Apró, kis hazugságok (Les petits mouchoirs) - írta: Luke

Egy francia baráti társaság évről évre együtt tölt néhány hetet nyaranta, ám idén egyikőjük súlyos balesetet szenved, és emiatt kórházba kerül. A többiek viszont a beteglátogatás után úgy döntenek, Ludo nélkül is elutaznak. Ez a nyaralás azonban más, mint a többi: bár eleinte jó hangulat, hamarosan jelenlegi és múltbeli sérelmek törnek a felszínre, és kisebb-nagyobb viták alakulnak ki a barátok között. Olyan titkokra is fény derül, melyek hatással lehetnek a kapcsolataikra is, és komoly feszültségeket szülnek. Mi mindent élhet túl egy-egy barátság, és mi kell hozzá, hogy igazán összehozza az ismerősöket, és megbocsássanak egymásnak?

Guillaume Canet rendező neve többeknek is ismerősen csenghet, hiszen rendezőként ez már a hetedik filmje, és színészként is jó pár alkotásban feltűnt. Azt nem lehet rá mondani, hogy egyhangúak lennének a munkái, ugyanis a drámától kezdve a vígjátékon át a thrillerekig mindenfélét kipróbált már. Az Apró, kis hazugságokat sem egyszerű kategorizálni, talán a dramedy (dráma+vígjáték) jelző illik rá a legjobban, de ami biztos, hogy egy abszolút szerethető hangulatfilm, legfőképp az életszerűsége miatt. Canet a forgatókönyvet is maga írta, és ez, illetőleg a 2 és fél órás játékidő is indokolja, hogy egy nagyon személyes és aprólékosan kidolgozott film lesz a végeredmény.

Pedig egy ilyen feladat nem egyszerű egy rendező számára, amikor ennyi embert kell mozgatni. Lévén, hogy egy baráti társaságról van szó, mindenki egyformán fontos, és mindenkire ugyanakkor hangsúlyt kell fektetni. Ez sikerül is Canet-nak, innentől pedig a színészeken áll vagy bukik a dolog, de ezzel sincs gond, mert mindenki jó alakítást nyújt. Marion Cotillard-t külön kiemelném, már csak azért is, mert elsősorban miatta néztem meg a filmet. Elég érdekes a mi "kapcsolatunk" - és nem csak azért, mert egy volt szerelememre emlékeztet - amely a Taxi filmekkel kezdődött Lily szerethető és vicces karakterével. Aztán a Piaffal tetőzött be "viszonyunk", de utána kisebb lejtmenet következett, ugyanis hiába sikerült nagyon jól a Közellenségek és az Eredet is, Marion valahogy nekem mindkettőből kilógott. Most viszont ilyesmiről szó sincs, a színésznő abszolút a helyén van, és nagyon jól hozza Marie sebzett, helyenként dühös, mégis nagyon szeretni való karakterét.

Fentebb már említettem, hogy egy igazi hangulatfilmmel van dolgunk, egész pontosan egy olyannal, ahol kétféle hangulat váltja egymást. Egyfelől ott vannak a nyaralás boldog és vicces pillanatai, de emellett komolyabb drámák és keserűségek is megjelennek, néha elég éles váltásokat okozva. De hát ilyen maga az élet is, nem igaz? És ennek a filmnek pontosan ez a legnagyobb előnye. Nem hibátlan alkotás az Apró, kis hazugságok, és már csak a hossza miatt sem ajánlanám az ilyen jelegű filmekre kevésbé fogékonyoknak, akik viszont szeretik a helyenként szomorkás, máshol vidám filmeket, azoknak kötelező darab. Én egy 7/10-et adnék rá.