The Hunger Games (Az Éhezők Viadala) - írta: Wexylum

Félelem, frusztráltság és izgalom, ez a három érzés keringett bennem, mikor beültem megnézni egy könyvadaptációt a lányról, aki egy utópisztikus világban él, aki szembenéz a biztos halállal csak és kizárólag a családja miatt, aki legyőzi a halált és magára haragítja azt. Az éhezők viadala.

Ajánlanám, mindenkinek, aki szereti a picit futurisztikus, kalandos történeteket, amik meg lettek hintve egy cseppnyi szerelemmel, egy evőkanálnyi (najó, talán merőkanálnyi) brutalitással, egy maroknyi CGI-vel és jó nőkkel.

A három érzésről, csak egy-egy mondatot írnék: Féltem, hogy Jennifer Lawrence képes lesz-e eljátszani (és jól) Katniss Everdeen szerepét. Sikerült neki. Frusztrált voltam, mert elém beült egy csapat 14-16 éves kiemelten idegesítő lánycsapat. Izgatott voltam, mert végre láthattam az idei év eddigi legjobb könyvét (amit olvastam) életre kelni a vásznon.

Az éhezők viadala egy játék, aminek keretein belül az uralkodó hatalom megöl 23 gyereket, és trónra emeli az egyetlen túlélőt. A játék a 74 évvel ezelőtti fellázadás emlékének adózik, ahol a 13 körzetből 1 – a 13. Körzet – el is pusztult. A lázadás óta a Capitolnak (Magyar fordításban: a Kapitóliumnak) nevezett város/körzet uralkodik a többiek felett. A storynak nem is adhatok különb pontot, mint 12/12, hisz a könyv remek, az adaptáció is hű volt a nyomtatott lapokhoz, mi más kell még?

A történet, kisebb-nagyobb hibákat elnézve, egészen jól lett a vászonra vetítve. A könyv történetét nagyjából 95-97%-ban követi a film is, ahogy az lenni szokott egy-két jelnetet kivettek, egy-kettőt átírtak, de a végeredmény ugyanaz. Ami még eltérés lehet a könyvtől, hogy míg az író tökéletesen Katniss szemszögéből mutatja be a storyt, addig a filmben beláthatunk a kulisszák mögé. Ami két okból volt szükséges (és egyetértek vele): Elsőként, mert így jobban érthető volt a film azok számára, akik nem olvasták a könyvet. Másodszor pedig, így el tudtak árulni pár olyan dolgot, ami ugyan csak a második könyvben derül ki, de elengedhetetlen ahhoz, hogy elővezesse a folytatást és úgy menjen ki az ember a teremből, hogy vissza akarjon jönni a második részre. Összességében a megvalósítás nálam 10/12-őt kapott, egy olyan módosítás miatt, amivel kispóroltak egy karaktert, de ez a csaj kelleni fog a második részben…

Katniss Everdeen (alias Jennifer Lawrence) egy fiatal, sok bajt és szenvedést megélt csajszi, aki anyjával és húgával él a világ egyik legeldugottabb pontján, nyomorban. Innen kerül ki, a nagyvilágba, hogy levadásszon 23 korabeli gyereket egy gondosan megépített arénában. Amúgy Katniss ösztönlény, és úgy is viselkedik, ami megjegyzem nekem az ideálom. Jennifer-nek sikerül jól eljátszani a szerepet, egészen remek játékot láttam tőle, pedig ezt megelőzően (pl Like Crazy) nem alkotott, nemhogy maradandót, de semmit sem. A kosztümösök, jó munkát végeztek rajta, és minden lényeges ruhadarab megjelent a vásznon is. A szemeit picit még tudnia kéne kontrollálni, ha ez megtörténik a második részben, megkapja tőlem a maximális pontot, de így csak 9/12.

Peeta Mellark (a.k.a. Josh Hutcherson) és a rest of the mellékszereplők kellemes munkát végeztek, elősegítve Jennifer játékát, és kiemelve azt. Személyes kedvencem Katniss anyja, (Paula Malcomson – Caprica sorozat) akinek viszonylag komolyabb játékot igényelt a karaktere és sikerült meg is valósítani, a terveknek megfelelően. A többi support karakter viszonylag egyszerű és klisé. (Persze ez nem azt jelenti, hogy rossz a könyv. Az író kivételes képességgel rendelkezik, hogy a klisés karaktereket összekombinálja egy egyedi történetté.<< ez át is jött a vásznon) Mind – a kb egy tucat – mellékszereplő munkáját figyelembe véve a srácok megkapják tőlem a 10/12-es értéket, azért mert noha az összkép 11/12 lenne, én azért észrevettem pár apróbb hibát, mozdulatot és szemforgatást, ami nem illett a jelenetbe. A hangsúlyra sem figyeltek mindig, pedig eredeti nyelven néztem.

A zenei világot, ennél a filmnél is picit elhanyagolták. Egyetlen egyedi dallamon kívül nem volt benne semmi említésre méltó, a hangmérnök összeollózott pár Hans Zimmer alkotást és kifelejtette a lényeget. A zene könnyen elősegítheti a színészek munkáját, azzal, hogy nyomatékosítja a drámai/szerelmi/megijedős/egyéb random arckifejezéseket és mozdulatokat. Itt nagyjából két szintet tudott volna emelni Jennifer alkotásán ez a puhapöcsű James Newton Howard, de nézzük el neki, mert biztos a vígjátékokhoz szokott. 9/12

Kamera: Érdekes, mert a kamerakezelés egyáltalán nem 3D-re hajazott, viszont volt benne egyediség, ezt szeretem. Tom Stern (operatőr) érdeme mindez, ami picit sajnálatos, mert szerintem 3D képes volt a történet, csak Tom feláldozta ezt az egyediség oltárán. Mindenesetre én boldog vagyok, mert 2D-ben láttam. (csak így adták angolul…) Utólag, kimondhatjuk, hogy jól jártam. Szóval, vegyes érzelmekkel kapja meg tőlem Tom a 10/12-őt, de senkinek nem ajánlom a 3D-t.

Összefoglalva, a filmből látszik, hogy sokat dolgoztak vele, jó volt az alapanyag és az írónő sem hagyta, hogy csak úgy belenyúljanak a munkájába. Jennifer és a többi szereplő nem teljesített tökéletesen, de saját magukhoz képest jobban, és ez számít. Szinte biztos vagyok benne, hogy a második résznél már nem lesz egy kifogásom sem rájuk (jönnek úgyis a friss-husik). A IMDb megerősíti a pontszámaimat, hisz ott egy elég erős 8.2-es pont alakult ki, ami még változni fog,de nem nagyon megy 8 alá. Nálam végül 60 pont jött ki a 72-ből, ami egy tízes skálán 8,3 lenne. Woh, ez kísértetiesen közel van az IMDb-s pontszámhoz, amit 64 ezer véleményből hoztak ki. Legközelebb több CGI-vel, robbanással és ismert színésszel térek vissza, vagyis a Bosszúállók kritikával.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.