ilyen körülmények hihetetlen kihívásokkal szembesítik a filmeseket.”
 
Déli-Georgián az időjárás is hírhedten kiszámíthatatlan. Váratlanul támad a szélvihar, és a hőmérséklet is pillanatok alatt mínusz 20 fok alá zuhan. „Ha az ember meggondolatlanul leveszi a kesztyűjét, könnyen lefagyhatnak az újai, amely azok elvesztéséhez is vezethetnek – mondja Attenborough. – Egy optika cseréje a kamerákon könnyen akár fél órát is igénybe vehet. A szél pedig a semmiből érkezik – folytatja Williams. – Még esélye sincs az embernek annyit gondolni, hogy »kezd az idő szelessé válni, jó lesz sietni«, és máris nekünk támad egy vad orgán. A roppant kiszámíthatatlan időjárás, nagyon sokszor keserítette meg az életünket. A kényes kamerákon ilyen körülmények között optikát cserélni nagyon nagy körültekintést igényel. Egy apró porszem mechanizmusba kerülése akár az egész filmezés sikerét sodorhatta volna veszélybe."
 
A forgatócsoportnak rendszeresen szembe kellett néznie a szakadó jeges esővel, a hirtelen feltámadt hóviharokkal, és az állandóan a semmiből érkező erős széllökésekkel, szélviharokkal, ami rendszeresen a felszerelés tönkretételével fenyegetett. Egyszer egy 60 kilós kamera állványfejet csaknem elfújt a hirtelen támadt szélvihar és ez a katasztrófa akár véget is vethetett volna a forgatásnak. Ám a stáb igyekezett minden hirtelen jött problémát nyugodtan kezelni. Az ilyen szélsőséges viszonyok között nincs helye a feszültségnek, az idegeskedésnek.

Például, amikor a hajójuk, amelyen a forgatás alatt laktak, vízellátása tönkrement, egy vízesésnél vettek vizet, amíg arra nem jött egy utasszállító hajó, amely segített a készleteik feltöltésében. A forgatás öt hónapja alatt többen inkább sátrakban laktak a szigeten, mint a kényelmesebb hajókabinokban, mert képtelenség lett volna a hatalmas felszerelést állandóan lehozni és visszavinni a fedélzetre. „Az éjszaka olyan volt a szigeten, mintha háborús övezetben lennénk – ismeri be Danny Spencer, kamera technikus. –  Az ember úgy érezte, hogy a sátrát kitépi alóla valami és a következő öbölben teszi le. Aki még nem tapasztalta meg személyesen a természet erejét, el sem tudja képzelni milyen veszélyeket hordoz magában a szabad ég alatt aludni az Antaktisz közelében."

Bedőlt felszerelés és egyéb apró akadályok
 
A víz alatti felvételhez a forgatócsoport kénytelen volt a kamera részére speciálisan megépített védőházat alkotni. Az első nagy próba az volt, amikor ezt az újszerű állványt 10 méter mélyre levitték. „Az első néhány percben úgy látszott, hogy minden rendben van – monjda Williams. – De amikor a víz alatti operatőr, Hugh Miller feljött a felszínre, nagyon zaklatott volt.” „A vízhatlan kameratok a bal fülemnél befelé összeomlott – folytatja tovább Miller. – Elvesztettük a dobozát, az teljesen megsemmisült. Ostoba baleset volt, ami azt jelentette, hogy egy időre a pingvinünket víz alatt lehetetlen volt tovább filmeznünk."
 
Attenborough szerint, amikor valami így elromlik, már tudható, hogy nagy a baj. „Ha egy hatalmas forgatócsoport elakad…, ha csak ülnek a hátsójukon a hajón, vagy a sátorban, annak hatalmasak a pénzügyi következményei."
 
„Déli-Georgia öt-hatnapi hajóútra van a Falkland Szigetektől – folytatja Wilson. – Így a következő feladat az volt, hogy az új kamera tok miként kerül hozzánk a szigetre. Szerencsére sikerült találni egy repülőt, amely felénk vette az irányt és elhozta az eszközt a legközelebbi repülőtérre. Szerencsére, miután már három hónapja forgattunk, egy hajó hozott számunkra sürgős utánpótlást, amely fel tudta venni a fedélzetére az új víz alatti házat is a kameránk részére.” „Rengeteg módosítás volt rajta az eredetihez képest – sóhajt fel Miller. – De megkönnyebbülésünkre minden jól működött rajta. Le tudtuk vele forgatni a vízalatti felvételeket."

„A Pingvinkirály forgatása valóságos hazárdjáték volt. Ez a technika még nincs felkészítve arra, hogy ilyen körülmények között filmezzenek vele – avat be minket további részletekbe Geffen. – Így aztán nagyon aggódtam, hogy nem fog működni. Ám sosem tapasztalhatunk meg új dolgokat, ha nem feszegetjük a határokat. És amikor végül működik, amit így kitaláltunk, akkor az valami egészen hihetetlen érzéssel tudja eltölteni az embert.”

„A nehézségek ilyen körülmények között különösen hatalmasak – erősíti meg Attenborough. – De az eredmény is hatalmas. A 3D-vel minden eddiginél erőteljesebben tudjuk közölni a kamera előtt lévő valóságot."

A pingvinek emberi oldala
 
A királypingvineknek szembe kell nézniük az éhezéssel és az erőszakkal; párosodnak, vannak fiókáik és érzelmi kötődéseket alakítanak ki. A párjuk mellett egy életre kitartanak. Időnként határozottan emberiek. De a nagy kérdés Attenborough szerint, „hogy mondjunk el pingvinekről egy történetet, anélkül a nézőnek, hogy ne váljon belőle még egy bugyuta antropomorfizált  mese? Nagyon könnyű az állatokból apró emberi lényeket faragni, ám ők nem emberi lények, hanem pingvinek – mondja, majd így folytatja. – Ám, azt is képtelenség gondolni, hogy csupán az ösztöneik vezérlik őket és nincs bennük semmi, ami velünk, emberekkel közös. Ahhoz, hogy erőteljes és integritással rendelkező filmet készítsünk, meg kell húzni egy vonalat, amin túl sem nem antropomorfizáljuk őket, sem pedig nem vagyunk annyira tudományosan tárgyilagosak, hogy a filmnek nincs semmi érzelmi hatása." A Pingvinkirály életútja nyilvánvaló érzelmeket fog kiváltani az emberekben, de azért a pingvinek mindvégig egyértelműen pingvinek maradnak.

Attenborough számára a másik nagy kérdés az volt, hogyan kezelje a természet brutalitását. Egy jelenetben egy óriás viharmadár halálra csipkedett egy kis pingvin fiókát. Ilyenkor a fiókák pánikba esnek és kétségbeesve hívják az anyjukat. Attenborough elismeri, hogy ezt megrázó végignézni. „Ugyanakkor, ha látni akarjuk, hogy milyen a természet világa, annak ez is része és nem lehet kivágni. Ha kivágjuk, akkor tündérmeséket mondunk. Tehát az a kérdés, hogy milyen messzire menjünk el? Kétségtelen, hogy bizonyos dolgok túlságosan is megrázóak ahhoz, hogy végignézzük őket, de másokat meg kell mutatni. Ez mindig a mi felelősségünk, amikor természettudományos műsort csinálunk – mondja –, teljesen nem vághatjuk ki, de ugyanannyira hiba, ha mulatunk rajta. Minden ilyen helyzetben borotvaélen táncolunk."
 
Attenborough Déli-Georgiáról
 
A végtelen óceánon, az Antarktisztól majd 1500 kilométerre áll magányosan az alig 160 kilométer hosszú Déli-Georgia. Rideg és töredezett táj hegyvonulatokkal, hatalmas gleccserekkel és széljárta síkságokkal, félig hó és jég takarja.
 
Attenborough szerint: „Déli-Georgia a vadvilág egyik legkülönlegesebb és legkevésbé értékelt helye. Azonnal elbűvölt, amikor amikor először vettem kézbe az ‘Antarctic Isle’, című könyvet – emlékezik vissza. – Lehet, hogy távoli, de semmiképpen sem kietlen. Szemtanúja a természeti világ leglátványosabb jelenségeinek, kezdve a méltóságteljes albatrosztól, amelynek a világon a legnagyobb a szárnyai fesztávolsága, és a gigászi elefántfókáktól a föld legnagyobb pingvin gyülekezetéig."
 
A sziget az antarktiszi időjárási mintázat egy olyan speciális területén helyezkedik el, amelynek következtében a környező vizek egész évben jégmentesek. Ez az oka annak, hogy az albatrosz, az elefánt- és leopárdfókák és a pingvinek is itt gyűlnek össze a szaporodási időszakban. „Százezer pingvin egytömegben egy kis partszakaszon egészen lebilincselő látvány – meséli Attenborough. – Olyan atmoszférát tudnak teremteni a zajongásukkal, ami semmi mással össze nem hasonlítható. Déli-Georgia földcsíkjait összesen több mint 6 millió pingvin borítja be hatalmas kolóniáival.”
 
A szigeten élő állatok közül az óriás viharmadarak, más néven az óriás hojszák voltak még nagy hatással Attenborough-ra. „A hojsza bizonyítottan pingvingyilkos. Olyan, mint egy gengszter: hatalmas, erős, mindenen áttolakodik, a pingvinek igazi ellensége. Amint felbukkan a fiókák ösztönösen félni kezdenek és a szüleiket hívják. Nem egyszer láttuk, ahogy ezek a galád jószágok kiszemelnek egy fiókát, a hideg tekintetükből kiolvasható, amint azt gondolja, »téged kaplak el« – és lecsap."
 
Az elefántfókák is a szigetre jönnek minden évben szaporodni és vedleni. A partok heteken át tele vannak tusakodó és civakodó hímekkel. „Meg lehet közelíteni őket  – meséli róluk a tapasztalt rendező – de, ha gyanút fognak akkor azonnal támadnak. Szerencsére az ember az elefántfókánál gyorsabban szalad – vagy azt hiszi. Ha azonban az emberen gumicsizma van, vagy csúszós kavicsokon jár, szinte bizonyosan meg is fog csúszni, és ha megcsúszott, az elefántfóka rámegy az emberre és az olyan lesz, mintha elütötte volna egy úthenger."
 
Az albatrosz viszont hatalmas, gyönyörű teremtmény, amely a királypingvinekhez hasonlóan szintén életre szólóan választ párt. „Óriási a szárnyuk fesztávolsága olyanok, mint egy vitorlázórepülő. Akár hónapokon át szakadatlanul a levegőben maradhatnak, amint a meleg légáramlatokat követve körberepülik az egész glóbuszt. Fiókáik nem tudnak néhány hónapon belül felnőtté növekedni, ezért egész télen ők is Déli-Georgián maradnak. A királypingvinekhez hasonlóan nekik is szükségük van arra, hogy szüleik egész évben hordják nekik a táplálékot."
A Pingvinkirály igazi úttörő film, aminek ez az alig ismert csodás világ a helyszíne. „Mi vagyunk a világon az egyetlen cég, amely ilyen filmeket készít – mondja Geffen. – A 3D-nek hatalmas lehetőségei vannak még, és mi az élén járunk a felhasználásnak a technológiájában. A Pingvinkirály a 3D jövője szempontjából létfontosságú alkotás, amely a Sky támogatása nélkül sohasem készülhetett volna el.”

A 3D technológia adta lehetőségekről a rendező így vélekedik: „Az élén járni valaminek, amikor tudjuk, hogy olyasmit csinálunk, amit előttünk még soha senki, izgalmas és hatalmas kiváltság. Hihetetlenül kiváltságosnak tartom magam, hogy fekete-fehér filmes kézi kamerával kezdtem a pályámat, és most már 3D-technikával készíthetem el a filmjeim."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.