Kritika: St. Trinian's - Nem apácazárda (St.Trinian's)

A St. Trinian's Anglia legrosszabb hírű lányiskolája, ahová csak a legkeményebb csajok járnak és mindennel foglalkoznak, csak a tanulással nem. Az iskolát azonban pénzügyi okokra hivatkozva be akarják zárni, ráadásul még az oktatási miniszter (Colin Firth) is rájuk száll, aki egyébként is elég furcsa kapcsolatban áll Camilla Fritton igazgatónővel (Rupert Everett). Mikor a lányok tudomást szereznek a gondokról, elhatározzák, hogy megmentik a sulit, méghozzá úgy, hogy megnyernek egy iskolák közötti versenyt, eközben pedig a Nemzeti Múzeumot is kirabolják.

Először még a 2008-as mozibemutató környékén láttam a filmet, és már akkor is az év egyik legkellemesebb meglepetése volt, de időhiány miatt az újranézés azóta is váratott magára, így pont jókor jött a tévés vetítés. Furcsának tűnhet, de másodjára még jobban bejött a film, mint először, és azon kaptam magam, hogy végigmosolyogtam az egészet.

Egy ízig-vérig angol vígjátékról van szó, melyen az angol humort annyira nem kedvelők is teljesen jól szórakozhatnak. Ezt már eleve a színészek is garantálják, hiszen a csajok egytől egyig nagyon jó karakterek, még ha kicsit ugyan tipikusak is, de mindegyikük szerethető, és én Gemma Artertonra is ebben figyeltem fel először anno. Colin Firth könnyedén hozza az oktatási miniszter bizonytalankodó, szőrszálhasogató figuráját, Russell Brand pedig iszonyat laza a mindenféle szélhámosságra kapható szerepében. A film legjobb alakítását viszont így is a kettős szerepben brillírozó Rupert Everett viszi el, és ezúton is nagy köszönet jár annak, aki kitalálta, hogy az igazgatónőt is ő alakítsa. És akkor még nem is beszéltem a Colin Firth-szel közös jeleneteikről, egyszerűen frenetikusak.

A St. Trinian'snek nálam sikerült kiváltania azt a hatást, amit nem sok filmnek, mégpedig, hogy az első perctől az utolsóig szórakoztatott, teljesen kikapcsolt és még fel is dobott, így ha legközelebb rossz napom lesz, tudom, mit kell majd néznem. A pontokat tekintve 8/10 jár érte.